A Békési út 17. szám alatti parasztház fakapuján belépve azonnal érzi a látogató: nem mindennapi helyre érkezett. A fehérre meszelt, kő- és faoszlopos tornácú két parasztház által közrefogott négyszögletes udvar egyik végében kellemes árnyat adó diófa áll, míg a másik végében az egykor kukoricatárolásra használt, ma már színpadnak kialakított góré adja meg az időutazás alaphangulatát. A különleges érzés csak fokozódik, ha az ember belép a 2009-ben elhunyt Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes művész – nem is mellesleg evangélikus – Schéner Mihály által megálmodott Meseház ajtaján.
Ám mielőtt a látogató tényleg belépne, mosolyra húzódik a szája – ha addig ez még nem történt volna meg. Az ajtó két oldalán ugyanis frízszerű elrendezésben mosolygó mesefigurák üdvözlik a betérőt. A ház egykori tisztaszobájának bejárata felett a „garabonciás” Schéner Meseházi Áldása, egykori hitvallása olvasható: „Vegyétek kezetek ügyébe a szívetek szerint valót.”
Mesekeltető asztal és viráglányok
„A Meseháznak otthont adó épület a 19. század közepén épült, jellegzetes csabai előtornácos, vagy ahogy a helyiek nevezik, podsztyenás, azaz pletyka elejű ház – kezdi az épület bemutatását Veres Krisztina, az intézmény vezetője. – A szlovák elnevezés a tornácnak az utcára nyíló könyöklőjére utal, ahonnan akár pletykálni is lehetett az arra járókkal. Az 1980-as években a város országosan is páratlan összeget költött az épületek tulajdonmegváltására és műemléki helyreállítására. A Békéscsabához szorosan kötődő Schéner Mihály rengeteget tett azért, hogy ebből a házból Meseház legyen” – teszi hozzá a közösségi ház és múzeumpedagógiai kiállítóhely hűséges munkatársa.
S mint minden parasztháznak, ennek is az utcára néző helyisége volt az úgynevezett tisztaszoba. Ma mesék laknak benne. „A szoba bútorzatát a képzőművész Schéner Mester vezetésével a Békés Megyei Népművészeti Egyesület népi fafaragói készítették egy nyári tábor keretében” – idézi fel az intézményvezető.
A színes, vidám hangulatú Meseszobában a fő helyet a gyönyörű díszítésű, faragott úgynevezett Mesekeltető asztal, mögötte pedig a Mesetrón foglalja el. „Ez is Schéner tervei alapján készült – mutatja a múzeumpedagógiai foglalkozásokat is vezető Krisztina. – Ha megfigyeljük, az asztal közepén kalapban, szakállasan ő maga van megfaragva mint a mesék keltetője. Körülötte ember és állatfigurák láthatók. A tulajdonságaikat számba véve nagyon izgalmas beszélgetések, mesék szoktak e körül az asztal körül születni. A trónusra Schéner Mihály kérésére Szent István alakját faragták” – teszi hozzá Krisztina.
A szoba jobb sarkában a népi ábrázolásokban elmaradhatatlan életfa áll, a mellette levő faragott pad felett pedig a Viráglányok elnevezésű relief kínál szemet gyönyörködtető látványt. Ez utóbbi Ágh István költőt versírásra is ihlette.
A Meseszobába lépve nemcsak az ablakokat körülvevő úgynevezett „fakalács függönyök” vonzzák a tekintetet, de a helyiségnek jellegzetes hangulatot adó búbos kemence is. A padkáján sorakozó, állat formájú ülőpárnák mesehallgatásra hívogatják a szobába érkezőket.
Megingathatatlanul hitt a jóban
A Meseház megálmodója Medgyesegyházán született 1923. január 9én. A békéscsabai evangélikus gimnáziumban tett érettségije után a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula festő és iparművész, grafikus tanítványa lett. A később a legrangosabb kitüntetésekkel elismert festő és grafikusművész, szobrász és bábtervező Schéner az első kiállítását 1963ban a budapesti Csók István Galériában rendezte meg, majd ezt számos hazai és külföldi bemutatkozás követte.
Bereczky Loránd Munkácsydíjas művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria korábbi főigazgatója így írt róla a Kortársak Schéner Mihályról című, 2019-ben megjelent kiadványban: „A bibliai világnézetből kiindulva Schéner Mihálynak meggyőződése volt, hogy létezik a Jó, és létezik a Rossz. Létezik a fény, és létezik az árnyék. Tehát duális világképe volt, eszerint ütköztek a gondolkodásmódjában és talán még az életében is a jó és a rossz momentumok. Soha nem változtatta aztán meg a világképét és a világnézetét. Sok mindenen keresztülment, sok mindent próbált. Sokszor volt szerencséje, és sokszor volt igazságtalanul szerencsétlensége, főleg a művészete megítélésében, de ez nem ingatta meg abban a hitben, hogy teremteni kell, felelősséggel tartozunk magunkért és embertársainkért, és ez a felelősség azt is hozza, hogy az alkotóművésznek kötelessége elmondani a Jót. A Jó elmondásának az igénye, a jobbítás szándéka minden egyes művében megtalálható és felfedezhető.”
A gyermekek lelki védelméért
„Schéner mester garabonciásként nagyon szerethető figurája volt Békéscsaba életének – idézi fel Veres Krisztina a Meseház lócáján ülve. – Nagyon jól összebarátkozott a város vezetésével, és amikor felmerült az ötlet, hogy ezeket a házakat értékmentő szándékkal meg kellene vásárolni, azonnal kiállt azért, hogy a felújítási terveket egy Meseház kialakítása vezérelje.”
Az alkotóművész felelősséget érzett a gyermeki lélek tisztaságának megőrzéséért. 1991-ben így vallott erről: „El kell hinnünk a gyermek igazságát, a gyermek világát, abban tükröződik a mi boldogságunk is, amit annyira nem találunk. […] Több évtizedes munkásságomnak egyik vezérfonala mindig az volt, hogy amit a gyermekkultúrában az alkotásaimmal elértem, azt a gyermekek szolgálatába állítsam.”
A Meseház ötlete 1978-ban fogant, és 1988ban nyithatta meg a kapuját az intézmény. „Schéner Mihálynak jelentős baráti társasága volt, akik örömmel kapcsolódtak be az alkotásba. Ágh István költőt nemcsak a Viráglányok ihlették versre, de a Krumplinyomó huszár vagy a Mákgubófejű kakas-huszárok is. Ez utóbbi költemény több zenészt is magával ragadott, mint például Cseh Tamást vagy a Szélkiáltó együttes tagjait, valamint saját zenekarunkat, a Pupa Trupa zenekart, akik újra megzenésítették” – meséli büszkén Krisztina, aki munkatársaival együtt maga is igyekszik minél hűségesebben és sokszínűbben továbbadni a schéneri örökséget.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. július 17–24–i 87. évfolyam 27–28. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
