2021. október 24-én ünnepi istentiszteleten szentelte fel a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke a Budapest-Angyalföldi Evangélikus Egyházközség új gyülekezeti termét. Közel 50 év raktár-lét után fizikai és szellemi értelemben is új élet költözött az alagsori falak közé.
Legyen bármennyire vonzó, romantikus teória a kerület elnevezésében hithű keresztyének”szava nyomát” felfedezni, a sok legenda közül keresve sem találunk erre utaló nyomot. Egy viszont tény: Angyalföld evangélikusai erősek voltak, a nehéz időkben is összetartással, kreativitással tartották életben gyülekezetüket. Tették ezt akár úgy is, hogy bérbe adták a most újonnan felszentelt gyülekezeti termet az akkori Művégtaggyár részére: 1972 nyarától a terem raktárként funkcionált, így juttatva bevételhez az egyházközséget.
Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy honnan hová jut és juthat el a fizikai tér egy darabkája és annak használatával egy közösség. Egy helyiség számára kevés demotiválóbb létezésforma van a „raktárságnál”, talán csak a „lomtárság” lehet az. Az új gyülekezeti tér az idők során ez utóbbit is átélhette. Tároltak benne a művégtagok után sok mindent – részben más, az egyházhoz tartozó szervezetek, mint kiadó vagy szeretetotthon -, míg 49 év után újjászületve visszafogott eleganciával, kortárs szakralitással lép a terem-lét magasabb szintjére, kedves és kellemes keretet nyújtva a gyülekezet összejöveteleinek, de akár más egyházi rendezvényeknek.
Az istentisztelet liturgiájában Grendorf Péter, a gyülekezet lelkésze mellett László Virgil vett részt, Kondor Péter hirdetett igét, a zenei szolgálatot pedig Kertész-Horváth Attila, a gyülekezet kántora látta el.
A püspök prédikációjában János 4,43-54 alapján a királyi tisztviselő beteg gyermekének csodálatos gyógyulásának történetét elemezte. „Befogadták, vagy nem fogadták be? Volt becsülete, vagy nem volt becsülete Jézusnak Galileában?” – tette fel a kérdést ennek kapcsán.
Válaszában kiemelte, hogy Jézust kétségkívül befogadták, mint csodadoktort, de nem fogadták be, mint prófétát. A csodatévő kellett az embereknek, mert hasznát vehették, de mint prófétának, nem volt becsülete az övéi között. Szívesen látták tehát Jézust, mint a betegek gyógyítóját, de mint Megváltóban, nem tudtak hinni benne.
Ez az a bizonyos galileai hit, ezt jelenti Jézusnak galileai módon való befogadása, de erre Ő így válaszol: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.” - folytatta a püspök. Önzéssel teli hit ugyanis az, amely fel akarja használni Jézust, ki akarja használni a Krisztusban lévő mennyei, titokzatos erőket bajba került élete problémáinak a megoldására. Ha nekünk viszont jelek és csodák kellenek ahhoz, hogy hinni tudjunk Krisztusban, akkor ne alkalmi segítségekben keressük azokat, hanem a legnagyobb jelben és a legnagyobb csodában, a megváltásnak, a bűnök bocsánatának jelében: Krisztus keresztjében! Ez ugyanis az egyetlen jel, mindannyiunk megigazulásának és örök élet bizonyosságának csodája.
A történetbéli apa a földi életre vonatkozóan is megtapasztalta, hogy Jézus ígérete királyi parancs, mely fiának új életet ajándékozott. Nagy csoda történt a fiával, mert meggyógyult, de még nagyobb csoda történt az apával: hívővé vált. Nem azért hitt már, hogy kapjon valamit, hanem azért, mert amit már megkapott, az örökre hozzáfűzte a lelkét Jézushoz. Amikor a csodák várása helyett rá tudott támaszkodni Jézus szavára, hite a Jézus személyében való hitté, tehát igazi hitté, valódi üdvözítő hitté mélyült.
„Szeretett Testvéreim, nem másért újulhatott meg templomunk alagsori nagyterme sem, egyedül csak ezért. Hogy megszólalhasson és meghalljuk Jézus hozzánk szóló szavát, hogy megtörténjen a vele való találkozás.” – zárta prédikációját Kondor Péter.
Miután a Déli Egyházkerület püspöke felszentelte a termet és megáldotta a közösség tagjait, a Himnusz eléneklésével zárult az istentisztelet, majd az ünnepi közgyűlés vette kezdetét. Csermely Péter, az egyházközség felügyelője elsőként arra emlékezett, hogy az angyalföldi templomot közel 83 esztendeje, 1938. október 30-án szentelte fel Raffay Sándor püspök, majd hálát adott azért, hogy nyolc évtizede létezik élő gyülekezet és hirdettetik az evangélium a XIII. kerületben. Ezek után köszönte meg a felújításhoz való hozzájárulást, egy álom megvalósulásához nyújtott támogatást: a Bajorországi Evangélikus Egyház 70 ezer eurós, a Magyarországi Evangélikus Egyház 15 millió forintos, a Bethlen Gábor Alapítvány és Magyarország Kormánya 15 milliós, valamint a parókia felújítására adott 30 millió forintos támogatását, illetve a gyülekezet 10,3 millió forintos céladományát. Ezek után az egyházkerület felügyelője megköszönte a jelenlegi püspök Kondor Péter, az egyházkerület előző lelkészi vezetője, Gáncs Péter és felesége, Gáncs Márta segítségét, és a kerület polgármesterének, Dr. Tóth Józsefnek jelenlétét és támogatását. Csermely Péter emellett külön köszönetet mondott az egyházmegye vezetésének, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Iroda munkatársainak, továbbá a tervezésben, kivitelezésben és projektmenedzsmentben közreműködőknek és a jóval több, mint százfős gyülekezet minden tagjának a támogatását, kiemelve a korábbi felügyelő, tiszteletbeli presbiter Gál Jánosnét, hozzátéve, hogy az ő tervei és pályázatai nélkül a nagyszabású munka nem indulhatott volna el.
Végezetül az egyházközség lelkésze, Grendorf Péter foglalta össze a helyiség hányatott múltját, kiemelve azt, hogy annak felújításához a lendületet Csermely Péternek a közösséghez történt csatlakozása adta. A lelkész a mennyezet festett vasbeton gerendáira festett igékre mutatva megjegyezte: számára a legkedvesebb az első: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…”, (Mt 11,28) ami pedig ebben az olvasatban külön hangsúlyt kapott, az a sor végi három pont. A lelkész megjegyezte, hogy ebben a három pontban is komoly üzenet rejlik: hogy vajon mi lesz a folytatás. „Nagyon szép, hogy van egy múltunk, hogy eleink megőrizték számunkra mindezt, nagyon fontos, hogy az általuk elkezdett folyamatot ezzel a történelminek mondható eseménnyel újra tudjuk indítani, de a kérdés az: lesz-e folytatása mindennek. Lesznek-e emberek, akik meghallják Jézus hívását?” – hagyta nyitva a kérdést Grendorf Péter, majd egy rövid imádság után szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket.
Az alkalom végeztével az egyik ajtó mellett elhaladva a gyülekezet másodlelkészének hangja szűrődött ki, ahogy a gyermekeknek – akik az apostoli hitvallás közös elmondása után távoztak az istentiszteletről – mesélt éppen Jézus életének főbb helyszíneiről. Grendorf-Balogh Melinda – mint a vasárnapi istentiszteletek idején mindig – most is ifjúsági tagok segítségével foglalkozott játékos és kreatív módon a kicsikkel két korcsoportban. Vannak és lesznek emberek Angyalföldön, akik meghallják Jézus hívását.
