Fejér megye egyik legkedveltebb térségében, a Velencei-tó környékén hosszú évekre nyúlik vissza az evangélikus jelenlét. A Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség a Gárdonyi Református Egyházközséggel kialakított gyümölcsöző és aktív kapcsolatának köszönhetően kéthetente rendszeresen tart istentiszteleteket Gárdonyban. Hazánk harmadik legnagyobb természetes tavának környékére egyre többen költöznek, köztük evangélikusok is, ezért gyülekezetplántálás indult a térségben. Mikéntjéről és az eddigi eredményekről beszélgettünk Czető Anita Katával, a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség beosztott lelkészével.
A gyülekezetplántálás nemcsak azt mutatja meg, hogy egyházunk pozitívan reagál a népmozgalmi adatokra, és megerősíti a jelenlétét ott, ahol jellemző a beköltözés, hanem reménység szerint példa lehet arra is, hogy a személyes megszólításnak a közösségépítés szintjén is hatása van.
„Évek óta tervben volt, hogy a szórványokban élénkítjük a gyülekezeti életet. Közösségünk látta, hogy egyre több a főleg Budapestről és Pest megyéből beköltöző. Ezért elhatároztuk, hogy lehetőségeinkhez mérten igyekszünk megerősíteni a jelenlétünket” – tudjuk meg Czető Anita Katától.
A tabi származású lelkésznő elmondta, hogy a gyülekezetplántálás Agárd, Gárdony, Kápolnásnyék, Nadap, Pákozd, Pázmánd, Sukoró, Velence és Vereb településekre terjed ki. „Célunk kettős. Egyrészt a helyben lakó és a térségbe költöző evangélikusok felkeresése, megszólítása és a gyülekezet közösségébe invitálása; másrészt lelki alkalmak felkínálása a turisták számára.”
Közösségépítés 2.0
„Kezdetben a gyülekezet címjegyzékét néztük át. Rájöttünk, hogy csupán tíz százalékát érjük el az evangélikusoknak. Első körben e címek alapján személyes felkeresésbe kezdtünk” – avat be a plántálás első lépéseibe a lelkésznő. A címeket felosztották a gyülekezet velencei-tavi aktív tagjai között, és elkezdődött a látogatás.
Mint kiderült, már ennek is hatása volt. „Velencei-tavi közösségünk tagjai lelkesek voltak, fontosnak tartották a gyülekezetépítést. Közösségünk aktívabb lett, szorosabbá vált az egymás közötti együttműködés. A közös látogatás lendületet adott az élő kövekből építkezésre. Másrészt kiderült, hogy meglévő címeink nem tükrözik a valóságot. Nagyon sokan elköltöztek. Ez megdöbbentő volt, de megmutatta, hogy új utakat kell keresnünk.”
A közösség nem torpant meg. Igényesen szerkesztett plakátokon kezdték hirdetni a gárdonyi istentiszteleteket, valamint megerősítették a jelenlétüket a közösségi média felületein is. Ezenkívül a gyülekezet több tagja is jelezte: többekről tudják, hogy régebben jártak a gyülekezetbe, vagy más szálon kötődnek az evangélikussághoz. „A gyülekezetplántálás ebben az irányban folytatódott. Mentünk, és az új címekre is bekopogtunk. Istennek hála, »nyitott ajtót találtunk« több helyen is.” Így a kezdetben kicsi, de erős mag egyre bővül és gazdagodik.
„Többnyire egyedül mentem, és ismeretlenül becsöngettem – meséli a lelkésznő ezekről a látogatásokról. – Ahol otthon voltak, ott nagyon változatos, de alapvetően pozitív volt a fogadtatás. Volt, ahol csak röviden beszélgettünk. Bemutatkoztam, elmondtam, ki vagyok, és tájékoztatást adtam arról, hogy mikor és hol vannak istentiszteleteink, valamint átadtam gyülekezetünk újságját. Számomra ezek a találkozások is örömteliek, hiszen szeretetteli invitálással tudtam szolgálni. Többekkel azonban hosszabb beszélgetések alakultak ki. Hálás vagyok, amikor ezt további találkozások követik, aztán pedig istentiszteleti alkalmon is viszontláthatjuk, akivel beszélgettem.”
Ismeretlen ismerősök
„Az újonnan csatlakozók közül vannak, akik korábban más evangélikus közösségnek voltak aktív tagjai. Bonyhádról, Kiskőrösről, Angyalföldről is költöztek a térségbe. Őket nem mi értük el, hanem ők keresték az evangélikus közösséget – tudjuk meg a lelkésznőtől. – Mivel korábban egy kicsit láthatatlanok voltunk, ezért volt olyan, aki nem talált ránk, és a református gyülekezettel vette fel a kapcsolatot. Őket Karl Melinda lelkipásztor küldte hozzánk. »Éljék meg az evangélikus identitásukat!« – mondta nekik. Ez is jelzi, hogy mennyire élő az ökumené. Mások a székesfehérvári templomunkba jártak, és ott értesültek a gárdonyi istentiszteleteinkről.”
A lelkésznő megemlítette, hogy az újonnan érkezőknél látja, mekkora súlya van annak, hogy miként fogadja őket a gyülekezet. „Ha valaki először jár a templomunkban, őt külön is köszöntöm. De ez csak az egyik »szál«. Akkor szokott hosszabb távú kapcsolat kialakulni, ha örömüket a gyülekezet tagjai is kifejezik. Velencei-tavi közösségünk ilyen.”
A közösség élménye
Az évnek azokban a hónapjaiban, amelyeknek van ötödik vasárnapjuk, ezeken a vasárnapokon Gárdonyban pikniken gyűlnek össze a közösség tagjai. „Ezeken a délutáni összejöveteleken nincs kötött liturgia, és az áhítatot kötetlen beszélgetés, közös süteményezés követi – mondja Czető Kata. – Így egyre szorosabbá válik a jelenlévők között a kapcsolat.”
A velencei-tavi gyülekezetplántálást az anyagyülekezet is szívén viseli. Ennek egyik példája a júniusban Velencén tartott közösségi nap. „A székesfehérvári gyülekezet tagjai fontosnak érezték kifejezni örömüket, hogy újabb lendületet vett velencei-tavi közösségünk élete. Ezen a napon közösen tudtunk Istennek hálát adni és a közösség élményét átélni.” A nap programját – nagy létszámú szervezőcsapattal együttműködve – az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) másoddiplomás lelkészképzésén idén végzett hallgató, Murányiné dr. Szuhács Renáta állította össze. A nap folyamán istentiszteleten vettek részt a jelenlévők, Varga Gyöngyi, az EHE tanszékvezető egyetemi docense tartott előadást. Csoportbeszélgetésekre, táncházra és közös étkezésre is sor került.
„Kapcsolódási pont jött létre a gárdonyi és a székesfehérvári közösség között. Velencei-tavi gyülekezetünk átélte a nagyobb közösség élményét, és a székesfehérvári evangélikusságban is megfogalmazódott, hogy segítsék a gyülekezetplántálást.”
A jövő kihívásai
„Azon dolgozunk, hogy láthatóan evangélikusok legyünk – mondja az eddigi gyülekezetplántálásra és a jövőbeli családos költözik a térségünkbe, ezért az ő élethelyzetükre fókuszáló sorozatokat is tervezünk. Bővülő közösségünk látóterében három kismama is van. Nekik és a leendő csatlakozók számára baba-mama kört szeretnénk indítani.”
Czető Anita Kata azt is elárulta, hogy alkalmaikat nemcsak a református templomban, hanem családoknál is tervezik tartani: „Ezzel nemcsak a közösségélmény más minőségű megélése a cél, hanem annak kifejezése is, hogy nem kell minden gyülekezeti alkalmon jelen lennie a lelkésznek. Merhetnek ők, a gyülekezeti tagok is együtt lenni, közösen imádkozni.”
Egy éve Luther-kabátban
Végül a lelkészi szolgálatról kérdeztük Czető Anita Katát. „Magam még csak egy éve vagyok lelkész, így több szempontból is az útkeresést és felfedezést élem meg. A lelkészi szolgálat éppen olyan hullámzó, mint a Velencei-tó, megvannak a magasságai és a mélységei. Székesfehérváron megélem, hogy milyen gyülekezeti lelkészként szolgálni. Bencze András püspökhelyettes mellett nagyon sok tapasztalatot szerzek. A gyülekezetplántálás még bizonyos értelemben új iránya egyházunknak. Nagyon jó érzés, hogy ha nem is úttörője, de keresője, segítője lehetek ennek a feladatnak.”
***
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. augusztus 14–21–i 87. évfolyam 31–32. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
