Sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Lampért Gábort, a Siófoki Evangélikus Egyházközség lelkészét az íróasztalánál kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Együtt lélegzés. A parókia kertjében ültünk asztalhoz, beszélgetésünk közben a gyülekezet több tagja is jelen volt az udvaron. Ennek jelentősége a beszélgetés alatt kristályosodott ki még inkább, ugyanis kiderült, hogy Lampért Gábor igehirdetéseit a gyülekezet közössége is meghatározza.
„Nem szeretnék semmilyen módon leválni a gyülekezetről. A lelkészi, azon belül az igehirdetői szolgálatot is úgy képzelem el és élem meg, hogy Jézus a pásztor, én pedig az a bárány vagyok, akinek kolomp van a nyakán. Természetes, hogy készülök, és átgondolom, hogy mit fogok a Szentlélek segítségével az igehirdetésemben mondani, de nem hiszem, hogy ezért egy héttel eltolódva, »egy epizóddal előbbre« kell, hogy éljem meg az egyházi év szerinti vasárnapok és az azokból következő hetek mélységét. Ez számomra elképzelhetetlen. Együtt szeretnék élni, haladni és lélegezni a gyülekezettel” – mondja.
Biblia, Napi ige. Lampért Gábor mindennapjait, így istentiszteletre készülését a gyülekezettel való aktív kapcsolattartás és a hét közbeni igeolvasás egyaránt meghatározza. „A Biblia, a Napi ige sorozat olvasása az életem és a felkészülésem része.” Mivel a környező településeken tartott hittanórákra sokat autózik, ezt az időt is igyekszik aktívan kihasználni: „Van, hogy autózás közben több bibliai könyvet is végighallgatok a mobilbiblia [Mobilbiblia.hu] segítségével.”
Igehirdetéseivel kapcsolatban elmondja: „Bár teljesen elégedett soha nem vagyok az igehirdetésemmel, de arra törekszem, hogy olyan hangozzon el a prédikációban, és olyan esemény szülessen az ige hangzása által, amit én is megkaptam.” Ezért a prédikációban nem a kijegyzetelt könyvek, kommentárok, tudományos teológiai értekezések idézésére teszi a hangsúlyt, hanem éppen hogy kerüli az igehirdetés előadásjellegét, és a személyes hangvételű beszédet részesíti előnyben. Ő is vallja, hogy a szívnek teljességéből kell, hogy szóljon a száj (Mt 12,34b).
Tükör. Pál apostol szavai – „…ha tehát mást tanítasz, önmagadat nem tanítod?” (Róm 2,21a) – a lelkészi, azon belül a szószéki szolgálatra is igazak, mert „a lelkésznek is élnie kell abból, amit általa Isten mondott” – hangsúlyozza Lampért Gábor.
Igehirdetésre készüléséről megtudjuk, hogy egész hetét meghatározza a gondolkodás a textusról. Bár természetesen meg szokott nézni kommentárokat, igemagyarázatokat is, de beszédének fő forrását elsősorban magából az igéből, a vasárnap jellegéből, valamint a textus eredeti nyelven való olvasásából meríti.
„Az igehirdetésnek élőnek kell lennie. A prédikáció nem egy irodalmi mű, nem is egy befejezett könyv száraz ismertetése, hanem élő műfaj. Ez azt is jelenti: ahogyan egy beszélgetésben megvalljuk a hitünket, a prédikációnak is alkalmasnak kell lennie arra, hogy az élő Isten szeretetének megtapasztalt örömhírét továbbadjuk. Az aktuális valóságommal, élő módon kell kapcsolódni az igéhez – vallja a lelkész. – Az ige önmagát is magyarázza. Ettől nem kell megijednünk. A szószéken nem kell tudományos előadást tartanunk az igéről, hanem az igét kell hirdetnünk.”
Az egész heti szemlélődésből, bibliaolvasásból, gyülekezeti és települési környezetben szerzett impulzusokból merített gondolatait Lampért Gábor végül szombaton rendszerezi, majd vasárnap véglegesíti.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. november 20–27–i 87. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
