Hol van a kapcsolódás Szűcs Kinga Nyitottá válni – Növényi etika és teológia című könyve és a legújabb Marvel-film, a Galaxis őrzői: 3. rész között? Kiderül Nagy Szabolcs lelkész, teológus cikkéből. A kerkult.444.hu odalon megjelent írásából idézünk.
A héten mutatták be Szűcs Kinga Nyitottá válni – Növényi etika és teológia című könyvét. Jó ideje birtokomban van a könyv kézirata, mivel én moderálhattam a könyvbemutató kerekasztal-beszélgetését. A könyv a felszínen azt a látszatot keltheti, hogy akadémiai közegnek, teológusoknak szól, pedig tartalma mindenkit húsbavágó módon érint, mivel azt a kérdést feszegeti: az egy egyre inkább súlyosbodó ökológiai válság közepén mit kezdjünk a körülöttünk lévő növényi világgal?
[...]
Jómagam az első oldalakat akkor olvastam, amikor moziba készültem, hogy megnézzem a legújabb Marvel-filmet, a Galaxis őrzői: 3. részt. Ha valaki nem tudná, ez a képregényfilm egy olyan szuperhőscsapatról szól, akik korántsem a megszokott daliás hősökből állnak. Van köztük kegyetlen bérgyilkos, bosszúszomjas harcos, piti tolvaj, de ami igazán szedett-vedetté teszi a bandát, hogy van köztük egy beszélő mosómedve is, és egy fa, aki csak annyit tud mondani: „Én vagyok Groot.”
[...] ez az egyszerű szuperhőstörténet [azt akarja üzenni]: a teremtett világban nincs olyan, hogy másodrendű, nincs olyan, hogy selejt, mert mindenki számára kell lennie egy olyan otthonnak, ahol tárt karokkal várják és élni, növekedni hagyják.
Szűcs Kinga könyvét olvasva minden etikai vagy teológiai eszmefuttatás mögött ezt a gondolatot látom visszatükröződni. Az állati világ kríziseivel csak-csak foglalkozunk (ezt a film is olyan jól teszi, a PETA például külön közleményben dicsérte a filmet), de a gondolkodásunkban a növényi világ egésze háttérben marad. Pedig a maga némaságával, szemkápráztató összetettségével, puszta jelenlétével dörömböl az ajtónkon, hogy hatalmas kincset hagyunk veszni, ha továbbra is ebben az ütemben haladnak a környezetpusztító folyamatok, ha ezután is „az örömtelen haszonszerzés, a kölcsönösség szempontjait messzemenően nélkülöző tárgyiasítás” uralja mindennapjainkat.
