Régi adósságot törlesztett a Magyarországi Evangélikus Egyház, amikor báró Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai felügyelőről emlékeztek meg istentiszteleten, illetve sírjának megkoszorúzásával. A február 5-i ünnepi alkalmat éppen halálának hatvanadik évfordulóján tartották, de ebben az esztendőben emlékezhetünk arra is, hogy száz éve iktatták be tisztségébe, és hetvenöt éve mondatták le. A budavári gyülekezetben a délelőtti istentiszteleten Fabiny Tamás elnök-püspök az igehirdetésében, Prőhle Gergely országos felügyelő pedig a beszédében elevenítette fel egyházunk nehéz sorsú, hűséges tisztségviselőjének az alakját, majd együtt helyezték el Radvánszky Albert sírjánál az emlékezés virágait a Farkasréti temetőben. A családot Alexis Radvansky képviselte.
A február 5-ei ünnepi megemlékezés a Bécsi kapu téri evangélikus templomban, a budai Várnegyedben kezdődött; e negyedben, a Várban rejtették el a legnagyobb titokban 1944. október 10-én a Szent Koronát és a többi koronázási jelvényt Radvánszky Albert koronaőr és társai.
Radvánszky nemcsak a világi, hanem az egyházi feladatait tekintve is a legvészterhesebb időkben szolgált. Fabiny Tamás elnök-püspök az 1Thessz 5,12–14 alapján tartott igehirdetésében kiemelte: egyházunk nagy kincse a paritás elve, az, hogy az egyházi vezetőknek nem kell egyedül vinniük a terheket, mert mellettük párban mindig ott áll a világi vezetőtárs. „Fontos, hogy megbecsüljük őket” – hívta fel a figyelmet az elnök-püspök. Pál apostol a levelében így ír az elöljárókkal kapcsolatban: „Munkájukért nagyon becsüljétek és szeressétek őket!”
A történelem viharaiban azonban ezt nem mindig lehetett megtenni. Prőhle Gergely országos felügyelő az istentisztelet keretében tartott emlékbeszédében Ordass Lajos püspök 1948. április 19-i naplóbejegyzésének részletét idézte: „…elhatároztuk, hogy Radvánszky egyetemes felügyelő huszonöt éves szolgálata csendes megünneplésétől eltekintünk, mivel Rákosi kijelentette, hogy ezt tüntető kihívásnak minősítenék. Radvánszkynak a megbecsülő szeretet kinyilvánításával nem akarnánk kellemetlenséget okozni.”
Az egyházához hű és azért minden téren tenni kész egyházvezetőnek az utókor is nagy hálával tartozik, hiszen a magyarországi evangélikusság többek között neki köszönheti, hogy Luther Márton kézzel írott, eredeti végrendelete a második világháború idején nem Hitler kincsestárát gazdagította, hanem ma is az Evangélikus Országos Levéltár őrzi. „A tiszta gondolatsor, az a világos beszéd, az a nyugalom, amely a teljesen nyilvánvalóan abszurd helyzetekben Radvánszky Albertet – mint ahogy Ordass Lajost is – vezette, az evangélikus közéletiségnek, az evangélikus lelkiségnek egy igazán szép, példaadó esete” – mutatott rá Prőhle Gergely a budavári evangélikus templomban.
A megemlékezés a Farkasréti temetőben Radvánszky Albert sírjánál koszorúzással folytatódott a néhai egyetemes felügyelő halála hatvanadik évfordulójának napján.
A családot Radvánszky Albert oldalági rokona, a Párizsban élő, de február eleje óta Budapesten tartózkodó és tanuló Alexis Radvansky képviselte a megemlékezésen. A koszorúzás végén beszélgettünk.
– Boldog vagyok, hogy most Magyarországon lehetek, és részt vehetek ezen az alkalmon, mert úgy érzem, így visszatérhetek a gyökereimhez. A külföldön élő édesapám és nagybátyám ma nem jöhettek el, éppen ezért nagy megtiszteltetés számomra, hogy én képviselhetem a családot ezen az ünnepen. Otthon érzem magam Magyarországon, szeretem ezt az országot és a nyelvet is. Öt évvel ezelőtt Párizsban beiratkoztam egy magyarnyelv-tanfolyamra, február óta pedig Budapesten tanulok. Abban bízom, hogy az október 13-i Radvánszky-konferencián én is részt vehetek majd.
