„Meggyőződésem, hogy nem mondhatunk le az elnéptelenedő településeken lakó evangélikus testvérekről, hanem azon kell dolgoznunk, hogy megerősödjünk és szolgáljunk” – mondja Buday Barnabás, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese, az Arnót–Újcsanálosi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze. Dilemmákról, ötletekről, lehetőségekről és megoldásokról, az egyház helyben végzett szolgálatáról beszélgettünk vele gyülekezetében.
Bár területét tekintve a nagy egyházmegyék közé sorolhatjuk, lélekszáma alapján a legkisebbek között tarthatjuk számon a Borsod-Hevesi Egyházmegyét. Mert igaz, hogy a területén Egertől Miskolcon, Tokajon, Sátoraljaújhelyen át Aggtelekig járhatjuk be a festői tájat, mégis, mindössze háromezer fő vallja magát evangélikusnak az egyházmegyében.
E meglepő adatot tovább árnyalja, ha évszázadokkal korábbra tekintünk. Ha csak a mai esperesi székhelyet, Arnótot nézzük, azt láthatjuk: az 1600-as években teljesen elnéptelenedett falu az 1700-as években szlovák evangélikus családok betelepítésével éledt újjá, majd több mint két évszázadon át szinte kizárólag lutheránusok lakták; a 2011-es népszámlálás alkalmával azonban a község népességének mindössze a 4,6 százaléka vallotta magát evangélikusnak. A nagymértékű fogyatkozás mögött egyrészt a 20. század sorsfordulói, történelmi viszontagságai – Trianon, a kommunizmus – húzódnak meg, másrészt összefügg azzal is, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága számos szociális problémával küzd.
„A kistelepülésekről nagyon sok fiatal költözik el, hogy tanuljon, vagy a megélhetését biztosítsa” – mondja Buday Barnabás. Az említett adatokra utalva hozzáteszi: „Az ország más pontján van olyan evangélikus gyülekezet, amely lakótelepen helyezkedik el, így a templom körül negyvenezer ember él. Természetesen az ott lakóknak csak a töredéke jár evangélikus istentiszteletre, de egészen más a megszólítás és megszólíthatóság lehetősége, mint ebben az egyházmegyében, ahol van olyan lelkészünk, aki egy vasárnap öt településen tart istentiszteletet úgy, hogy a jelenlévők száma összesen negyven fő.”
Buday Barnabás kitér arra a dilemmára, hogy a drasztikusan fogyó lélekszámú településeken szükséges-e jelen lenni, vagy az lenne a jövő, ha többségében a nagyobb lélekszámú településeken szolgálna az egyház: „Esperesként meggyőződésem, hogy nem mondhatunk le az elnéptelenedő településeken lakó evangélikus testvérekről, hanem azon kell dolgoznunk, hogy mind infrastrukturálisan, mind a lehetőségeinket tekintve megerősödjünk és szolgáljunk.”
Ez utóbbi útra, pontosabban utakra nemcsak utal a lelkész, hanem számos megvalósult példát is ismertet. Ezekből mutatunk be most néhányat.
Kistelepülési jelenlét
Az arnót–újcsanálosi gyülekezet, felismerve, hogy a településen egyre több az idős ember, 2016-ban megalapította az Abaffy Gyula Evangélikus Szeretetszolgálatot. Az intézmény névadója 1953–1989 között működött lelkészként a gyülekezetben. A szolgálat először idősek nappali ellátásával, majd házi segítségnyújtással, személyi gondozással kezdett el foglalkozni. Ezeket a feladatköröket az önkormányzattól vették át.
„Így lehetőség van arra – mondja az intézményvezető esperes –, hogy nyugdíjas testvéreink otthoni körülmények között, de szakmai segítséggel élhessék a mindennapjaikat. Ezt a diakóniai szolgálatot Arnóton, Miskolcon és Sajóbábonyban végezzük, napi szinten közel száz ellátottunk van.” A munkatársai közül többen aktív gyülekezeti tagok, így a hozzáértő szociális ellátást evangélikus lelkülettel végzik. „Tisztában vagyunk azzal, hogy egy intézmény működtetésének a gyülekezetet építő hatása sokszor csak évtizedekkel később mérhető. Mi azonban nem egy-két évben gondolkodunk, ezért valljuk, hogy szolgáltatásunkkal egyrészt jót cselekszünk, a rászorulóknak segítséget nyújtunk, másrészt reméljük, hogy mindez idővel a gyülekezet építésére is hatással lesz.”
A szeretetszolgálat másik fő profilja a népkonyhai étkeztetés. Ezt a szolgáltatást mint szintén az államtól átvállalt feladatot a Miskolci, az Edelényi, a Szikszói és az Encsi járásban, főként a kis falvakban végzi az intézmény. „Átlagosan háromezer-ötszáz ételt osztunk ki a hét minden napján a szociálisan rászorulóknak. Látni kell, hogy a kis falvakban hatalmas a szegénység, nagy a kilátástalanság. Mi ennek a szolgáltatásnak a felvállalásával igyekszünk eljutni a bajban lévőkhöz és az étkeztetésen kívül reményt nyújtó jó szóval segíteni mindennapi életüket.”
Buday Barnabás ugyanakkor említ egy nehézséget is: „Sajnos a szakmai tevékenységen túl nehéz az egyházi pasztorációt is biztosítani, mert kevesen vagyunk erre lelkészek. Abban bízunk, hogy a napi ételosztás, a méltóságukat figyelembe vevő tapintatosság, a testvéri lelkület és beszélgetések nemcsak testi, hanem lelki segítséget is nyújtanak rászoruló embertársainknak, egyben megéreztetik velük a krisztusi szeretetet.”
A falué is a közösségi tér
A templomtól néhány száz méterre álló, megújult és kibővült ingatlan a szeretetszolgálat, egyben a gyülekezet közösségi terévé nőtte ki magát. Itt nemcsak az intézményi adminisztrációnak, hanem számos kulturális és fejlesztő programnak is helye van: próbálhat a gyülekezet énekkara, de beszéd-, kommunikáció- és mozgásfejlesztésre, iskolaérettségi felmérésre, sőt kognitív képességfejlesztésre is módot és szakembereket biztosítanak az intézmény munkatársai. Sőt nyáron dzsesszkoncerttel egybekötött közösségi program is lesz.
„21. századi, a község új szellemi központját, találkozási helyét kijelölő épületkomplexum jött létre. Célunk, hogy ide azok is eljöjjenek, akik kevésbé kötődnek a gyülekezethez. Itt a programok alatt és után lehetőség van a beszélgetésre, egymás megismerésére, ezáltal a misszióra is.”
Az esperes szól az egyházmegyében működő miskolci Kossuth Lajos Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakgimnáziumról is. „Nagy öröm, hogy a megyeszékhelyünkön olyan intézmény működik, amelynek nemcsak a növekvő szakmai színvonaláról szólhatunk, hanem a lelkiségéről is büszkén mondhatjuk, hogy evangélikus. Ugyanakkor a jelenlétünk az oktatásban nem áll meg az érettséginél. A Miskolci Ökumenikus Egyetemi Lelkészség – Evangélikus Egyetemi Gyülekezet által jelen vagyunk az egyetemisták életében is.”
Genereációkat összekötve
Bár az egyházmegye kis lélekszámú településeire jellemző, hogy a fiatalok elvándorolnak, van számos olyan falu is, ahol ez nem tapasztalható. Ilyen pozitív ellenpélda Arnót is, ahol egyre több család talál otthonra a békés, élhető környezetben.
Buday Barnabás 2003-tól szolgál a községben, és nagy figyelmet fordít az ifjúság megszólítására. „Bár kis létszámú gyülekezet vagyunk, mégis nagyon sokan járnak hozzánk. Van, hogy a gyermek-istentiszteleti körünkben hatvanan-hetvenen vagyunk jelen. Ez többek között a nyári táborainknak köszönhető. Ezeknek mindig a parókia udvara a központi helyszíne, hogy a templomhoz közel legyünk.”
A táborok alkalmával valódi programkavalkád várja a résztvevőket. A reggelek a templomban közös gitáros énekléssel kezdődnek, majd a folytatásban van akadálypálya, templomtoronyjárás, kézművesség és számháború is. De még a bükki túrázás és az aggteleki barlangászás is a tábor része, ahogyan a generációkat okosan összekötő lehetőségekről sem feledkeznek meg. „Időseket látogatunk, és »oral history« [elbeszélt történelem – a szerk.] jellegű felvételeket készítünk. Van, aki kamerázik, van, aki az interjút készíti, és van, aki fotóz. Így megismerjük egymást a településen.”
Az idei táborról megtudjuk, hogy a fiatalok egy kutyamenhelyet is meglátogatnak, és tanyára is mennek majd. „Minden táborunk istentisztelettel, majd közös sütögetéssel és esti tánccal zárul. Volt, hogy kenyeret sütöttünk, de olyan is előfordult, hogy felkértünk egy ismert séfet, hogy ő készítse el az ételeket a parókia udvarán álló kemencében. Ez nyitott program, ami egyben lehetőség is: olyan emberekkel is beszélgetni tudunk, akik a templomba korábban nem vagy csak turistaként léptek volna be. Ilyenkor lehetőségünk van a szülőkkel is kötetlenül beszélgetni. A tábor jó hangulata és a megismerkedés nem egy esetben jelenti a gyülekezethez tartozás felé vezető út első lépcsőjét. Lelkészként nem csak az a feladatunk, hogy Jézus nevét ismételgessük, sokkal inkább az, hogy úgy beszéljünk Krisztusról, hogy azáltal a jézusi utat is invitálóan érzékeltetjük. Ételt adunk az éhezőnek, vigaszt a megtört szívűnek és legfőképpen méltóságot minden embertársunknak” – vallja Buday Barnabás.
A lelkész fiatalként Budán, a Széll Kálmán tér környékén élt. Megismerte, hogy milyen a nagyvárosi élet, hogy „mennyire kiszolgáltatottá válunk, ha a természettől elzárva, egymás alatt és fölött sokan, de ismeretlenül élünk – mondja. – Arnóton ismerjük egymást, és olyan otthonunk van, amihez földterület tartozik. Ezt megművelni, figyelni, a természet körforgásához igazodva élni egészen más mélységet jelent. Kihat a természet értékeinek észrevételére és megbecsülésére, a kapcsolatrendszerünkre: a településen élve tudjuk, hogy mi van a másikkal.”
Zárásként lelkészi szolgálatának ars poeticáját így fogalmazza meg: „Az istenélmény hassa át a gyülekezetet! Ez az elsőre talán egyértelmű kijelentés azonban nem szűkülhet le a vasárnapi istentiszteletekre, hanem akkor élő igazán, ha egy közös focizásban vagy esti beszélgetésben is átélhető. Lelkészként közösségmenedzsmenttel is kell foglalkoznunk. Vagyis azzal, hogy miként tud a gyülekezet olyan élő közösséggé válni, amelyben tudjuk, hogy számíthatunk egymásra.”
***
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. június 19–26–i, 87. évfolyam 23–24. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
