Az Evangélikus Hittudományi Egyetem Valláspedagógia Tanszéke hitoktatók és lelkészek számára szervezett továbbképzést május 14-én, szombaton Tavaszi nagytakarítás címen. A hét éve minden félévben megrendezett továbbképzési napok célja, hogy segítséget nyújtson a gyermekek és felnőttek hitoktatásában előforduló nehéz témák feldolgozásához, valamint olyan hitoktatói munkaközösséget alakítson ki, amely hasznos szakmai hátteret biztosít a mindennapi munkában. A téma nagyon aktuális volt, hiszen a mögöttünk lévő két év nehézségeit és ajándékait dolgoztuk fel munkacsoportokra bontva.
A kezdőáhítatot Seben Glória doktoranda tartotta, aki az alábbi igei biztatással nyitotta meg az alkalmat: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jsir 3,22–23) Sokszor érezzük, illetve ki is mondjuk: „végem van”, közben pedig mi vagyunk Isten emberei, akikhez a gyermekek fordulnak. Jelen kell lennünk, és Istenünk igaz üzenetét kell közvetítenünk – emlékeztett a valláspedagógia tanszék tanársegédje.
A továbbképzési nap célja az volt, hogy megerősödjünk. Az ehhez szükséges impulzusokat és tapasztalatokat kiscsoportos műhelymunkák során nyertük.
Csáky-Pallavicini Zsófia klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, tanársegéd vezetésével a gyermekek és fiatalok lelkivilágával ismerkedtünk meg esetmegbeszélés formájában. Csoportosítottuk és megbeszéltük az őket érintő életkori problémákat. Tanulságként magunkkal vihettük, hogy sose „kategorizáljunk”, mert minden gyermek más és más, és kérdéseket feltéve tudunk számukra irányt mutatni a hittanórán. A mi feladtunk nem a diagnosztizálás, hanem az, hogy empatikusan, krisztusi lelkülettel beszélgessünk a tanulókkal, és visszajelzést adjunk a pedagógusoknak, szülőknek, ha szükségesnek látjuk. Néhány gyakorlatot is kipróbáltunk, amelyeket a gyerekek között is elvégezhetünk megnyugtatás- vagy stabilizálásképpen.
A másik csoportban Seben Glória irányítása alatt összegezték a tapasztalatokat, hogy milyen hatások érték a gyermekeket a Covid-járvány alatt a családjukon belül vagy kívül, és ez hogyan hatott a hitoktatásra. Megfogalmazták, hogy a nehézségek ellenére helyt tudtak állni, és kapcsolódtak a gyerekekhez és a családokhoz. A korábbihoz képest más formában, de megmaradt a közösség.
A délutáni műhelygyakorlatok egyikén Johann Gyula egyetemi oktatóval, a Diakóniai Képzési Központ vezetőjével a szakmai identitás kérdését jártuk körül a személyes és az iskolákban megjelenő viszonyokat vizsgálva. Azt a kérdést helyeztük a középpontba, hogy miként tudunk kapcsolódni önmagunkhoz és ezáltal önazonosak lenni. Konkrét eseteket is megvizsgáltunk, és kidolgoztunk egy továbblépést segítő tervet. A foglalkozás megoldáscentrikus és nagyon aktuális volt.
A másik csoportban az egy-két fős hittanórák lehetőségeiről beszélgettek a kollégák Balogné Vincze Katalin tudományos segédmunkatárs vezetésével. Arról cserélték ki tapasztalataikat, hogyan maradhatnak motiváltak ilyen helyzetben hitoktatók és tanítványok egyaránt.
A továbbképzés résztvevői egy nagyszerű napot tölthettek együtt, amelyből mindenki azt vitte haza, amire szüksége van. Ezekkel az impulzusokkal könnyebb megélni a tanítás örömeit és nehézségeit a nyári szünetig. Áldott szombati alkalom, igazi nagytakarítás volt!
