„Bár a népesség változik, az változatlanul elmondható, hogy Nógrád megye lakossága a templomát szerető, hűséges, hatalmas áldozatot vállaló, lelkészét tisztelő nép” – mondja Szabó András. A Nógrádi Egyházmegye esperesével, a vanyarci egyházközség lelkészével nemcsak a nagy és dicső múltra, gazdag hagyományokra tekintettünk vissza, hanem a jövő kihívásairól és lehetőségeiről is szót ejtettünk.
„Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk. Ez az én igaz hazám” – írta Nógrád megyéről Mikszáth Kálmán. A dombokat, a rendezett településeket látva mi is gyorsan rájövünk, hogy „a legnagyobb palóc” szavai ma is érvényesek: ez a vidék valóban olyan festői, hogy a távolról érkező is hamar otthon érzi magát itt.
Csodálkozásunkat fokozza, ha nemcsak az élővilágot, a teremtett táj szépségét, a műemlék templomokat, várakat, kastélyokat, falusi házakat fedezzük fel, hanem felidézzük, kik éltek e vidéken: Mikszáthon kívül Madách Imre és Túrmezei Erzsébet neve is eszünkbe juthat. De itt élt Benczúr Gyula festőművész és Veres Pálné, a magyar nőnevelés úttörője is. Az elmúlt századok meghatározó nemesi, evangélikus családjai – Prónay, Pulszky, Radvánszky, Podmaniczky – közül is többen otthonra leltek itt. Hosszú lenne a névsor, ha lelkészeink közül is minden szolgálattevőt felsorolnánk, így csak Baltik Frigyes és Szabó József püspökökre, valamint Haan Lajos és Tessedik Sámuel lelkészekre utalunk. Sokakat megihletett tehát ez a táj.
Reformáció és Trianon
A hagyomány az 1520-as évek legelejétől tartja számon a reformáció magyarországi megjelenését. „Nógrád vármegyében is ettől az időponttól feltételezhető az új irányzat megjelenése. 1521-ben a ferences rend vezetősége kötelezte a szécsényi, füleki (ma: Fiľakovo [Szlovákia]) és gyöngyösi kolostorokat, hogy a lutheranizmus ellen buzgó tanítással és napi imádsággal küzdjenek” – írja A reformáció kezdetei Nógrád vármegyében című tanulmányában Kovács Krisztián.
Érdekesség, hogy ebből az időből tárgyi emlék is fennmaradt. Szügy evangélikus templomának legkisebb, ötven kilogrammos harangja a 16. században, nagy valószínűség szerint 1523-ban készült.
A terület 20. századi történelme komoly változásokat hozott. „Trianon előtt hatalmas méretű volt a Nógrádi Egyházmegye. Egészen az Ipoly folyó forrásáig, vagyis Losonctól még több mint száz kilométerrel északra, Málnapatak [Málinec] településig ért – tudjuk meg Szabó Andrástól. – Okolicsányi József sziráki presbiter monográfiájából tudom, hogy 1908-ban ötvenkétezer-nyolcszáz evangélikust jegyeztek fel a megyében, aggódva, hogy kicsit lejjebb ment a létszámunk.”
Az egyházmegye negyvennyolc gyülekezetéből Trianont követően csupán tizennyolc maradt Magyarország területén. „Ez a csökkenés drámaian befolyásolta az itteni hitéletet. Az egyházvezetés is próbálta újragondolni az új határ közé szorított egyházmegyét, így olyan gyülekezeteket is anyagyülekezetekké tettek, amelyek korábban filiák voltak. Így lett Szécsény, Bokor és Kisterenye is önálló gyülekezet – árulja el az esperes. – Lelki értelemben bár a határ kettéválaszt, de összetartozunk. Ugyanazt az egyház-hűséget látom a határ túloldalán, mint a mostani egyházmegyében.”
Eltűnő hagyományok
Palócföld hagyományaira terelve a szót az esperes nem derűlátó: „Ebben a vonatkozásban az utolsó órákban vagyunk. Ma már csak idős testvéreink hordanak – főleg ünnepnapokon – népviseletet. A szlovák nyelv hosszú évszázadokig meghatározó volt a megyénkben. Nem volt elképzelhető, hogy ne szlovákul hangozzon el a főistentisztelet. A szocializmus évtizedei ebben nagy változást hoztak. Szlovák nyelvű istentiszteleteink először délutáni időpontokra tevődtek át, majd elmaradtak. Vanyarcon a szlovák nyelvű szolgálatot Gulácsiné Fabulya Hilda, az Országos Szlovák Lelkészi Szolgálat lelkésznője látja el évente hat alkalommal. Ezekre az alkalmakra főleg idősebbek járnak. Sámsonházán ezt a szolgálatot cserekapcsolattal látják el. Így hangzik Losoncon magyar nyelvű istentisztelet is és Sámsonházán szlovák nyelvű. Ez a határon átnyúló kapcsolat más gyülekezeteinknél is élő. Balassagyarmati lelkészünk, Bartha István is rendszeresen szolgál a határon túl.”
A földművelői hagyományokkal kapcsolatban a lelkész megjegyzi, hogy a szocializmusban a termelőszövetkezetekkel elvágták az embereket a földtől: „Akik generációkon keresztül földművelők voltak, ők hirtelen lakatosok, esztergályosok lettek. Legtöbbjük városokba költözött. Szomorúan, de ki kell mondanunk, hogy a klasszikus falusi életmód mára megszűnt. Ahhoz hozzátartozott a kertművelés, az állattartás, az önfenntartás. Hogy lássuk, ez mekkora értéket jelentett, elég a globalizált világunk jelenére gondolnunk: ha a gyártásban valami elakad, akkor az egész folyamat leáll.”
És hogy miként lehet a tót nyelvet életben tartani, azt a lelkész a saját életéből hozott példával illusztrálja: „Akkor volt hatékony a szlováknyelvtanulás, amikor családban tanulta a gyermek. Én is először szlovákul tanultam meg, majd otthon úgy is beszéltem. Iskoláskoromban kezdtem csak el magyarul beszélni.”
Lelki térkép
A Nógrádi Evangélikus Egyházmegyéhez – Pásztó önállósodásával – ez év januárjától tizenkilenc egyházközség tartozik. A 2011-es népszámlálás adatai szerint a megye lakosságának 3,9 százaléka, tizenegyezer-kilencvenhat fő vallotta magát evangélikusnak. „Bár létszámban nem nagyok a gyülekezeteink, de a templomba járási arányaink igen jelentősek. A lelki élet intenzitását mutatja az is, hogy egyházmegyénkben lényegében nincsen polgári temetés – mondja Szabó András. – A Nógrádi Evangélikus Egyházközség taglétszáma például százötven fő körül van. Ebből heti rendszerességgel nyolcvanan járnak istentiszteletre. Azaz a gyülekezet ötven százaléka jelen van az istentiszteleteken! De ugyanez figyelhető meg Ősagárdon is. Nagy kérdés, hogy a világjárvány milyen változásokat hoz majd ebben az aktivitásban, ugyanakkor nem szabad majd mindent a vírus számlájára írni, hiszen korábban is tapasztaltuk, hogy nálunk is érezhető a fogyás. Csak hogy saját szolgálati helyemet említsem: Vanyarcon hosszú ideig százhúsz fölötti volt a templomba minden héten járók száma. Idővel kilencvenen voltunk, a vírus hatására most hatvan körül vagyunk.”
A legtöbb gyülekezetben van bibliaóra, konfirmációi oktatás, és számos gyülekezeti énekkar is működik az egy.házmegyében.
Az esperestől örömmel halljuk, hogy a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójához kapcsolódva több templom is megújult, valamint a Magyar falu program pályázatai által számos további templom, gyülekezeti ház, parókia felújítása van folyamatban. „Mára épületeink többsége rendezett, korszerű. Élünk ezekkel a pályázati lehetőségekkel, hiszen ezáltal tudunk kívülről is fejlődni. Most dolgozunk a salgótarjáni gyülekezetünk épületeinek megújításán. Ott a Modern városok program keretében kaptunk jelentős támogatást.”
De a gyülekezetek nem pusztán a pályázatokra, hanem a hívekre is támaszkodnak: „Gyülekezeti tagjaink nemcsak hűségesek, hanem áldozatvállalók is. Vanyarcon a templomfelújításra öt százalék önerőt kellett a pályázathoz biztosítanunk, ami hárommillió forintot jelentett. A gyülekezet tagjai a meghirdetést követő héten már négymillió forintot adományoztak a célra. Ez is mutatja, hogy ha szükség van, akkor az itt élő emberek azt komolyan veszik, és felelősséget vállalnak.”
Az esperestől azt is megtudjuk, hogy az egyházmegye területén egy szociális intézmény működik, a balassagyarmati Túrmezei Erzsébet Evangélikus Szeretetszolgálat. Ebben az idősotthonban tizenhét idős asszonyt tudnak segíteni a munkatársak.
Új missziói lehetőség
A fiatalok elvándorlása nemcsak az elmúlt évtizedekben, hanem ma is érezhető, mégsem lehetünk pesszimisták. „Bár a népesség változik, az változatlanul elmondható, hogy Nógrád megye lakossága a templomát szerető, hűséges, hatalmas áldozatot vállaló, lelkészét tisztelő nép. Figyelnünk kell a népességváltozást. Azok a házak, amiket korábban tíz-tizenöt évig hirdettek a tulajdonosaik, és nem tudták eladni, a világjárvány idején pillanatok alatt gazdára leltek. Beköltözött egy új lakosság. Nem feltétlenül van itt állandóan mindenki, sokan »home office menekülőhelynek« vagy hétvégi pihenőhelynek használják itteni ingatlanjaikat. Ez új feladatot, szolgálati utat jelent a számunkra – hívja fel az új missziói lehetőségre a figyelmet az esperes. – Nem csak azt kell figyelnünk, hogy ki evangélikus! Rengeteg hitétől és felekezetétől elszakadt ember él ma Magyarországon, akiknél a valamelyik felekezethez tartozás akár már másodgenerációs szinten »érhető csak tetten«. Őrájuk úgy kell tekintenünk, mint akik megszólíthatók, és missziói parancsunk által nekik is hirdetnünk kell az örömhírt.”
Beszélgetésünk a megerősödő településekre terelődik: „Bercel például egy népességében aktívan változó, növekvő település. Ott Lukács Máté András lelkész tart istentiszteleteket. Városaink megerősítésére további példa Salgótarján, ahol Horváth-Hegyi Ádám lelkész szolgálata által a lelki munka is egyre meghatározóbb. De Pásztó önállósága új lehetőségeket teremtett, valamint Bartha István által Balassagyarmaton is számos innovatív, lakosságot megszólító kezdeményezés indult. A megye nyugati részén a 2-es út tervezett folytatása révén – Nógrád, Diósjenő, Rétság, Bánk – arra kell örömteli módon számítanunk, hogy gyarapodni fog a lakosság, házak fognak épülni. Ezen rajta tartják a szemüket az ott szolgáló lelkészek.”
Harminc éve szolgálatban
Szabó András 1997-től látja el a Vanyarci Evangélikus Egyházközség lelkészi szolgálatát, és 2002-től az egyházmegye esperese. Lelkésze Győri János Sámuel volt. „Tizenhat éves voltam, amikor az ő hatására megtértem. Először Kecskeméten tanultam, műszaki végzettségem lett. A főiskolai éveim végén kaptam az elhívást a lelkészi szolgálatra. Áldás, hogy arról tehetek bizonyságot, aki a szolgálatra elhívott!”
Majd így összegez az esperes: „Harminc év alatt sok minden változott. Ma a kapcsolatok kiüresedtek, felszínesebbé váltak, nehezebb az embereket megszólítani. Korunk kérdései is nagy kihívások. Ezekre meg kell találnunk azokat a válaszainkat, amik által a krisztusi úton maradunk. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy most vannak csak nagy kérdések! Elég csak az Ószövetséget lapozgatni, és megláthatjuk, hogy Izrael népének életében se volt sok olyan időszak, amikor minden tökéletes lett volna. Ott is voltak próbatételek, és nekik is sokszor meg kellett újulniuk.”
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. február 27. – március 6–i, 87. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
