Idén indult sorozatunkban lelkészekkel találkozhatnak olvasóink „háttérmunka” közben: elsősorban arról kérdezzük őket, miként készülnek a prédikációra, s eközben milyen tárgyak veszik őket körül. Kendeh K. Pétert, a Csömöri Evangélikus Egyházközség lelkészét, egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának lelkésziéletpályamodell-koordinátorát a parókia kertjében, gyalulás közben kérdeztük istentiszteletre készülésének műhelytitkairól.
Fával való munka. „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született” – olvassuk Jézus szavát a Szentírásban (Jn 3,8). Ezzel mutat rokonságot a lelkész vallomása: „A fával hasonlót élek meg: a fatelepen választott fának nem ismerem a történetét, nem tudom, hogy hol növekedett. Amikor dolgozom vele, akkor mégis alakul, közel kerül hozzám, az enyém lesz. Ezért ha lehet, nem tárgyat szoktam venni, hanem alapanyagot.
A prédikációra készülve, miután elolvastam a bibliai igét, általában valami fizikai munka közben gondolom át a textus üzenetét; a régebbi házunknál füvet szoktam nyírni, manapság barkácsolásra, asztalosmunkára váltottam ezt a tevékenységet. Ez egyrészt azért jó nekem, mert nem vagyok asztalnál ülő típus, másrészt a fizikai munka közbeni gondolkodás más létállapot, ihletett idő, amikor senki sem zavar. Ez lehetőséget ad arra, hogy valóban a bibliai szöveg üzenetén merengjek. Ugyanakkor különleges megélni, hogy Jézus is ács volt, és bár nem kézi, hanem gépi eszközökkel, de hozzá hasonlóan magam is fával dolgozom.”
Könyvek. Kendeh K. Péternek szenvedélye volt az olvasás, számos éjszakáját könyvek mellett töltötte. Nemcsak teológiai műveket vett rendszeresen kézbe, hanem szépirodalmat is; a kedvenceinek Dosztojevszkij, Milan Kundera és Thomas Mann művei számítanak. „Sajnos olvasásra ma már kevesebb időm van, ugyanakkor tapasztalom, hogy olvasmányélményeim által kialakult egy bizonyos viszonyulás ahhoz, hogy mit gondolok Istenről, életről, magamról” – mondja.
A kommentárokat mindig elolvassa a készüléshez, a Biblia után ezt tekinti kiindulási pontnak. „Prédikációra készülve nem feltétlenül illusztrációkban gondolkodom, sokkal inkább irodalmi igényességre törekszem. Azt szeretném, hogy a magam szintjén se legyenek frázisok a prédikációmban. Természetesen lehetnek olyan gondolatok, amelyek valakinek sokat jelentenek, de ha tudom, hogy igazából csak üres, jól hangzó szólamok, akkor nem mondom el őket.”
Nyomtatott igehirdetés. „Minden prédikációmat teljes egészében legépelem. Ez a munkafolyamat lehetőséget ad arra, hogy képernyőn is szembesüljek a szöveggel. Ilyenkor mintegy tükörként felteszem minden mondatnál a kérdést, hogy így helyes-e mondani, ezt a tartalmat szeretném-e megfogalmazni a gyülekezetnek. Ez a kontroll szükséges ahhoz, hogy lelkészként hitelesen, a jelentésre, a valódi üzenetre figyelve tudjak beszélni” – árulja el.
„Amikor a koronavírus-járvány miatt kizárólag videón közvetítjük az istentiszteleteinket, akkor nem, de amikor a szószéken állok, és a gyülekezetre nézve beszélek, akkor benne vagyok a közösségben, és megszületnek új érzések, felismerések. Ilyenkor előfordul, hogy kicsit változtatok a prédikációmon.”
Mint mondja, a járvány miatti videós istentiszteletek vágási feladatait maga végzi. „Bevallom, számomra nagyon sokat jelent az együtt lélegzés a gyülekezettel, hiányzik, így nagyon várom, hogy újra találkozhassunk, és együtt lehessünk jelen az istentiszteleteken.”
* * *
A cikk az Evangélikus Élet magazin 2021. május 2–9-i, 86. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
