„1722 nyarán Szeniczei Bárány György lelkésszel együtt nyolc család érkezett a török időkben elnéptelenedett szentlőrinci pusztára.” Helybéli papgyerekként minden év augusztusában újra és újra meghallgathattam az első telepesek történetét. A templomszentelési évfordulón, azaz „búcsúkor” ezekkel a mondatokkal kezdődött a prédikáció utáni hirdetés. A kerek évfordulókon pedig gyakran egyéb események is kapcsolódtak az emlékezés és a hálaadás szavaihoz. Idén augusztus 5–7. között színes ünnepi műsorsorozat helyszíne volt a falu.
Az egyházi programok központja a templom és környéke volt. A templomkert kerítésére fotókiállítás került Az én Sárszentlőrincem címmel. A legkisebbek szombaton délelőtt a Palinta Társulattal együtt énekeltek, majd a gyülekezeti teremben gyöngyfát készítettek, mely az erős gyökereivel szimbolizálta a minket megtartó múltat.
Pénteken és vasárnap délután egy-egy előadást hangzott el a faluból elszármazott két történésztől. Csepregi Zoltán egyháztörténész-professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora a gyülekezet alapításáról, Orsós Julianna, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója a község későbbi történetéről osztott meg sok új, érdekes információt az egybegyűltekkel.
Pénteken egy zeneművész házaspár, Pétery Dóra és Bali János kápráztatta el a közönséget orgona- és furulyajátékával. Előadásukhoz, melynek a címe A fülemülétől a harangjátékig volt, zenetörténeti magyarázatokat is fűztek. A Mandák kórus vasárnapi koncertje Kretz István és Kertész Péter vezetésével méltó befejezése volt az ünnepségsorozatnak. A kórus barokk kori motettákat, korálfeldolgozásokat adott elő, német és magyar szerzők műveit.
A művelődési ház előtt egymást érték a változatos programok, népzene- és néptáncbemutatók, popkoncertek. A három nap során a falu megtelt élettel, örömteli találkozások színhelye lett. A gyülekezet és alapítványa, a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány, valamint az önkormányzat vezetősége példamutatóan együttműködve szervezte meg az ünnepségsorozatot. Ennek megvalósításához pályázati úton a Magyar falu program keretében biztosított támogatást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., valamint az Egyházi közösségi célú programok támogatása pályázaton is nyertek hozzá támogatást.
A jubileum alkalmából a gyülekezet és az önkormányzat emlékkövet állíttatott a templomkertben. Készítője Deér Gábor kőfaragó, aki anyai ágon sárszentlőrinci származású, s elődei vélhetően a falualapító családok egyikéig vezethetők vissza. Az emlékkövön a Luther-rózsa és a falu címere között ez a mondat áll: „Mindeddig megsegített minket az Úr”.
Ez a Sámuel első könyvéből vett mondat (7,12) volt az ünnepi istentisztelet prédikációs alapigéje is. Gáncs Péter nyugalmazott püspök, aki az elmúlt évtizedekben számos lőrinci ünnepen vett részt, arról beszélt, hogy Isten nem csak úgy általában, hanem konkrét helyzetekben nyújt segítséget. Háromezer évvel ezelőtt a zsidóknak a filiszteusok elleni háborúban, háromszáz évvel ezelőtt Bárány György kisded nyájának segített az otthonteremtésben, s a későbbi megpróbáltatások során sem hagyta magára népét.
Az istentiszteleten a liturgiai szolgálatot a jelenlegi lelkész, Darvas Anikó végezte. A tavaly nyugdíjba vonult Karl Jánosné Csepregi Erzsébet az általános könyörgőimádságban adott hálát Istennek megtartó szeretetéért. A templomot megtöltő egybegyűltek egy szívvel, egy emberként mondták ki az áment az imádság végén.
Az elmúlt háromszáz év utolsó négy évtizedében a gyülekezet szoros kapcsolatot ápolt finnországi testvérgyülekezetével, a tamperei Kaleva-templomhoz tartozó közösséggel. Természetes volt, hogy finn barátaink is együtt kívántak ünnepelni velünk. Véletlen egybeesés, de szimbolikus értékűnek is tekinthető: ahogyan háromszáz éve nyolc család érkezett a papjával Lőrincre, úgy most nyolc finn vett részt az ünnepségen Salla Häkkinen lelkésznővel együtt.
