Tolna megye legnagyobb szeretetotthona Lackner Aladár nevét vette fel. A névadó ünnepséget március 21-én, a néhai evangélikus esperes születésének kilencvenedik évfordulóján tartották. A rendezvény úrvacsorai istentisztelettel kezdődött a gyönki evangélikus templomban, majd a diakóniai intézmény parkjában idézték fel Ali bácsi életét és szolgálatát.
A varázslatos tolnai dombok között megbújó Gyönk híres a templomairól, a német nemzetiségi gyökereiről, tájházáról, gimnáziumáról és nem utolsósorban a megye legnagyobb, sikeresen működő szeretetotthonáról is, amelyet 2018 januárjában vett fenntartásába a Magyarországi Evangélikus Egyház.
A korábban Hegyhát Evangélikus Szeretetszolgálat néven működő intézmény ez év január 1-jétől viseli hivatalosan Lackner Aladár evangélikus lelkész nevét. A koronavírus-járvány miatt akkor nem volt lehetőség a névadó ünnepségre, de mivel Lackner Aladár – vagy ahogyan sokan emlékeznek rá: Ali bácsi – március 21-én lett volna kilencvenéves, így aligha lehetett volna jobb időpontot találni az eseménynek.
A nap a gyönki evangélikus templomban hálaadó úrvacsorai istentisztelettel indult, amelyen az intézmény dolgozói, helyi gyülekezeti tagok, családtagok és a meghívottak vettek részt. A liturgiában szolgált Cselovszky Ferenc korábbi gyönki lelkész – ma a Pesti Egyházmegye esperese –; Aradi András tolna-baranyai esperes; a Gyönkön felnőtt Kőszeghyné Raczkó Zsuzsanna, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese; a lelkészi pályájuk elején Keszőhidegkúton is szolgáló Baranyay Csaba és Baranyayné Rohn Erzsébet kőszegi lelkészek; Varga Diána, a szeretetszolgálat lelkésze; Kollár Zsolt gyönki evangélikus lelkész; Gregersen-Labossa György lelkész, egyházunk diakóniai bizottságának elnöke; Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök és Lacknerné Puskás Sára evangélikus lelkésznő.
Az igehirdetés szolgálatát Lackner Aladár fia, Lackner Pál végezte. A Zsidókhoz írt levél 13. fejezetének 7–8. versei alapján kiemelte, hogy mennyire fontos egy helyi közösség, egy család és egy intézmény életében is a nemzedékről nemzedékre átívelő gondolkodás, a hit, amely láncolatot alkot, és összeköt mindannyiunkat, feladatainkkal együtt. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, és ez a folytonosság, bizonyosság az intézmény életében és saját életünkben is meg kell jelenjen azért, hogy ne csak szavaink, hanem tetteink is jézusiak legyenek. [A teljes igehirdetés a beszámoló végén csatolt dokumentumban olvasható. – A szerk.] Az úrvacsoravétel a gyönki és a keszőhidegkúti gyülekezethez korábban kapcsolódó lelkészek szolgálatával zajlott.
Az istentisztelet után Biró Kornélia, az intézmény vezetője üdvözölte a jelenlévőket. Beszédében az intézmény szolgálatáról is beszámolt, köszönetet mondva munkatársainak, valamint az egyháznak mint fenntartónak, továbbá méltatta Lackner Aladár életét és szolgálatát, hangsúlyozva „Ali bácsihoz” és a gyülekezethez fűződő személyes kötődését is. Mint mesélte, az egykoron tőle kapott virághagymák a mai napig virágoznak a kertjében, és ez mindig emlékezteti őt Ali bácsi szeretetére és az életében betöltött fontos szerepére.
Az ünneplő gyülekezet ezután az intézmény parkjában, Lackner Aladár emlékfája mellett állt meg. Aradi András esperes megemlékezett a néhai lelkész életéről, és köszöntötte jelen lévő özvegyét, Lackner Aladárné Zászkaliczky Mártát. A koszorúk elhelyezését követően állófogadás várta a jelenlévőket. Gregersen-Labossa György diakóniai bizottsági elnök mondott pohárköszöntőt, szólt az intézmény jelenéről és a lehetséges fejlesztésekről, a jövőben tovább bővülő feladatokról, a balatonboglári és tamási telephely létrehozásáról.
Az alkalom zárásaként az érdeklődők megtekinthették a gyönki német nemzetiségi tájházat is, amely nagyrészt Lackner Aladár gyűjtő- és hagyományőrző munkájának köszönheti kiállított tárgyait.
Az ünnepségre szóló meghívón is szerepelt Ali bácsi egyik kedvenc igéje: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Pt 5,7) Ebben bízva tekint előre az immár Lackner Aladár nevét viselő intézmény, hogy munkatársai még sokáig tudják hittel, elhivatottsággal szolgálni a rájuk bízottakat.
Lackner Aladár 1932. március 21-én született a Tolna megyei Belecskán. Édesapja Lackner Aladár, édesanyja Müller Erzsébet. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte el. A nemzetiszocialista eszmék magyarországi erősödésekor, többségében svábok lakta szülőfalujából Zala megyébe menekült családjával együtt. Középiskolai tanulmányait ezért Zalaegerszegen kezdte meg, majd egy év múlva a gyönki református gimnáziumban folytatta. Rokonaival együtt szemtanúja és elszenvedője volt a hazai németség „kollektív büntetésének”, a kitelepítésnek.
1952-ben érettségizett, majd néhány hónapig a budapesti orvosi egyetem hallgatója volt, ahova nem szeretett járni, mert ekkor már elmondása szerint Krähling Dani bácsi, az akkori gyönki lelkész hatására, a teológia érdekelte. Így, egy kisebb kitérővel, de 1953-tól a budapesti teológiai akadémián tanult. 1958. november 7-én Káldy Zoltán szentelte lelkésszé. Előbb Pécsett, majd 1959. októbertől Gyönkön káplánkodott, aztán alig egy év múlva Keszőhidegkút és Belecska választotta lelkészévé.
1962-ben feleségül vette Zászkaliczky Mártát. Házasságukból négy gyermek született. 1974 áprilisában, megválasztása után Gyönkre költöztek, ahol – tovább gondozva a keszőhidegkúti, belecskai és más társgyülekezeteket – 1993. december végéig, nyugdíjba meneteléig szolgált. Közben 1988-ban Tolna-Baranya megyei esperessé választották. Nyugdíjázását követően Keszőhidegkútra költözött feleségével.
Nevéhez kötődik a keszőhidegkúti Találkozások Háza létrehozása. A korábbi lakóhelyéül szolgáló paplak épületét nevezték ki erre a célra. Sok éven keresztül szolgált ez az épület evangélikus fiatalok, gyermekek táboroztatására és valódi találkozások helyszíne lett.
A Tolna megyei protestáns svábság néprajzi anyagát még a hatvanas évek legvégén kezdte el gyűjteni Keszőhidegkúton, melyet a gyönki német nemzetiségi tájházban helyeztek el. Német gyökereinek köszönhetően szívén viselte a német hagyományokat és mindent megtett ezek megmentésért. Egyházi vonalon is bonyolított német-magyar kapcsolatokat. Ennek köszönhetően jó néhány templom megújult az egyházmegyében.
68 évesen, 2000. február 16-án hunyt el.
