A kánikulában sem féltek igazi „hot potato”, azaz aktuálisan kényes témát programként kínálni a Szélrózsa ifjúsági találkozó keretében a lehetőségek piacán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium közös sátrában július 13-án délután. Kőszeghy Miklós egyetemi tanár Házasság, család és szexualitás az Ószövetségben címmel tartott stand upnak is beillő, könnyed stílusú, bibliai szövegekre és tudományos kutatások eredményeire egyaránt támaszkodó előadást.
A sok érdeklődőt, több generációt vonzó előadáson Kőszeghy Miklós elsőként arra mutatott rá, hogy voltak ugyan különbségek a családok életében aszerint, hogy nomád életmódot folytattak, vagy falvakban, városokban letelepedve éltek, de akár könnyen mozgatható sátor, akár épített ház volt a hajlékuk, intim tere senkinek nem volt: a gyerekek a fogantatástól a halálig testközelből látták az élet folyását.
Az egy háztartásban élők – mai fogalommal élve – leggyakrabban mozaikcsaládot alkottak, mivel mind a gyermek-, mind az anyahalandóság igen magas volt. A csecsemőknek például csak a fele élte meg a féléves kort. Az anya szerepét sokszor a második feleség töltötte be, ő nevelte az elhunyt feleségtől született gyermekeket is. A többnejűség, a poligámia főként elvi lehetőségként állt fenn, csak az választotta ezt az életformát, aki el is tudta tartani a nőket, és vállalta – tette hozzá Kőszeghy Miklós tréfásan –, hogy egyszerre több anyósa is lesz.
Az Ószövetség korában egyébként a házasságnak nem volt alapfeltétele a szerelem, előfordult, hogy a pár tagjai az esküvőn látták egymást először. A házasság a klánok közti viszonyrendszer kiegyensúlyozására szolgált. Olyan menyasszonyt kerestek, aki egyszerre volt kellően távoli és közeli: nem állt túl szoros rokonsági kapcsolatban a leendő férjjel, ugyanakkor jól leinformálható háttérrel bírt. Régészeti leletek nyomán úgy sejtik, a menyasszonyoknak mindössze a két százaléka származott öt kilométernél messzebbről.
Az ifjú pár a fiú szüleihez költözött, és ott kezdte meg közös életét. A férj családja úgynevezett mátkapénzt fizetett a feleség családjának, amellyel tulajdonképpen az onnan kieső munkaerőt kompenzálta. Ezt, lévén, hogy nem volt bevett a fémből vert fizetőeszköz használata, gabonában vagy állat(ok) formájában szolgáltatták.
Az esküvő amúgy nem járt nagy ceremóniával, és a férfi azon kijelentésén alapult, hogy a nőt feleségeként nevezte meg. Alapvetően polgárjogi aktust jelentett, nem volt vallási aspektusa. Ugyanígy a válás sem volt különösebben bonyolult procedúra. A „holtomiglan-holtodiglan” fogadalom – a várható alacsony életkor miatt – maximum tizenöt-húsz év elköteleződést jelentett.
A nászéjszakát nagy elvárás övezte: mindenki a közelgő gyermekáldásban reménykedett. Ugyanakkor a terhességgel – például annak hosszával – kapcsolatosan meglehetősen kevés ismerettel rendelkeztek a korszakban: így történhetett meg, hogy a férj házasságtörőnek gondolhatta feleségét, aki gyermeket szült fél évvel azt követően, hogy ő elment a háborúba.
A családon belüli munkamegosztás kapcsán Kőszeghy Miklós hosszan idézte a derék asszony dicséretét a Példabeszédek könyvéből – hogy csak egy fél mondatot citáljunk ide: a szóban forgó illetőnek „nem kenyere a semmittevés” –, de aztán leszögezte: ez a bibliai szakasz egy jól szituált, a leírás szerint a városkapukban üldögélő férfi feleségéről szól, az átlagos családokban azonban a férfiak is keményen dolgoztak megélhetésük biztosításáért.
A nagy tapsot kiváltó előadás végén kérdezni is lehetett. Így esett szó arról, hogy mi történt, ha meghalt a férj, és a feleség özvegyen maradt, illetve ha meddőnek bizonyult a házasság, és nem született gyermek belőle.
A közönség soraiban – akár a június 2-ai, égető kérdéseket körüljáró zsinati vitanap folyományaként – a homoszexualitás témája is felmerült: vajon mit ír az Ószövetség az azonosneműek közötti szexuális kapcsolatról? Kőszeghy Miklós válaszában rámutatott: a Szentírás szerint utálatosság, ha férfi férfival hál – ez a „tiltás” azonban nem egyedül szerepel a családi élet tisztaságáról szóló részben. Ugyanitt az állattal való közösülést is förtelmes cselekedetként írják le. A kérdező továbbment: vajon ilyen töltetű lehetett-e Dávid és Jonatán kapcsolata? Az egyetemi tanár a kettejük vonatkozásában használt héber szót idézve úgy fogalmazott: abból nem következik egyenesen, hogy homoszexuális viszonyban lettek volna, a szóban forgó kifejezéssel ugyanis nemcsak a (férfi és nő közötti) szerelmet jelölik a Szentírás nyelvében, hanem a szerződő felek közti lojalitásra is ezzel utaltak.
***
***
