Evangélikusok vagyunk – jövőt építünk címmel zajlott le a Kötőszó Live beszélgetéssorozat negyedik, záró epizódja. Az április 19-i alkalom fókuszában az oktatás állt. Miért különleges egyházi iskolában tanulni vagy tanítani? – járta körül a kérdést Nagy Ildi egy érintett diákkal és pedagógussal.
„Otthonról otthonba” érkezett, amikor a Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákja lett – fogalmazott a beszélgetés során Szpisák Emma Szlávka. A most tizedik osztályos tanuló korábban nemzetiségi iskolába járt, a középiskolai jelentkezés idején döntött úgy, hogy egyházi intézményben folytatja a tanulmányait. Evangélikus családban nevelkedett, de úgy vélte, a felekezeti identitása így tud majd még jobban megerősödni.
Az evangélikus oktatási-nevelési intézményekbe járó gyerekek és fiatalok egy jelentős része ennél sokkal lazább szálakkal kötődik csak egyházunkhoz – vagy egyáltalán bármelyik másik egyházhoz –, és sokan jönnek nem vallásos családokból is. A pestszentlőrinci székhelyű Sztehlo-iskolában is tapasztalják ezt – erősítette meg Borsai György. Pedagógusként, társaihoz hasonlóan, elsősorban a mindennapi létével, a saját életével, magatartásával, tetteivel tudja közvetíteni a keresztény értékrendet. „Mai világunkban ha valami elromlott, akkor eldobjuk, lecseréljük, de vannak dolgok, amiket nem lehet ilyen könnyen megoldani. Jöhet betegség vagy más tragédia, akkor kihez, mihez fordulunk? Fontos, hogy elmondjuk az üzenetet, hogy a mulandó, földi dolgok helyett lehet másba is kapaszkodni.”
De milyen is a légkör egy evangélikus iskolában? Néhányan talán katonásnak képzelik, de a valóságban – legalábbis Emma így látja – egyáltalán nem kötött, hanem szabad, barátságos. A heti- és napirend sajátosságait, így a hétfő reggeli áhítatot, a tanórák elején és a tanítási nap végén való imádkozást is szereti. Élvezi, hogy a hittanórán nem csak az alapismeretekről esik szó, és ha olyan a téma, akkor „oltári nagy vita szokott lenni, és ez jó”.
Van-e olyan kényes téma, amellyel nem foglalkozhat egy egyházi iskolában a pedagógus? – tette fel a kérdést a műsorvezető. Borsai György szerint valamennyi felmerülő kérdésről beszélni kell, már csak azért is, mert kevés család működik úgy, hogy otthon is mindent elő lehet hozni. A búcsúzás idején egyébként – most is tizenkettedikes, végzős osztálya van – mindig meg szokta kérdezni a diákokat, milyen volt ebben az iskolában tanulni, szerettek-e ide járni. „Azt szokták válaszolni, hogy igen. Ennél nagyobb elismerés nincs, mint hogy azt mondják, jó volt a közösség, és kaptak tőlünk valamit.”
A beszélgetés egy ponton az ifjúsági életre terelődött. A járvány az elmúlt két évben ezen a területen is sok pusztítást végzett. De most végre – hangzott el többször is a műsorban az e fölötti öröm – újra lehet majd például Szélrózsát tartani. Szpisák Emma Szlávka is nagyon várja már a júliusi gyulai alkalmat, és kíváncsisággal tekint előre, milyen lesz, amikor az eddig egymással párhuzamosan futó „két világa”, a gyülekezeti élete és az iskolai élete ott összetalálkozik.
„Több fiatalt szeretnék benne látni, mert miénk a jövő” – jelentettei ki határozottan Emma arra a kérdésre, szíve szerint milyennek képzeli a jövő evangélikus egyházát, és ezzel az eggyel idősebb generációt képviselő Borsai György is csak egyetérteni tudott. Emlékeztetett: amikor elkezdett erősödni az evangélikus egyház Magyarországon, akkor a gyülekezetek minden erejükkel azon voltak, hogy iskolákat indítsanak, mert tudták, anélkül nincs jövő. Most vannak iskolák, a gyülekezetekben viszont kevesebb a fiatal, ezért fontos az evangélikus intézményhálózat, mert „reméljük, hogy innen tudjuk kinevelni a jövőt”.
* * *
A beszélgetés visszanézhető a Magyarországi Evangélikus Egyház YouTube-csatornáján:
A Kötőszó Live első része Evangélikusok vagyunk – a közösség szolgálatában címmel itt tekinthető meg, az Evangélikusok vagyunk – segítő kezet nyújtunk című második epizód itt érhető el, a harmadik, Evangélikusok vagyunk – hagyományokat teremtünk című műsor itt nézhető meg.
