Meg kell-e köszönni a lelkész munkáját? Vagy ne is használjuk a „munka” szót, hiszen Istennek és a gyülekezetnek szolgálnak? Fejezzük-e ki hálánkat egy-egy szolgálatért akár anyagiakkal is, vagy inkább vegyük természetes szolgáltatásnak, amiért a lelkész fizetést kap? Egyáltalán, megbecsültnek érzik-e ma magukat hivatásukban a lelkészek? Nehéz kérdések, amelyekre talán nem is találunk egyértelmű válaszokat. Néhány lelkészt kérdeztünk arról, hogy milyen visszajelzéseket kapnak a munkájukkal kapcsolatban.
„Voltam olyan értelmiségi gyülekezetben egy vidéki nagyvárosban, ahol kezdő segédlelkész koromban – lévén nőtlen voltam – beosztották a gyülekezeti tagok, hogy hova megyek ebédre szeptembertől jövő év márciusáig, minden áldott vasárnap!” – válaszolja egy vidéki városban szolgáló lelkész, arra a kérdésre, hogy megbecsültnek érzi-e magát a munkájában.
A megbecsültséget nehéz mérni, mivel szubjektív, ki mennyire érzi azt, hogy erőfeszítéseit elismerik, munkáját hasznosnak, őt magát értékesnek találják. Egyéni élettörténetünktől, személyiségünktől függ az is, hogy mitől érezzük magunkat megbecsültnek: míg valakinek egy jó szó is elég ehhez, addig mások többre vágynak, tettekben, anyagiakban is visszajelzést várnak.
A szakmák megbecsültségét társadalmilag is mérik, egy 2016-ban, 43 ezer válasz alapján készült KSH felmérés szerint a papi hivatás 170-ből a 65. helyen szerepelt a szakmák presztízsének sorrendjében. (Összehasonlításképpen: 1988-ban a 6. legmegbecsültebb hivatás volt a papoké.) Ebben a felmérésben öt szempontot vettek figyelembe: mennyit lehet keresni, mekkora hatalom, befolyás jár vele, mennyit kell tanulni érte, mennyire hasznos a társadalom számára és az adott foglalkozás mennyire vonzó vagy divatos.
„A társadalmi értékrend megváltozását mutatja, hogy kikerült a leginkább megbecsült foglalkozások közül a papi hivatás, amelynek sem kereseti lehetőségeit, sem társadalmi hasznosságát nem értékelik az emberek magasra, egyedül hatalmi és tudás dimenzióban kapott magasabb pontszámot” – olvassuk a KSH elemzésében. A társadalmi megbecsülés ugyanakkor csak az érem egyik oldala, hiszen attól még, hogy szélesebb körben csökken egy hivatás elfogadottsága, a saját mikrokörnyezetükben – lelkészek esetében a gyülekezetben – még lehet nagyon pozitív a megítélése, végső soron pedig ez az, ami igazán számít.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.
