Az elmúlt tanévben számos szakmai és lelki kihívással kellett szembenézniük evangélikus oktatási és nevelői intézményeinknek. Varga Mártával, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája (MEE OI) Nevelési és Oktatási Osztályának vezetőjével a 2020/2021-es tanév tapasztalatairól, kérdéseiről és a szakmai alapon történő innovációról is beszélgettünk.
– A világjárvány miatt a 2020/2021-es tanév egyik jelzője az oktató-nevelő munkában is a bizonytalanság volt. Emellett azonban a kreativitás, a problémamegoldás és az egymás segítése is eszünkbe juthat. Hogyan tekint vissza e meglehetősen sok kihívást jelentő tanévre?
– Az evangélikus köznevelési rendszer intézményeiben hagyományosan az országos evangélikus tanévnyitón, Aszódon kezdődik a tanév. A pandémia miatt ezt a rendezvényt – szinte az utolsó pillanatban hozott döntéssel – mégsem tartottuk meg. Működésünkre az egész év során jellemző maradt az akkori döntés gyorsasága és a felelősségvállalás. A járvány sokszor említett hozadéka, hogy a pedagógusok digitális kompetenciája ugrásszerűen fejlődött. A frissen megszerzett ismeretek azonnali alkalmazására volt szükség.
Az evangélikus köznevelési intézmények vezetőinek a központi intézkedéseket követő, gyakran változó jogszabályokhoz alkalmazkodva rugalmasan, ugyanakkor felelősségteljesen át kellett alakítaniuk a működés kereteit. A kihívások olyan vezetői tulajdonságokat mobilizáltak, mint a reziliencia, a kreativitás és a fejlett problémamegoldó készség. Új lehetőségek nyíltak a közösségek támogatására, az egymást erősítő kapcsolattartásra: online szakmai fórumok, beszélgetések, képzések, konferenciák, amelyek sokat át tudtak menteni a személyes találkozások funkciójából. Ez mind az intézményvezetők között, mind a pedagógusok intézményen belüli és az óvodák, iskolák közötti csoportjaira, a tanulókra és a szülőkre is jellemző volt. Videóüzenetben elküldött bábelőadás és mesemondás, heti rendszerességgel online tartott szakmai műhelyfoglalkozás, egyetlen osztályfőnöki óra helyett minden tanulóval egyénileg folytatott beszélgetés – hosszan sorolhatók a korlátozásokra, a digitális tanrend kihívásaira adott válaszok. Sok, egymástól átvett jó gyakorlattal vagy épp egyéni kezdeményezéssel, ötlettel találkoztunk. Például amikor úgy dönt egy nevelőtestület, hogy ne maradjon el a szokásos mesemondó vagy szavalóverseny, hanem rendezzék meg online, akkor a szervezők olyan kihívások elé állítják önmagukat és természetesen a résztvevőket is, amilyenek teljességgel hiányoztak korábbi tapasztalataik közül. Mégis több ilyen vállalkozás sikerének örülhettünk ebben a tanévben.
– Egyházunk ötvenkét nevelési és oktatási intézmény fenntartója. A koronavírus-járvány jócskán megviselte a gyerekeket és a velük foglalkozó szakembereket. Hogyan tudták segíteni a szakmai és a lelki munkát?
– Köznevelési rendszerünkben közel ezernyolcszáz pedagógus és tizennyolcezer tanuló kezdte a tanévet, hozzájuk sorolhatók még a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak és a gyermekek, diákok családtagjai. Ehhez a jelentős létszámhoz vegyük hozzá, hogy az ország teljes területén, nagyon különböző helyi viszonyrendszerben működnek intézményeink. A kétcsoportos, kistelepülési óvoda és az ezerkétszáz főt is meghaladó tanulói létszámmal bíró megyeszékhelyi iskolakomplexum nagyban különbözik egymástól, mégis vannak közös jellemzőik.
Tevékenységükben a szakmai elvárás elsősorban az, hogy folyamatos, minőségi pedagógiai munka, nevelés és tanítás legyen. Ennek biztosításához az MEE OI Nevelési és Oktatási Osztályának jogi és tanügyi szakértői naprakészen tájékoztatták az intézményvezetőket, egyéni konzultációkat tartottak (a rendeletmódosítások állandósult időpontjához igazodva, rendszerint hétvégén) és az általánosítható eseteket a Gyakran ismételt kérdések (GYIK) rovatban is megjelentették az Evangélikus Pedagógiai Intézet (EPSZTI) honlapján.
A járvány miatti digitális tanrend és az azzal járó önálló tanulás, az egyéni időbeosztás felelősségét minden tanuló megtapasztalta, különösen a középiskolások, akik öt hónapon át otthon tanultak. Ha maguk is megbetegedtek, vagy a családtagjaik, közeli ismerőseik, rokonaik kerültek bajba, vagy a környezetükben erősebb volt a félelem, nemcsak az elsajátítandó ismeretek, de a járvány okozta megéléseik is nehezebbé tették életüket.
Az evangélikus nevelési-oktatási intézmények iskolalelkészei egyrészt fenntartották az intézményi hitéleti alkalmakat, online hétkezdő áhítatokkal, bátorító üzenetekkel jelentkeztek. Ezeket a videókat gyakran az egész család együtt nézte meg. Másrészt az iskolalelkészek egyéni beszélgetésekre is lehetőséget adtak. Több iskolánkban dolgozik iskolapszichológus, ők is ajánlottak online konzultációs időpontokat, amelyekre szabadon lehetett jelentkezni. Volt, ahol a pedagógus, az osztályfőnök ajánlására vették fel a kapcsolatot a tanulóval vagy annak családjával. Ahogy a jelenléti tanításban sok-sok apró jel segít tájékozódni a diák vagy a közösség hangulatáról, úgy a pedagógusok a digitális munkarendben is gyorsan megtanultak olvasni a jelzésekből (online órai be nem kapcsolt kamerából, szótlanságból, elmaradó feladatleadásokból). Az iskolalelkészek, iskolapszichológusok a bezártság enyhítésére szabadtéri programokat szerveztek, saját szabadidős tevékenységeikhez való csatlakozásra biztatták diákjaikat, túrára, természetfigyelő kihívásokra invitálták őket.
– A digitális oktatásra történő átállás nem csak az intézményeknek, a családoknak is kihívást jelentett. A tanároknak sokkal szorosabban kellett együttműködniük a szülőkkel. Mennyire terhelte meg ez a hirtelen jött átalakulás az oktatás színvonalát?
– Tavaly márciusban nagyon rövid idő alatt felmérték intézményeink, kik azok a tanulók, akik a szociális körülményeik miatt csak korlátozottan tudnak részt venni a digitális oktatásban. Iskolai eszközök kölcsönzésével, helyi vállalkozóktól kapott laptopokkal, tabletekkel rendkívül rövid idő alatt jelentős segítséget tudtak nyújtani ezeknek a tanulóknak. Egyházunk elkülönített állami forrásban is részesült, az ebből vásárolt számítógépek is közel száz családot segítettek.
Az evangélikus digitalizációs program az elmúlt bő egy évben a kétszázmillió forintos, egyházunk által biztosított keretből több szakmai műhelymunkát is támogatott, amelyek közvetlenül segítették a digitális átállást. Az EPSZTI szervezésében és Koren Balázs szakmai vezetésével digitális tananyagfejlesztés, animációkészítés zajlott. Több kurzus keretében történt Adobe-szoftverek használatát oktató pedagógusképzés, hogy az arra motivált kollégák maguk is tudjanak saját tanóráikhoz online oktatást segítő szemléltető anyagokat készíteni. Fábri György habilitált egyetemi docens, az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának néhány munkatársával elkészített egy digitális módszertani kézikönyvet, amelynek már megkezdődött a disszeminációja, a pedagógiai szakértők és a tantárgygondozók dolgoznak az intézményi megismertetésén.
A digitális oktatás lehetőséget biztosít arra is, hogy a tehetséggondozás és a tanulási képességeik terén akadályozottak fejlesztése intézmények közötti együttműködés keretében valósuljon meg. Egyedi eset volt az előző tanévben, hogy az átmeneti fejlesztőpedagógus-hiányt így oldottunk meg az evangélikus intézményhálózaton belül. Idén elindítottuk emelt szintű történelemérettségire felkészítő e-learning-programunkat.
Az eddig említett, kiugróan innovatív példák mellett meg kell említenem azt a tényt is, hogy a tantárgygondozói rendezvények, amelyeket köznevelési rendszerünkben hagyományosan széles pedagógusi kör látogatott, azzal, hogy online térbe költöztek, még több résztvevőt értek el. Ezek a szakmai tudásfórumok színvonalas előadásokkal és a rendszeres virtuális találkozásokkal biztosították a szakmai és a módszertani információáramlást.
Az evangélikus intézményekben tanulók idén is büszkeségre okot adó sikerrel szerepeltek országos versenyeken. Az általános iskolások országos tantárgyi versenyein angolból, rajzból, történelemből, informatikából, magyarból, matematikából értek el első helyezést tanulóink. A középiskolások nagy megmérettetésén, az OKTV-n német nemzetiségi nyelv és irodalomból, biológiából, kémiából, fizikából az ország legjobbjai között vannak diákjaink, és a szakmai ágazati versenyeken is kiváló eredmények születtek. Egyéni és csapatsportsikereket, továbbá kimagasló művészeti versenyeredményeket is hozhatunk érvként arra, hogy a digitális tanrend nem vetette vissza az oktatás színvonalát.
Az idei érettségi időszak június 25-én zárul, így teljes értékelés még nem lehetséges. A tavalyi eredményekről tudjuk, hogy nem tértek el a korábbi évek eredményeitől, annak ellenére, hogy magának az érettséginek a lebonyolítása, a körülmények igencsak rendhagyók voltak.
Várjuk annak jogi szabályozását, hogy a következő tanévben – akára járványhelyzettől függetlenül is – milyen esetekben és miként lesznek szervezhetők digitális tanítási napok vagy időszakok. A mára kialakított és a tapasztalatok szerint hatékonyan és eredményesen működő digitális oktatási rendszerek pandémia nélkül is működtethetők – az alkalmazás lehetőségeinek felmérése a közeljövő feladata. Azt látjuk, hogy az online tér idő- és költséghatékony, a hálózatossággal élve egyaránt alkalmas a meglévő tudás megosztására, szakmai konzultációkra, műhelymunkákra.
– A járvány miatt számos család került nehéz helyzetbe. Vannak, akik családtagjukat veszítették el. Miként tudott segítséget nyújtani számukra az evangélikus egyház, azon belül is annak köznevelési intézményei?
– Köznevelési intézményeinkben nagyon változó arányú az evangélikusság jelenléte, az ország különböző pontjain működő nevelési-oktatási intézményeink és a helyi gyülekezetek közötti kapcsolat szervezeti és személyes szinten is sokféle. Ebben a széles és sokszínű palettában mindenhol ott van az iskolalelkész, aki szolgálatával, az óvodai-iskolai mindennapokban és az ünnepek során megtapasztalt jelenlétével személyesen képviseli egyházunkat. Ők a veszteségek megélésében is közvetlenül jelen lévő, elérhető segítők. Diáktárs, kolléga elvesztésénél nemcsak az evangélikus felekezethez tartozók körében, de az egész közösség, az osztálytársak, a családtagok felé is kiterjed a lelkigondozás „hatásköre”. Ennek a tanévnek az iskolalelkészi szolgálatában megjelent az intézményi közösség krízishelyzetben lévő tagjáért szervezett közös imádkozás és a temetés is.
– Az iskolai oktatás kérdéseiről, annak értékeléséről számos hírt lehetett olvasni. Kevesebb szó esett azonban az óvodás korosztályról. Miként élték meg az elmúlt tanévet egyházunk harminchárom óvodájában?
– Az evangélikus óvodák mindegyikét nagy fegyelem és az óvodapedagógusok és az óvodák közötti összefogás jellemezte az elmúlt évben szakmai és emberi értelemben egyaránt. A központi intézkedések nagy része az iskolák működését érintette, sokszor kellett egyeztetni, értelmezni, óvodai környezetre adaptálni a rendeleteket. Kiemelten fontos témává vált a szülőkkel való kommunikáció és a konfliktuskezelés. Az óvodapedagógusok és a vezetők számos alkalommal tervezték újra a nevelési évet, számos kreatív megoldással oldották meg az óvodabezárások alatt is a gyerekek otthoni foglalkoztatását: élő esti mesével, online tornafoglalkozásokkal, kreatív kézművescsomagok házhoz juttatásával segítették a szülők és a gyerekek együttlétét. A visszajelzések alapján ez a kényszerhelyzet az eddigiekhez képest is még erősebbé tette az óvodavezetők közösségét. Az óvodavezetői szakmai műhely folytatásaként a MEE OI Nevelési és Oktatási Osztálya és az EPSZTI szakértőivel heti rendszerességgel tartott online megbeszélések – az aktuális szakmai kérdések megvitatása, egyeztetése mellett – a hitbeli összekapcsolódás fontos fórumai, valamint a nehéz helyzetek, a veszteségek feldolgozásának és az örömhírek megosztásának a lelki közösségi tere is lettek.
– Az Evangélikus Nevelés Facebook-oldalon ebben a tanévben is számos jó gyakorlatot bemutató videót, valamint pedagógusok szolgálatát ismertető interjút publikáltak. Említsen közülük néhányat!
– A személyes kapcsolattartás korlátozottá vált, ezért indítottuk 2020 márciusában az evangélikus nevelés közösségi csatornáit. Célunk, hogy identitáserősítő, közösségépítő kommunikációs lehetőségeinkkel is támogassuk intézményrendszerünket. Első videónkban a Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium csengőhangja szólt, mivel a digitális tanrend miatt elnémult iskolaépületekből a virtuális térbe költözött – szándékaink és reménységünk szerint minden jellemzőjével és értékével – az evangélikus nevelés-oktatás.
Hivatásunkra jellemző, hogy életünk teljessége, sokszínűsége megjelenik a hétköznapi küzdelmektől az örömteli pillanatokig ívelő tevékenységeinkben, az ezekről szóló információkkal közvetlenül elérjük köznevelési hálózatunk minden második pedagógusát. Szolgálatunkban fontos, hogy visszajelzést adjunk az iszonyúan leterhelt pedagógusoknak, munkájukat azzal is támogassuk, hogy a közösség számára láthatóvá tesszük erőfeszítéseiket.
Az online találkozásra Egybecsengés címmel egy portrésorozatot is elindítottunk, amely a megszólaló kollégák és alkotók számára is érdekes kísérlet, de ennél sokkal fontosabb, hogy a nézők, olvasók számára a közvetlen beszélgetést, az egymás megismerésének élményét adja.
Ahogy az óvodai-iskolai mindennapokhoz a szülők, a tágabb családi, ismerősi kör is kapcsolódik, úgy a mi tájékoztatásunk is eléri ezt a csoportot. Izgalmas volt annak megélése, hogy azokat az ünnepeinket (betlehemezés, Mikulás-nap, ballagás), amelyekre hagyományosan meghívást kapnak a családtagok, most „online közvetítéssel” tudtuk közösségi alkalmakká tenni. Továbbá a tantárgyi és sportversenyekről, intézményfejlesztésekről szóló tartalmainkat számukra is készítjük.
Amikor pedagógiai jó gyakorlatokat, pedagógusaink elismeréseit mutatjuk be, akkor a hálózaton belüli tudásmegosztást és közösségi kapcsolataink erősödését is támogatjuk.
– Milyen tanulságokkal és reménységgel tekinthetünk a következő tanévre?
– Legfőbb reménységünk, hogy lesz lehetőség jelenléti oktatásra egész évben. Remélem, hogy a digitális munkarend tapasztalatait, fejlesztéseit továbbvinni nem a pandémia újabb hulláma kényszeríti majd ki, hanem motiváltak maradnak a fejlődésre az innovatív pedagógiai megoldásokra nyitott pedagóguskollégák.
Ebben a tanévben online tartottuk meg az intézményvezetők közösségének hagyományos rendezvényeit. Jelképesnek és ennek az időszaknak a leírására alkalmasnak érzem, ha az őszi konferencia és a tavaszi találkozó címét egymás mellett, a köztük eltelt idő és a közben megvalósult folyamat jellemzőjeként nézzük. Közösségben közös térben – novemberben az együttlét, a közösség megélésének erős igénye szólította egy térbe – még ha online is – a résztvevőket. Ezen a konferencián a technika használata már nem jelentett kihívást.
Ugyanakkor különös élményként élhettük meg közösségünket és hitünket a konferencia zárásaként tartott online istentiszteleten. A távolságot, mint üveggolyót – márciusban ezzel a címmel tartottuk a regionális intézményvezetői találkozót.
Ekkor már értékként tudtunk tekinteni a távolságra, amely az elválasztottság élménye mellé a kreatív és innovatív fejlődést adta, a lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, egymáshoz és Istenhez.
*
Köszönjük az Evangélikus Nevelés szerkesztőségének a cikk megírásához nyújtott segítséget!
