Cigányok és magyarok ismét találkoztak a Közös asztal országos cigánytáborban, hogy Isten jelenlétében éljék meg a közösség, az egymásnak örülés áldásait, egymás gazdagításának csodáját. A piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthon adott meghitt helyszínt a résztvevőknek június 19–23. között.
A tábor témája Péter apostol első leveléből adódott ajándékul: „Szentek legyetek – mondja az Úr –, mert én szent vagyok”, hozzátéve az egyszerű felszólításhoz az esetlegesen felmerülő „miért legyek én szent?” kérdésünkre az egyszerű magyarázatát. E megszólító meghívás részletes kifejtésének alapjául Pál apostol rómabeliekhez írt levele 12. fejezetének huszonegy verse szolgált.
Ez az alaphang teljességgel meghatározta az egész tábor hangulatát. Az első pillanattól fogva nem házi feladatként kezeltük a szentté lételre meghívást, hanem rögtön és folyamatosan megvalósítandó gyakorlatként. Lélekemelő, szívet melengető, értelmet tisztogató igehirdetések vitték közel a hallgatósághoz Istennek a szentségről szóló elképzelését, akaratát.
Az egyszerű, „hétköznapi” szentektől elhangzott számos bizonyságtétel egytől egyig mélyen megérintette és könnyekig megrázta a tábor résztvevőit, legfőképpen azért, mert a feltárult, hihetetlenül megpróbált életek mellett eltörpültek sokak nehézségei, valamint ráadásként a bizonyságtételek mögött megbúvó hit hiteles és bátorító példaként is szolgált.
Az Isten előtti őszinte magunkba szállás, a szentség normájának magunkra értése meghozta gyümölcseit: barátságok születését, elmélyülését, a másik értékeire, szükségeire figyelést, jó rend megvalósulását, egymást építő légkör kialakulását.
Az igemagyarázatok, kiscsoportos megbeszélések, bizonyságtételek és sok-sok ének, baráti-testvéri beszélgetés mellett változatos program gazdagította a tábort: kirándulás, játékfilmvetítés és az azt követő beszélgetés, cigány témájú riport- és dokumentumfilmek színes és széles skálája, szalonnasütéssel megspékelt tábortűz.
Kiemelkedő eseménynek bizonyult a piliscsabai Boldog Emília Roma Kulturális és Hagyományőrző Egyesület szolgálata. A római katolikus cigány közösség inspiráló eltökéltséggel, elhivatottsággal, ugyanakkor kedves alázatossággal mutatta be egyre terebélyesedő tevékenységét, „hálósodó” országos terjedését, elfogadtatásukért folytatott küzdelmüket a településen és a helyi egyházközségen belül.
Sokat elárulnak az egészen különlegesen áldott kegyelmi atmoszféráról a tábor alatt és a búcsúzáskor elmondott értékelések, amelyek a szolgálatba állás megújulásáról, az első szeretet újbóli fellángolásáról, Isten nagyságának, szeretetének megtapasztalásáról szóltak, sőt egy több mint húsz éve sok-sok táborban részt vevő testvértől még ez is elhangzott: „Ez volt életem legjobb tábora.”
Az ország különböző településeiről jött résztvevők lelkesen készülnek a jövő évi Közös asztal táborba, ám addig is örömmel várják az újabb találkozást a cigány ételek főzőnapján, július 30-án Sárszentlőrincen és az őszi budapesti országos cigány imanapon.
Jó reménység szerint a Közös asztal tábort meghatározó isteni, szent légkör hathatja majd át nemcsak ezeket az alkalmakat, de mindenkin saját magán és közösségi életében is folyamatosan munkálkodik és hat majd a Szent.
A címben szereplő egyszerű kérdésre a cikk végén egyszerű a válasz…
* * *
A szerző egyházunk cigánymissziós munkatársa
