A szenteknek, az egyházi és állami példaképeknek, a költőknek a magyar kultúrában betöltött helyéről és szerepéről volt szó a legutóbbi Szólj be a papnak! esten, a budapesti Grund nevű szórakozóhelyen. Mire jók a példaképek? Miért vágyunk hősökre? Hogyan viszonyulunk hozzájuk? A többi között ezekről beszélgettek a meghívott vendégek: Martos Levente Balázs esztergom–budapesti segédpüspök, Török László református lelkész, Korányi András evangélikus lelkész, valamint Ungváry Krisztián történész. A moderátor Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője volt.
Az első nagy kérdésére – mire jók a példaképek, miért vágyunk hősökre? – számos válasz érkezett. Korányi András evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora szerint eredendő emberi szükséglet az azonosulás, amelynek fontos gesztusa a mimézis, a szüleit utánozni igyekvő gyermek ambíciója. Az együvé tartozás örömét, a közösség erejét tapasztaljuk ezáltal, miközben elsajátítjuk az élet praktikáit, gyakorlatait. Martos Balázs szerint a másik emberben könnyebben megértjük saját vágyainkat, saját magunkat. És szeretjük is látni ideáinkat kivetítve: kik vagyunk, mit akarunk, honnan jövünk, akár az eszményített valóságban, ami minket is motivál. Török László arról beszélt, hogy minden kultúrában megjelennek azok a hősök és példaképek, akik szembenéznek a társadalmon kívüli ismeretlen világgal. Ott megharcolják a maguk harcát, majd az értékes tapasztalatokkal és ismeretekkel visszatérnek és jobbá formálják a világot. Ez a motívum, ahogy a Bibliának is, számos ősi történetnek, mesének az alapja.
Korányi András kiemelte azt a pedagógiai alapelvet, amely megkeresi, melyik gyerek miben erős, majd azt a képességét – matematikai, szociális, érzelmi intelligenciáját – elkezdi fejleszteni. Ilyen alapon kell viszonyulni a hőseinkhez is. Egy-egy nagyszerű teljesítmény, amely felkelti az érdeklődésünket az életünk, a nemzetünk vagy az emberiség egészének vonatkozásában, a tökéletesség egy-egy pillanata, egy-egy aspektusa. – Embernek lenni veszettül nehéz, mégis szeretnénk találkozni a tökéletességgel, egy-egy pillanatra akár, ha máshogy nem is lehetséges – fűzte hozzá.
A teljes cikk elolvasható a reformatus.hu-n
