„A biztatás és az örömhír hangja mindenkihez el kell, hogy jusson. Abban kell láthatóvá válnunk, hogy rajtunk keresztül is felfedezhető legyen a krisztusi szeretet” – vallja Tóth Melinda Anna. Az Ózd–Putnoki Társult Evangélikus Egyházközség mindennapjaiban megjelenik a lelkésznő által képviselt szellemiség. Riportunkban bemutatjuk, hogyan is valósul ez meg a közösség életében.
Miként válhat láthatóvá egy kis lélekszámú, csupán kétszázötven fős evangélikus közösség egy olyan, mintegy harmincegyezer fős városban, ahol a 2011-es népszámlálás adatai szerint a lakosság közel negyede (24,4 százalék) azt válaszolta, hogy nem tartozik vallási közösséghez; míg a népesség 26,7 százaléka valamilyen okból nem is válaszolt a feltett kérdésre?
A láthatóvá válást firtató felvetésünkre több szempontból is összetett a válasz. Ezt már megérkezésünkkor is érezzük, hiszen amikor az evangélikus templomhoz megyünk, nem a városközpont felé kell vennünk az irányt, hanem éppen azt elhagyva találunk rá a festői épületre. Isten háza mellett óvoda, nem messze tőle könyvtár. De a római katolikus és a református templom is itt található.
„Ez volt régen a városközpont, de a szocializmus idején, pontosabban az 1970-es években megtörtént a városszerkezet tudatos átrajzolása. Hatalmas paneltömbök épültek, így a városközpont olyan csomópont lett, ahol egyik felekezetnek sincs temploma” – tudjuk meg Tóth Melinda Anna helyi lelkésztől. Ámde miként lehet áldássá formálni, ha az evangélikus templom nem a központban vagy könnyen megközelíthető, városszerkezetileg frekventált helyen található? A nagy akadálynak tűnő helyzetet árnyalja az „ózdi modell”, hiszen itt a hívek összefogtak, és egymásra figyelő közösségként oldják meg, hogy mindenki eljuthasson az istentiszteletre. „Akinek van autója, az nemcsak maga jön, hanem felveszi azokat a gyülekezeti tagokat, akik máshogy nem tudnának eljutni a templomba. Ez egyrészt praktikus megoldás, másrészt a közösséget is építi. Az út során beszélgetések alakulnak ki, szorosabbá válik a gyülekezeti tagok közötti kapcsolat. Ez a hétköznapokban is érződik, hiszen mi nem csak vasárnap találkozunk egymással.”
Gyülekezeti tagok hálózatban
Az 1989 óta a szülővárosában szolgáló lelkésznő elmondja, hogy az Ózd–Putnoki Társult Evangélikus Egyházközség bár területileg nagy kiterjedésű, mégis élő és szoros a kapcsolat a hívek között: „Ezen a környéken főleg római katolikusok és reformátusok élnek. Egyházközségünk területén, ha Arlótól Aggtelekig el akarunk jutni, akkor közel száz kilométert kell autózni. Ez mutatja, hogy milyen nagy kiterjedésű a gyülekezetünk. De ez nem jelenti azt, hogy ne tartanánk össze! Keressük és tartjuk a kapcsolatot a legkisebb településen élővel is.”
Tóth Melinda Anna hozzáteszi, hogy a koronavírus-járvány miatt most főleg telefonon tartják egymással a kapcsolatot, de azt megelőzően rendszeres volt a látogatás. „Erre mindig nagy hangsúlyt fektettem. Különösen fontos, hogy ne csak a gyülekezet tagjai jöjjenek a templomba, az alkalmainkra, hanem a lelkész is elmenjen a hívekhez. Ez formálja és tovább erősíti az élő kapcsolatot” – vallja. A házi találkozásokról megjegyzi: „Nem attól lesz egy lelkigondozói találkozás beszélgetéssé, ha másfél órát ott vagyok. Hanem attól, ha felismerem, hogy mire van a másiknak szüksége. Aggtelek felé a lakosság több mint nyolcvan százaléka református. Katolikusok is kis számban vannak, evangélikusok pedig nagyon kevesen. Én arra is megyek, tartom a kapcsolatot, mert tudatosítani szeretném, hogy a felekezetek olyanok, mint az otthonaink, és minden ott élőnek van pásztora.”
A járvány idején a gyülekezet tagjai segítő hálózatot is alkottak. Többen vállalták, hogy az időseknek bevásároltak, így vigyáztak rájuk. „Bibliaóráinkat nemcsak a gyülekezeti teremben, hanem háznál is tartjuk. Ez is különleges, más, mélyebb módja az együttlétnek, hiszen ezáltal valóban vendégségben vagyunk egymásnál. Nyolcan-tízen jövünk össze. Az utóbbi időben ószövetségi könyveket tanulmányozunk” – tudjuk meg Tóth Melinda Annától, aki mindemellett két ózdi, két putnoki és egy szilvásváradi iskolában tart hittanórát.
Emberközeli kapcsolat
„Nem évente egyszeri alkalom, hanem hitünkből fakadóan szolgálatunkat és életünket meghatározó tevékenység, hogy a mélyszegénységben élő és hajléktalan testvéreinket segítsük.
Ez nemcsak tárgyi vagy pénzbeli adományozást jelent, hanem személyes kapcsolattartást is” – mondja a lelkésznő. A gyülekezet az ózdi szociális intézménnyel együttműködve rendszeresen gyűjt vitamint, ruhát, tartós élelmiszert. „Amikor kiderül, hogy ágyneműre vagy szárítógépre van szükség, akkor azt teremtjük elő. A lényeg, hogy jól segítsünk, hiszen ez a jézusi út!”
A karitatív szemlélet gyülekezeti programokat is generál. „A hajléktalan testvérek akkor tudnak csak házi süteményt enni, ha azt elkészítjük. Ezért a gyülekezeti tagokkal rendszeresen összejövünk, és sütünk. Ezek nagyon vidám találkozások, jó együtt lenni. Ez a közösségünket is erősíti, hiszen ilyenkor együtt tevékenykedünk, és közösen éljük meg a másokat segítő élet áldását – árulja el a lelkésznő. – Személyesen is ismerem a szegénységben élő lakosokat. Magam is gyakran beszélgetek velük. Legtöbb esetben nem a nagy tanításra van szükségük, hanem a jó szóra. Erre is figyelnünk kell, hiszen ha csak élelmet adnánk, az kevés lenne. Az odafigyelő, meghallgató, másikat Isten gyermekeként szerető személet ugyanúgy meghatározó.”
Művelődés és evangélium
Ózd idén százhúsz éves, Szvoboda Gyula építész által tervezett neogótikus temploma nemcsak külső megjelenésében impozáns, hanem az akusztikája is kiváló. A gyülekezet ezért számos, a várost is megszólító koncertnek ad otthont. Sőt a Sulyok Imre tervei alapján épült kétmanuálos, tizenegy regiszteres hangversenyorgonának köszönhetően számos orgonakoncertnek is tere a templom.
„Minden ilyen alkalom öröm, hiszen a templomunk így rendszeresen telt házas. A koncertekhez kapcsolódóan lehetőségünk van láthatókká válni. Be tudunk mutatkozni, szólni tudunk Isten szeretetéről, és kifejezhetjük vendégszeretetünket is” – mondja a lelkésznő. Az evangélikus közösség ezenkívül számos kulturális estet is szervez. „Ezeket nem a templomban vagy a gyülekezeti teremben, hanem a városközpontban tartjuk. Ezek olyan rendezvények, ahol a kultúráé, művelődésé a főszerep, de ezekből sem marad ki az evangélium.”
A rendezvények, amelyeket az egyházközség pályázati forrásokból valósít meg, szintén telt házasak. „Nagyon sokan vannak, akik keresők, akik szeretnének Istenről többet tudni. Ők megismernek minket, találkoznak azzal, hogy nyitott és befogadó közösség vagyunk. Gyülekezetünkbe így rendszeresen érkeznek új, leendő egyháztagok” – mondja a misszióról a lelkésznő.
A megszólítás különleges lehetősége még, hogy Tóth Melinda Anna immáron több mint egy évtizede az Európai Borlovagok Magyarországi Rendjének lelkésze. A rend tagjai rendszeresen találkoznak, alkalmaikat istentisztelettel kezdik. A lelkésznő nemcsak a templomot nyitja meg a kiváló borászok számára, de előadója is az összejöveteleknek: „Többször tarthattam már előadást a Biblia és a bor témakörében. A borlovagok nemcsak nálunk találkoznak, hanem országosan vannak rendezvények. Ezeken, ha tudok, részt veszek. Különleges lehetőség ez az evangélium hirdetésére.”
Három templom, egy gyülekezet
Az ózdi evangélikus templomról már tettünk említést, de a gyülekezeti teremben kihelyezett régi fénykép előtt állva további információkat tudunk meg. A képen ugyanis a templom mellett meseszép tavat látunk.
„A tavat 1922 körül csapolták le, hogy az óvodát fel tudják építeni. A templom kelet–nyugati tájolású, nyugati bejárattal. Eredetileg két tornyot terveztek, de pénzhiány miatt csak egy épült meg.” Egy további érdekesség is kiderül: egyházunk több lelkésze is ebből a templomból indult. „Rajtam kívül Cserhátiné Szabó Izabella, Baranka Mária és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a teológus-lelkészi tanulmányait kezdő Barta Nóra Zsófia is ózdi származású, de innen ment a teológiára B. Pintér Márta is” – tudjuk meg a lelkésznőtől.
Az egyházközség putnoki temploma jóval szerényebb a küllemében és a történetében is. „Mivel kevesen vagyunk, így megfelelő az imaház az istentiszteleteknek, rendezvényeknek. A harmadik templomunk Borsodnádasdon található. Ezt a kör alakú templomot idén fogjuk felújítani. Itt is rendszeresek az istentiszteleteink, és az evangélikus közösség is szorosan tartja egymással a kapcsolatot” – árulja el Tóth Melinda Anna.
Érdemes megemlíteni a borsodnádasdi templom építészetileg meghatározó jellegét. Hajós-Baku Eszter Judit a Hagyomány és újítás – A centralitás történeti hagyománya és korszerűsége a két világháború közötti magyar templomépítészetben című doktori értekezésében így ír az épületről: „A progresszív irányt követte Szontagh Pál is, aki borsodnádasd-lemezgyártelepi templomát (1934) apszissal és bejárati szakasszal bővített egyetlen kör formájában alkotta meg.
Szontágh Pál alkotása egyértelmű német párhuzamokat mutat, s térformáját és stílusát tekintve is a korszak egyik legizgalmasabb épülete. Evangélikus templomok esetében aránylag kevés templomépületet találunk, amelyek a megújuló egyházművészeti tendenciákra reflektálnak. Ezek közé tartoznak Szontágh épületei, kiváltképp borsodnádasdi temploma különleges példának számít, nemcsak alaprajza, de tömege, stílusa okán is.”
Szabadságot kaptunk Istentől
Tóth Melinda Anna lelkésznő az elhívatásáról a következőképpen beszél: „Édesanyám római katolikus, édesapám református. Gyerekként misékre jártam, gyóntam, áldoztam, beatmisén játszottam. Gimnazista koromban távolodtam el a katolikus közösségtől. A református gyülekezetben azonban nem találtam meg, amit kerestem, ekkor vettem fel a kapcsolatot az akkor itt szolgáló Pintér Károly evangélikus lelkésszel. A templomba belépve azt mondtam: »Itthon vagyok, megérkeztem.« Akkor még nem tudtam, hogy majd lelkész leszek.”
A lelkésznő leginkább állatorvos, majd gyógyszerész szeretett volna lenni, de ezekről a hivatásokról édesanyja lebeszélte. „Sokat töprengtem a jövőmről. Bibliaolvasó, ifjúsági körre, istentiszteletre járó fiatal voltam. »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába« (Lk 10,2b) – ezt az igét olvasva mondtam igent a hívásra. Nem lettem volna keresztény, ha nem tapasztalom meg, hogy Isten szabadságot ad. Sokan nem szeretik, ha másként gondolkodunk, mint ahogyan a megmondóemberek, de én ezt nem tudom elfogadni. Szabadságot kaptunk Istentől, merhetünk gondolkodni, és képessé kell válnunk gyermekeinknek, embertársainknak is szabadságot adni. Ez az én hitvallásom.”
Az aktív gyülekezeti életet látva úgy érezzük, mintha a szabadság és a lehetőségek földjén járnánk. Az Ózd–Putnoki Társult Evangélikus Egyházközség életébe bepillantva megállapíthatjuk, hogy a közösség éppen azért épül, mert Dietrich Bonhoeffer mártír német evangélikus lelkész szavait nemcsak mondják, hanem buzgón cselekszik is: „Az áldás továbbadásra vár, emberekre, akik egymásnak adják.”
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 13–20–i, 87. évfolyam 9–10. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
