Több évtizedes testvérkapcsolatot ápol a csákvári és a budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet. Az együttműködés a Fejér megyei település és Budapest Belvárosának evangélikus közössége között élő valóság. A csákvári gyülekezet elnöksége megosztotta velünk a mások számára is követendő példát.
„Csákvári lelkészi szolgálatommal megörököltem a Deák téri gyülekezettel való kapcsolatot. Összességében nagyon sok haszna van ennek a kapcsolatnak ránk nézve – mondja Szebik Károly lelkész. – Fontosnak tartom, hogy minél több lelkész igehirdetését hallhassa a gyülekezetünk. Igyekszem lehetőséget teremteni, hogy igehallgatóként is részt vehessek az alkalmakon. A Deák téri lelkészek szolgálatai a nagyhéten és máskor is lelki muníciót adnak mindannyiunk számára. Sokszor előfordult már, hogy nemcsak gyülekezetként ültek be a templomunkba, hanem zenei szolgálattal színesítették istentiszteletünket. Persze néha okozott apróbb feszültséget, ha épp mindkét gyülekezet egy-egy csoportja használni akarta a közösségi teret, de mindig sikerült békességben egyezségre jutnunk.”
Az egyik legnagyobb megtiszteltetésnek a csákváriak azt élték meg, amikor a Deák tér testvérgyülekezetei között jelen lehettek 2017-ben Wittenbergben egy almafa elültetésénél.
„A Deák tériek számára Csákvár egyfajta lelki otthont jelent, sokak megtérése, lelki élményei kapcsolódnak ide. Úgy látjuk: örömmel jönnek hozzánk, szívesen találkoznak velünk. A belvárosi forgatagból való kiszabadulás után a vidék csendje, a friss, jó levegő üdítőleg hat testre és lélekre egyaránt. Reméljük, hogy ez a kapcsolat továbbra is virágzó, egymás felüdítésében, építésében hatékony maradhat, és teszünk is ennek érdekében” – fűzi tovább a gondolatot a csákvári lelkész.
A testvérkapcsolat történetét Mészáros Tamás csákvári felügyelő így eleveníti fel: „1989-ben Zászkaliczky Péter, a Deák tér akkori lelkésze a visszakapott fasori gimnázium igazgatótanácsába került. Megtudta: felszabadult a Fasor udvarán egy faház, talán ebédlő lehetett. Péter bácsinak támadt egy ötlete – mivel korábban Csákvár–Bicske–Csabdiban szolgált –: mi lenne, ha elvinnék Csákvárra, ahol üresen áll a parókia, és a kertben felállítva hétvégi pihenőházként hasznosíthatná a Deák téri gyülekezet.
A presbitérium Gryllus Vilmos felügyelővel az élen elment a Fejér megyei településre, és megszületett a döntés. A negyven férőhelyes ház kalandos úton lett berendezve a várpalotai volt orosz laktanya vaságyaival, de ez akkor a célnak megfelelt. Abban az időben még nem volt helyben lakó lelkész, így a Deák teret kérték, hogy gondnokot alkalmazzon. Azóta sok minden változott, de közös üzemeltetésben, közös felelősséggel ma is működik.
Mint megtudjuk, a naptár a Deák téren van, de a csákváriak táborai elsőbbséget élveznek. A munkakapcsolatból testvérgyülekezetiség lett. Ha a Deák téri lelkészek táboroztatnak, beszolgálnak a helyi gyülekezetbe. A böjti evangelizációs sorozat idején van a konfirmandustáboruk, akkor mindig prédikál a lelkész.
„Egymás ünnepein, lelkésziktatásain együtt örülünk. Szeretnénk példát mutatni: egy nagyobb gyülekezet országon belül találjon magának kisebb testvért. Nem is az anyagi segítségnyújtás okán, hanem az összetartozás miatt. A jelenleg esedékes felújítás – lecseréljük végre az orosz vaságyakat – szintén a munkakapcsolatot helyezi előtérbe” – árulja el a felügyelő.
Ennyi év távlatában szívmelengető történetek sora akad: a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) Bárka táborai előszeretettel használják a házat, így a gyülekezet számára természetes a mozgássérült fiatalok jelenléte. Volt, hogy a gyülekezeti nénik vitték a palacsintát a fiataloknak, amikor éjjel fáklyával indultak napfelkeltetúrára – kerekesszékkel. Máskor egy szintén bárkás, sérült fiatal kántort „kölcsönöztek”, akit ölben kellett felvinni az orgonapadhoz.
Aligha meglepő, hogy barátságok is köttettek az évtizedek során. „A Deák tériek közül sokan hazajárnak Csákvárra. Minden vasárnap az oratio oecumenicában imádkozunk egymásért. Többen elmondták: Pesten járva a Deák térre nemcsak mint »az ország templomára« néznek, hanem büszkeséggel, családias érzésekkel is. A külföldi testvérkapcsolattal ellentétben itt nincsenek nyelvi korlátok, országon belül a távolság sem akadálya a gyakori találkozásnak, sok közös programot lehet szervezni” – helyezi szívünkre Mészáros Tamás.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. július 3–10–i 87. évfolyam 25–26. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
