Még kaszát, kapát és dorongot is ragadtak a bobai evangélikusok 1731 júniusában, hogy megvédjék szeretett templomukat a protestánsüldözés idején. Mindhiába, az uralkodói utasítással szemben gyengék voltak, és a türelmi rendeletig ők is csak a nemesdömölki artikuláris templomban gyakorolhatták hitüket. A Vas megyei Bobai Evangélikus Egyházközség történetében a próbatételek és az örömteli pillanatok szinte a reformáció kezdetétől sűrűn váltották egymást, mivel Luther tanai a kezdetektől elterjedtek Kemenesalján. Ottjártunkkor elsősorban a hálaadásra okot adó jelenkori pillanatokra voltunk kíváncsiak.
A vasárnapi istentiszteletre menet a templom külső falára rögzített Döbrentei Gábor-emléktábla mellett haladtunk el. A Magyar Tudós Társaság – később Magyar Tudományos Akadémia – 1786-ban született első titkárának édesapja ugyanis Bobán volt evangélikus lelkész. Az Isten házában a szószékre fellépő igehirdetőt Péter első leveléből vett idézet emlékezteti feladatára: „Ha valaki szól, Istennek igéjét szólja” (4,11).
Az esperesi székhelyen Rostáné Piri Magdolna esperessel, a gyülekezetben közel négy évtizede szolgáló lelkésszel, Németh Kitti másodlelkésszel és Szomju Tamás lelkészjelölt gyakornokkal, az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás lelkészképzésének júniusban végzett hallgatójával [a riport még Szomju Tamás lelkésszé szentelése előtt készült – a szerk.] a szerteágazó gyülekezeti életről beszélgettünk.
Dalostalálkozó és szúdokuverseny
II. József 1781-ben kiadott türelmi rendelete után a bobai hívek először iskolát és paplakot építettek, és csak utána kezdtek templomépítésbe. „Az ősök pontosan tudták a fontossági sorrendet: mindenekelőtt iskolát kell építeni, hogy a nebulók tanítása minél hamarabb elkezdődhessen. […] ők azt mondták: először az iskolát, mert a gyerekeket tanítani kell, hogy felelős felnőtt tagjai lehessenek a gyülekezetnek” – olvashatjuk az egyházközség történetéről a gyülekezet honlapján.
A jelenkori utódoknak is fontos volt, hogy a településen a több száz éves hagyományt folytatva legyenek evangélikus oktatási intézmények. Így nyitotta meg kapuit az egykori evangélikus iskola kibővített épületében a Bobai Evangélikus Óvoda és a Döbrentei Gábor Evangélikus Általános és Művészeti Iskola 2017 őszén. „Az államosításkor leverték a homlokzatról a címert és az igei feliratot. Amikor átvettük az épületet, az egyik első dolgunk az volt, hogy ezeket újra feltegyük a falra” – idézte fel az esperes.
A hatvan férőhelyes óvodában az elmúlt tanévben negyvenkilenc – vegyes csoportokba járó – ovis jele díszítette az öltözőszekrénykéket. A szombathelyi evangélikus oktatási komplexum tagintézményeként működő bobai általános és művészeti iskola júniusi évzáróján pedig száznegyvenegy gyerek kapott bizonyítványt. „Kemenesalján mindig nagy tömbben élt a magyar ajkú evangélikusság, ez most is így van. Éppen ezért igény volt arra, hogy több évtizedes kihagyás után ismét legyen iskolánk. Több ízben is hoztak ide más településekről gyerekeket azért, mert ez evangélikus intézmény” – mesélte Rostáné Piri Magdolna.
Az épületbe lépőnek nem is lehet kétsége a gyökereket illetően: a falon Luther Márton gyerekek által festett portréképe felett áldás köszönti a betérőt, mellette egy kisasztalon fakereszt emlékeztet az örömhírre: Jézus megváltott a bűneinkből. A folyosók falait nemcsak korábbi és mostani tablók díszítik, de – többek között – a reformátor életét bemutató művek is, amelyeket a tanulók projektmunka keretében készítettek el.
Az emeletre érve egy teljes falat beborítanak a különféle emléklapok és oklevelek, amelyeket különféle – helyesírási, szúdoku-, olvasási – versenyekről, tavaszköszöntő dalostalálkozókról, csecsemőgondozási vetélkedőkről vagy meseíró pályázat díjátadójáról hoztak haza a sikeresen szereplő diákok. „Minél több helyen igyekszünk megmutatni és megmérettetni magunkat” – mutat rá Németh Kitti, aki a gyülekezeti szolgálatai mellett az intézmény iskolalelkésze is.
„Jövőre mikor lesz?”
Gyermekzsivajtól nemcsak az oktatási épületek zajosak Bobán, hanem a gyülekezeti ház és udvar is – főként nyáron.
„Idén is két turnusban tartottuk a napközis táborainkat. Július utolsó hetében az óvodásokat és az alsó tagozatosokat, míg augusztus első hetében a felső tagozatosokat és a középiskolásokat vártuk – meséli a táborvezető, Németh Kitti. – Annyira népszerűek ezek az alkalmak, hogy májusban még meg sem hirdettük az időpontokat, már közel nyolcvan jelentkező volt. Végül összesen körülbelül száz gyerek és ötven felnőtt résztvevő volt velünk a két hét alatt. Jó érzés, hogy ilyen sokan számítanak rá, és ennyire várják a gyerekek és a segítő kollégák is. Ráadásul sokan elhívják a nem evangélikus barátaikat és osztálytársaikat is. Olyan táborozóink is vannak, akik segítőnek jönnek vissza. És tényleg lehet rájuk számítani” – mondja boldogan a lelkésznő.
Nem csoda, hogy a gyerekek alig várják az alkalmakat. A táborban nemcsak a bibliai történetek elevenednek meg a szemük előtt, hanem a kézművesfeladatok és a délutáni játékok jó része is a délelőtt elhangzottakhoz kapcsolódik. Az így szerzett ismereteket később az iskolai hittanórákon vagy a konfirmációi előkészítőn is tudják kamatoztatni. A nagy hőségben pedig jólesik a pancsolás az udvaron felállított medencében…
„A celldömölki önkéntes tűzoltók jóvoltából tavalyhoz hasonlóan az idei első tábor »fénypontja« is a habparti volt – idézte fel a fiatal lelkésznő. – Negyven liter szappanból készítettek nekünk habot, amelyet az udvaron egy nagy ventilátor segítségével fújtak ki. A nevetéstől hangos habparti végén csuromvizesen, sárosan, de nagyon izgatottan kérdezték a gyerekek: »Kitti néni, jövőre mikor lesz a tábor?«”
A táborok hatására minden évben vannak olyan gyerekek, akik idővel megkeresztelkednek, és elkezdenek járni evangélikus hittanra, családjukkal pedig a gyermekistentiszteletre.
Beépített tégla igeverssel
Kemenesalján az 1930-as években több gyülekezetben épült ifjúsági ház. Bobán és a hozzá tartozó leánygyülekezetekben az akkori lelkész munkáját nagyban segítette az evangéliumi lelkületű Horváth Sándor kőművesmester. Karizmatikus képességével nemcsak evangélikus fiatalokból álló közösségeket szervezett, hanem közösségi házakat is épített velük. Így készült el 1933-ban Bobán, majd 1938-ban Nemeskocsban az ifjúsági otthon.
„Mindegyik épület lábazatának egyik téglájába egy bibliai igeverset vésett Horváth kőműves. A bobain Péter első leveléből vett vers olvasható: »Ti magatok is mint élő kövek épüljetek«” – mutatja Rostáné Piri Magdolna.
A házat ma is használja a közösség. 2013-ban egy gyönyörű épületrésszel egészítették ki, amelyet a türjei származású Nagy Péter építészmérnök adományként tervezett. A tágas gyülekezeti teremben nemcsak a közösségi alkalmakat és a téli istentiszteleteket tartják, hanem az iskola művészeti tagozatos néptánccsoportja is rendszeresen itt próbál.
Házhoz megy a segítség
A gyülekezeti ház irodahelyiségeiben a lelkészi hivatal teendői mellett a Magyarországi Evangélikus Egyház fenntartásában működő Lakos Ádám Evangélikus Szeretetszolgálat adminisztrációját is végzik. A bobai központú intézmény 2011. július 1-jén indult el.
A kezdetekre így emlékszik az esperes asszony: „Az egyik idős, ágyhoz kötött gyülekezeti tagunkat látogattam meg egy nap 2009-ben. Nem is tudtam arról, hogy a fia időközben kórházba került. A beszélgetésünk során azt mondta nekem a néni: »Tisztelendő asszony, nem tudom, hogy a jövő héten mit fogok enni, mert a fiam akkor sem lesz itthon.« Ez akkor engem annyira megrázott, hogy elhatároztam, valamit tenni kell. Annál is inkább gondoltam erre, mert a gyülekezetünkhöz tartozó falvak közül több helyen is jellemző az, hogy az idősek szomszédjai is idősek, mivel a fiatalok már beköltöztek a városokba. Egyre többen szorulnak segítségre, miközben nincs, aki segítsen nekik. Elkezdtük hát szervezni a házi segítségnyújtást. Az első időben a nemescsóiak területéhez csatlakoztunk, majd 2011-ben önállósodtunk. Idővel tovább bővültünk. Ma már házi segítségnyújtást, szociális étkeztetést, támogató szolgálatot és idősek nappali ellátását végezzük. Összesen körülbelül háromszázötven ellátottról gondoskodunk, nagyjából száz alkalmazottal. Házi segítségnyújtást tizennyolc környékbeli településen végzünk. Arra törekszünk, hogy lehetőleg mindenhol helyben lakó gondozók legyenek. 2017-ben lehetőség nyílt a devecseri szeretetotthon átvételére, így azóta az is hozzánk tartozik. A munkatársaknak, illetve a szeretetotthon lakóinak hetente tartunk áhítatokat, bibliaórákat” – teszi hozzá az intézményvezetői feladatokat is ellátó lelkésznő.
Szolgatársi közösség
Rostáné Piri Magdolna is az egyike azoknak a lelkésznőknek, akiknek az ordinációjára, bár becsülettel elvégezték az Evangélikus Teológiai Akadémiát, csak évekkel később került sor: 1987 júniusában szentelték, addig gyülekezeti munkatárs volt a státusza. Az azóta is Bobán szolgáló parókus lelkész egyháztörténelmet írt, amikor 2006-ban a Vasi Egyházmegye esperesének választották – ő az első nő a Magyarországi Evangélikus Egyházban, aki egy egyházmegye lelki vezetője lett.
„Nagyon jó egyházmegye a mienk – mondja örömmel Rostáné Piri Magdolna. – Területe a közigazgatási Vas megye területével egyezik meg, tehát nem túl nagy, mégis huszonnyolc aktív lelkész szolgál itt. Hat többlelkészes gyülekezet is található az egyházmegyében. Mórotz Zsolt elnöktársam is bobai, és hála Istennek, nagyon jól tudunk együtt dolgozni” – teszi hozzá az esperes.
A Vasi Egyházmegye abban is egyedülálló, hogy innen néhány évvel ezelőtt hat fiatal jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemre (EHE). Közülük négyen már végeztek, és hárman – Baranyay Bence, Németh Kitti és az esperes asszony lánya, Tóth-Rosta Izabella – az egyházmegyében szolgálnak. Hamarosan pedig egy újabb Luther-kabátos szolgatárssal gazdagszik a megye, ugyanis Szomju Tamás celldömölki, német–kémia szakos gimnáziumi tanár júniusban sikeres záróvizsgát tett az EHE másoddiplomás lelkészképzésén. „Evangélikus családból származom. Tizenéves korom óta nagyon sokat kaptam az egyháztól, benne a gyülekezeti lelkészeimtől – vallja az egyházi szolgálatokat évek óta teljesítő lelkészjelölt gyakornok. – Szolgálataimmal szeretnék valamennyit visszaadni belőle. Hálás vagyok, hogy olyan szolgatársaktól és mentoroktól tanulhatok, mint a bobai lelkészek.”
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. augusztus 28. – szeptember 4–i 87. évfolyam 33–34. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
