Lelkésziktatásra telt meg a kecskeméti evangélikus templom október 15-én, szombaton délután. A Kis János nyugdíjba vonulásával megüredesett parókusi állást a gyülekezet meghívására Hajduch-Szmola Patrik vette át, aki feleségével, a szintén lelkész Kovács Barbarával korábban Pécsett szolgált.
Az iktatás percei előtt Homoki Pál, a Bács-Kiskun Evangélikus Egyházmegye esperese az Útmutató aznapi újszövetségi igéjéről (Kol 3,2) szólva kiemelte: lelkipásztorként nehéz feladat egy jól működő gyülekezetbe érkezni és ott megfelelni annak a kívánalomnak, hogy mindenkivel – változásra vágyókkal és a megszokott dolgokhoz ragaszkodókkal egyaránt – törődni kell. Ez úgy sikerülhet, ha hivatása betöltéséhez nem a földi dolgokból merít erőt, hanem a mennyeiekből. Arra biztatta Hajduch-Szmola Patrikot, hogy töltsön minél több időt Jézus közelében, és akkor a legnagyobb fáradtság közepette sem lesz teher számára a szolgálat, hanem örömmel fogja végezni.
A jelen lévő szolgatársak személyes áldása és a Confirma rítusa után az új parókus lelkész székfoglaló igehirdetésének középpontjába a tisztaszívűséget és az éles látást állította. Meggyőződése, hogy minden kérdésünk mögött végső soron az a vágy áll, hogy Istent keressük, és az ő válaszára várunk. Akkor találhatjuk meg őt, ha tekintetünket felé irányítjuk, és rá fókuszálunk.
„Ha Isten mindenhol ott van, akkor tulajdonképpen hova is állítsuk az élességet?” – tette fel a kérdést Hajduch-Szmola Patrik, majd a textusként választott szentírási szakasz („Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent” – Mt 5,8) alapján úgy fogalmazott: a szívünket kell megtisztítanunk ahhoz, hogy találkozhassunk Jézussal. Akinek tiszta a szíve, az a szó eredeti értelmében normális, vagyis olyan, mint amilyennek Isten megalkotta: betölti azt a küldetést, amelyet a Teremtőtől kapott, és jó gyümölcsöket terem. „Közösségünkben Jézus álljon továbbra is középen, ahogy eddig, ebben ne változzunk. Az ő szeretetéből merítsünk, és azzal szeressünk. Ha így teszünk, akkor jó esély van arra, hogy nemcsak egymást fogjuk látni, hanem egymásban a Jóistent is, az ő arcát, mosolyát, néha szigorát, de a jelenlétét egészen biztosan.”
Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen a város részéről Sztachó-Pekáry István alpolgármester, a gyülekezet részéről Krett György felügyelő és Zsolczai Balázs presbiter, az egyházmegye nevében Kovács László köszöntötte Hajduch-Szmola Patrikot. A bajai lelkész a beiktatott pásztor muzsikusi vénájára utalva azt kívánta, hogy egyfelől találja meg a hangját a kórusban – úgy a gyülekezetben, mint az egyházmegyében és az egyházban –, mindenekelőtt pedig mindig hallja meg a vezető hangot.
A harmincnégy évnyi kecskeméti szolgálat után szeptemberben nyugdíjba vonult Kis János gratulációjában felidézte: igyekezett úgy átadni utódjának a stafétabotot, hogy az ne essen le. A gyülekezetet arra kérte: legalább annyira szeressék az új lelkészeket, mint amennyi szeretettel korábban felé fordultak.
Hajduch-Szmola Patrik Kondoroson nőtt fel, majd konzervatóriumi tanulmányai idején a budapest-fasori gyülekezetbe tagozódott be. Gyermekkorától zenei pályára készült, de végül Isten hívására a zeneszerzést felcserélte az igehirdetéssel. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatójaként hatodévét Csömörön töltötte, innen Pécsre került, ahol előbb beosztott, majd parókus, végül igazgató lelkészként szolgált. A kecskeméti gyülekezet meghívására szintén lelkipásztor feleségével augusztus elején érkezett a hírös városba. Kovács Barbara jelenleg püspöki kiküldéssel, beosztott lelkészként szolgál. A házaspár három kislányt nevel.
