Hogyan éli meg egy kántor a nagyhét és a húsvét időszakát? Melyek a kedvenc műzenei alkotásai, és hogyan ajánlja ezeket? A Cantate rovat most ismét személyes hangú írásnak ad teret.
Csodálatos megtapasztalás, hogy a nagyhét valóban az egyházi év legfontosabb része, a feltámadási liturgia pedig ennek a csúcsa. De akkor ragyoghat fel igazán a húsvéthajnali fény, ha nagycsütörtök este és nagypénteken képesek vagyunk Jézussal együtt átélni a sötétséget, árulást, elhagyatottságot. Istentiszteleteink megszokott részein túl a különleges elemek (például az oltárfosztás) vagy szertartások (például lamentáció) ehhez vihetnek közelebb bennünket.
Amennyire nagy az esélye annak, hogy a legtöbb ember Bach János- vagy Máté-passióját legalább meg tudja nevezni, ha szenvedéstörténetet feldolgozó zeneműről kérdezik, annyira nem egyértelmű ez, ha a húsvétról van szó: a feltámadást megjelenítő kompozíciók általánosan kevésbé ismertek. Számomra jó ideje a Jézus, Megváltónk sírba szállt (EÉ 215) a legfontosabb húsvéti ének. Ezért most egy olyan műzenei alkotást mutatok be, amely erre a korálra épül.
Johann Sebastian Bach Christ lag in Todes Banden című – Mühlhausenben keletkezett, később Lipcsében átdolgozott – korai kantátája (BWV 4) egyedülálló az életműben: megszólaltatja nem csupán Luther Márton énekszövegének minden versszakát, hanem a korál dallamát is. (A korálkantáta később azt jelenti, hogy a kantáta keretező tételei tartalmazzák a korált, a belső tételek pedig az ének nyomán keletkezett új szövegekre épülnek.)
A kantáta bevezető, hangszeres tétele amilyen rövid, olyan zseniálisan jeleníti meg szavak nélkül húsvét előzményét: ebbe a tizennégy ütembe Bach a passiót, Jézus szenvedését sűríti bele (a tizennégy Bach száma, amely neve kezdőbetűinek számbeli megfelelője). Az e-moll a barokkban egyértelműen a passióhoz kötődik (a Mátépassiónak is ez a hangneme); a lelépő kis szekundok szenvedést sugallnak; a tétel végén pedig a magára maradó első hegedű egy fájdalmas harmónia, a nápolyi szext hangjait szólaltatja meg.
Az első versszak nagyszabású kórustételben kel életre: a szoprán lassú értékekben énekli a cantus firmust (a koráldallamot), a többi szólam pedig e dallam fontos motívumait imitálja. „Jézus, Megváltónk sírba szállt, / Bűnünkért hullott vére, / Ámde levert poklot, halált / Harmadnap reggelére.” (Túrmezei Erzsébet fordítása.) Zenetörténeti érdekesség, hogy az első dallamsor feldolgozása Johann Pachelbel azonos című művének idézete.
A második versszak szoprán-alt duett basso continuóval: megénekli a drámát, hogy a bűn következményeként a halál mindannyiunkat fogva tart (ezt a strófát nem közli énekeskönyvünk). A harmadik versszakban a tenor, mozgalmas hegedűszólammal és basso continuóval körülvéve, Isten Fiának szabadító tettét mutatja fel: „Ki rettegné a halált, / Ha elvesztette hatalmát, / Ha nincs fullánkja, mérge!” A negyedik strófa bajvívásról tudósító kórusmotettájában az alt a cantus firmus: „Küzdött halál és élet, […] Krisztus halála a halált / Elnyelte, megcsúfolta.” Az ötödik versszak metruma párosból páratlanba vált; a basszus – a teljes vonóskar támogatásával – a húsvéti tiszta Bárányról énekel, utalva a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának éjszakájára: „Ajtónkon szent vére jel. / Ha hitünk reá mutat fel, /Sátán, halál nem árthat.” A hatodik strófa örvendező szoprán-tenor duett a basso continuo fölött: „Feltámadott a mi Napunk /Tündöklő, tiszta fényben.”
A hetedik versszak négyszólamú korállal zárja a kantátát: „Húsvét mennyei kenyerét / Várja éhező lelkünk, […] Krisztus ez a szent kenyér. / Más kenyéren a hit nem él. / Benne mienk az élet. / Halleluja!”
Végül ízleljük Serédi János meghökkentő, de szó szerinti fordítását: „Ez ám a húsvéti Bárány, / kiről az Isten parancsolt, / ki keresztfának oltárán / buzgó szeretetben megsült. / Vére jegyzi szívünket, / halál ellen biztat minket, / hozzánk öldöklő nem térhet. / Alleluja.” (Eperjesi graduál, 1635, 5.)
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. április 2–9-i 88. évfolyam 13–14. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
