Hatalmas érdeklődés övezte a kard és a kereszt hatalmának viszonyáról szóló beszélgetést a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón július 15-én, pénteken Gyulán.
Teljesen megtelt a terem, elegendő ülőhely már úgy sem jutott az érdeklődőknek, hogy pótszékeket hoztak be a folyosóról. Ha lettek volna csillárok, azon is lógtak volna, olyan sokan voltak kíváncsiak a beszélgetésre, amelynek fókuszában a Keresztény nemzet mítosza – Hogyan pusztítja el az egyházat a politikai hatalomvágy? című könyv állt.
Az amerikai evangelikál mozgalom jelentős része a nacionalista és politikai bálványimádás bűnébe esett, vagyis összemossák Isten országát a nekik tetsző világi uralommal – így foglalta össze a szerző, az amerikai presbiteriánus teológus, igehirdető Gregory A. Boyd alapvetését a beszélgetés moderátora, Miklósné Székács Judit. A Luther Kiadó vezető olvasószerkesztője ennek kapcsán felvetette, hogy vajon ez tipikusan amerikai probléma-e, vagy mi is megélhetjük itthon?
Jó és fontos kérdés – helyeseltem magamban, mert a könyvet olvasva éppen az volt az egyik megállapításom, hogy ha kicserélünk neveket, helyszíneket, évszámokat, akár napjaink Magyarországán is járhatnánk, ahol ideológiai, politikai felfogástól függően számos megközelítése lehet annak, hogy mennyire, illetve hogyan, milyen formában keresztény egy politikai közösség, egy abból megalakuló kormány.
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szerint az egyház történelmén végigtekintve megfigyelhető, hogy az egyház és a hatalom viszonya izgalmas kérdés, például hogy egy hívő politikai vezető jobban viszonyul a Krisztus-követőkhöz.
Pángyánszky Ágnes a könyvet elolvasva arra a következtetésre jutott, hogy Gregory A. Boyd profetikus módon teszi fel azt a kérdést, miszerint „te most a saját korodban hogyan magyarázod azt a politikai helyzetet, amiben élsz?”. A prófétai kérdésekről pedig tudjuk – mondta az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének vezetője –, hogy azoktól hangosan zakatolni kezd az ember szíve.
Nagy Szabolcs lelkész, teológus-doktoranduszhallgató többek között a könyvnek azt, a szerző által nagyon fontosnak gondolt megállapítását emelte ki, amely azt az Istent mutatja be, aki nem bástyát és kardot ad a kezünkbe, hanem „együtt megy velünk az emmausi úton”. Szerinte mítoszokat teremteni nem feltétlenül ördögtől való, de visszaélni a mítosszal és azt tudatosan manipulálni, a hatalmi vágynak megfelelően átalakítani káros, bizonyos helyzetekben égbekiáltó bűn.
Ha a helyiséget nem kellett volna átadni a Szélrózsa fesztivál filmklubjának, talán még órákat is beszélgettek volna az elődók, a moderátor és a széksorokat megtöltő jelenlévők. Összecseng ezzel a meglátással Pángyánszky Ágnes megállapítása is: „Elkezdünk beszélgetni ebben a kisebb körben, aztán reméljük, ez majd nagyobb körben is megtörténik. Isten Lelke és az a közös bölcsesség, amit idehoztunk, az vezet bennünket abban a kérdésben, hogy a hit, a vallás, a politika és a történelem kérdései között hogyan tudunk valamilyen békességes megoldásra jutni.”
Így legyen!
***
***
