Példátlan összefogás tanúi lehetünk a magyar–ukrán határ közelében. Amióta február 24-én az oroszok támadása nyomán kitört a háború Ukrajnában, folyamatosan érkeznek a menekültek Magyarországra. A sokszor kilátástalan helyzetben lévő emberek megsegítésére számos szakmai szervezet és sok civil önkéntes is érkezett a keleti országrészbe. A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyében jártunk, hogy bemutassuk, milyen erőfeszítéseket tesznek a rászorulókért a helyi evangélikusok intézményi és gyülekezeti szinten – és egyúttal arra is kerestük a választ, hogy mit tehetünk mi mindannyian, akár az ország másik felében élő lutheránusok a határon inneni és túli bajbajutottak megsegítéséért.
Megdöbbenéssel és aggodalommal olvashattuk a híreket február 24-e reggelén. A sokk után azonban eljött a gyors gondolkodás, a szervezés és az összehangolt cselekvés ideje. Talán nem túlzás azt állítani, hogy még aznap mindenki nekikezdett a feladatok elvégzésének egyházunk Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéjében.
Ahogyan annak mi is szemtanúi lehettünk, a legtöbb esetben a nők, a gyermekek és az idősebb férfiak jutnak át a határon. A fiatal férfiak a hadkötelezettség vagy az otthonok védelme miatt ragadnak Ukrajnában. Így azonban csonka családok menekülnek, ők szorulnak segítségre.
Feladatunk, hogy segítsünk
„A rendelkezésre álló információkat és a saját kapacitásunkat is figyelembe véve három települést, Barabást, Lónyát és Kölcsét választottunk ki arra, hogy »segélyhidat« építsünk ki. Ez utóbbi településen a polgármester evangélikus presbiter is, így egyértelmű a hálózatosság is. A legjobb tudásunk és hitünk szerint próbáljuk megszervezni a munkát” – tudtuk meg Laborczi Gézától, a nyíregyházi Oltalom Szeretetszolgálat intézményvezetőjétől, a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség igazgató lelkészétől.
Ám nem volt ennyire egyszerű eddig eljutni. „A háború hírének sokkja után elsőként saját magamat kellett alkalmassá tenni a munkára. Négy kisebb gyerekem van, akik sírva kérdezték tőlem: »Édesapa, akkor itt is háború lesz?« Az ő érzelmi biztonságukat is meg kellett teremtenem, hogy megértsék, mi nyugodtak vagyunk, és a mi feladatunk ebben az országban az, hogy segítsünk. Ez fontos és jó feladat.”
A következő napok ezután már az egyházvezetéssel való egyeztetésé és a tervezésé voltak. Fel kellett erősíteni az evangélikus menekültszolgálatot. Amint Laborczi Géza elmondta, már most, március elején óriási embertömeg áramlik át a határon. Tiszabecstől Záhonyig befogadópontokat létesítettek a helyi önkormányzatok, a kormányzat és a segélyszervezetek. Itt nyújtanak először segítséget az érkezőknek. A határ menti településeken már telítettség tapasztalható, ezért jön folyamatosan beljebb a menekülthullám.
És bár vannak, akik konkrét úti céllal, családi kapcsolatokat felhasználva, önállóan utaznak, a legtöbben segítségre szorulnak. Az igényfelmérés mindennapos. Már az is nagy előrelépés, hogy a Magyar Államvasutak szolidaritási jegyeivel ingyen lehet Budapestre utazni, így eloszlik a menekültek tömege, illetve az emberek nem gyalogosan és mindenféle más életveszélyes módon folytatják az útjukat.
Lehetőleg személyre szabottan
A többség szeretne továbbhaladni, de traumatizált állapotban vannak. Ilyenkor nehéz józan döntéseket hozni a jövővel kapcsolatban. „A segítő szakmának egy komoly kihívása, hogy van olyan eset, amikor bár segítséget nyújtanánk, mégsem élnek a lehetőséggel, és inkább továbbmennek az ismeretlenbe. Ezt el kell fogadjuk. Nekünk az a célunk, hogy jó, a fenntarthatósághoz közeli döntéshez segítsük őket, ami számukra továbblépést jelent” – teszi hozzá Laborczi Géza.
Az intézményvezető a kollégáival arra is készül, hogy akik itt maradnak, azokon személyre szabottan segítsenek. Például adománygyűjtés akkor is legyen, amikor a most egy szál bőrönddel, téli öltözetben menekült családnak majd nyári ruhára lesz szüksége. „Szeretném, ha majd örökbe fogadó családi programokat szerveznénk itt és országosan is, amelyben választhat mindenki egy-egy családot, akit személyesen segít.”
Biztos, hogy az itt maradóknak szükségük lesz lelkigondozói, mentális segítségre is. Ennek szolgálatát majd a helyi lelkészek egymás között tervezik felosztani. De óvatosan és figyelmesen kell eljárni, hiszen aki bajban van, nem feltétlenül kér automatikusan lelkészi segítséget. „Mindenkinek tiszteletben kell tartani a hitét vagy épp azt, ha nem hisz, de akkor is lelkészként kell segítséget adni” – fogalmaz Laborczi Géza.
Éjjel-nappal jó emberek
„A presbiteri ülésen arra kértem a kertvárosi gyülekezetet, hogy ne természetbeni, hanem pénzadományt gyűjtsünk, mert a határon történő tájékozódás után így tudunk az igényfelmérések után a leghatékonyabban segíteni. A gyülekezetünk pedig csodálatos: két nap alatt hatszázezer forintot gyűjtöttek össze” – árulta el Laborczi Géza. Majd hozzátette, hogy mikor megindult a menekültek sora, akkor lehetett látni, hogy ezt egy szervezet, egy gyülekezet nem tudja egyedül megoldani, csak a legszélesebb összefogással lehet dolgozni. Ezért a Nyíregyházán működő diakóniai és oktatási intézmények együtt kezdtek el gondolkodni, tervezni és cselekedni.
És hogy melyek is pontosan? A Joób Olivér Szeretetintézmény, az Oltalom Szeretetszolgálat, az Élim Evangélikus Szeretetotthon és az Emmaus Evangélikus Szeretetotthon, valamint a Luther Márton Kollégium és az Evangélikus Roma Szakkollégium fogott össze. Utóbbinak a hallgatói önkéntes munkával segítenek, a Luther Márton kollégium átmenetileg szállást nyújt a menedékkérőknek, úgy, hogy az alaptevékenységük ne sérüljön.
„Mi, akik a diakóniai intézményekben dolgozunk, megszervezzük a dolgokat, és visszük az adományokat. Begyűjtjük a határról a szükségletet, itt megvásároljuk, és a munkatársak kiviszik a csomagokat a határra. Ha pedig van ott menekült, aki Nyíregyházára jönne, azt a visszafuvarral elhozzák. Itt pedig a saját kapacitásainkat használva próbáljuk elhelyezni az érkezőket” – tudtuk meg a konkrétumokat.
„A háborúnak van egy borzalmas oldala, mert emberi életek vesznek oda, mások menekülni kényszerülnek, megint másoknak az élete nyomorba dől, de azt is megtapasztalhatjuk a háborús helyzetben, hogy mennyi jó ember ajánlja fel a segítségét” – fejti ki Laborczi Géza. Az Oltalom dolgozói pedig az utóbbi napok óta „éjjel-nappali üzemmódban” dolgoznak, és nem azért, mert a vezetőjük ezt kéri, hanem mert szeretnének segíteni. Elkötelezettség és odaadás jellemzi őket, enélkül ez a munka valóban lehetetlen lenne.
Riportunk során Keczkó Jánossal, a szeretetszolgálat munkatársával épp adományt szállítottunk ki Kölcsére, ahol is a csomagok kiszállítása után a férfi – éppen úgy, ahogyan Laborczi lelkésztől előzőleg hallottuk – megkérdezte, hogy a Kölcsén lévő menekültek közül kinek van szüksége fuvarra Nyíregyházáig. Ottjártunkkor az ekkor szokásos alapvető kérdések megválaszolása után egy idősebb házaspár kapott fuvart a nyíregyházi pályaudvarra.
Szállást is nyújtanak
Utunk Nyíregyháza-Mandabokorra is elvezetett. Zsarnai Krisztián, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye esperese, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség lelkésze lapunknak elmondta: a háború sújtotta területhez legközelebb eső egyházmegyében élőkként úgy érezték, mindenképpen segíteniük kell.
A háború kezdete utáni első napon a presbiteri ülésen arról döntöttek, hogyan tudnák a terveket cselekedetekké, segítségnyújtássá formálni. Az első megszavazott döntésük az volt, hogy ötszázezer forintot elkülönítettek az egyházmegye költségvetéséből, és utána felhívást intéztek az egyházmegye gyülekezeteihez, hogy gyűjtsenek tartós élelmiszert, higiéniai felszereléseket, tisztálkodószereket, illetve matracokat. Emellett az esperes is megerősítette: a pénzadománygyűjtés is egy fontos szál a segítségnyújtásban, hiszen a segélyszervezetekkel egyeztetve ez a leghatékonyabb: így lehet elérni, hogy olyasmivel segítsenek, amire éppen akkor valóban szükség van, ne pedig felesleges holmikból érkezzen rakomány.
Amint Zsarnai Krisztián elmondta, rendszeresen végiglátogatja a határátkelőhelyeket, felkeresi a helyi önkormányzati képviselőket, jegyzőket, lelkipásztorokat, illetve a segélyszervezetek képviselőit, tájékozódik, mi az, amire odaát szükség van. Leginkább a határon túliak szempontjából fontosak a pénzbeli adományok, hiszen a befolyt összegekből lehet itthon megvásárolni, majd átvinni azokat a dolgokat, amelyekből hiány van. Most éppen vízmelegítőre, matracokra van szükség Kárpátalján. De mint Kondor Péter püspöknek és Fischl Vilmosnak, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárának beregszászi látogatásakor a helyi polgármester jelezte, lehet akár rádió, víztartály, üzemanyag is.
És hogy mennyire országokon átívelő az evangélikus segítségnyújtás, arra is élő példát kapunk, hiszen három soproni evangélikus oktatási intézmény iskolalelkészei is – Simon Attila (Berzsenyi Dániel Evangélikus [Líceum] Gimnázium és Kollégium); Matus Klára (Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola) és Hegedűs Attila (Eötvös József Evangélikus Gimnázium, Egészségügyi Technikum és Művészeti Szakgimnázium) – megkeresték Zsarnai Krisztiánt, hogy a nyugati határszélről hogyan tudnának segíteni a bajbajutottaknak. Végül soproni összefogásból egy kamionnyi árut indítottak útnak március 2-án a keleti országrészbe. Szervezettségükre bizonyíték, hogy az árukat porciózva, felcímkézve, szelektálva dobozolták, hogy a gyülekezeteknek és a segélyszervezeteknek ne a válogatásra kelljen az időt és az energiát fordítaniuk, ezzel is meggyorsítva a célzott segítségnyújtást.
A nyíregyháza-mandabokori gyülekezet területén szállást is tudtak már biztosítani. Ottjártunkkor éppen egy öttagú család kapott ott menedéket, de már másnap érkezett egy újabb család, és valószínűsíthetően folyamatos lesz a menekültek sora. Mint megtudtuk, határozatlan időre adják a szállást, nem szeretnék, ha az odaérkezőknek sokkban, aggodalmak közepette rögtön tovább kellene állniuk.
Bodrogkeresztúron, az Emmaus gyülekezethez tartozó szálláshelyen is így segítenek, bár ott van némi időkorlát, de ez nem okoz fennakadást, mivel az érkező menekültek többsége csak átutazóban van. Jöttek már Kijevből, de Lembergből is. Március elején már a legtöbb érkező Ukrajna belső részéből indult útnak.
Zsarnai Krisztián esperes elmondta: úgy tapasztalja, hogy a határ innenső oldalán a segélyszervezetek, gyülekezeteink, településeink fel vannak készülve, el tudják látni a feladataikat. A kárpátaljai területen azonban humanitárius katasztrófa kezd kialakulni, hiszen oda menekülnek azok, akik féltik az életüket a harcoktól, de nem akarják elhagyni Ukrajnát. Most az esperes megpróbál olyan diplomáciai kapcsolatokat felvenni, hogy a célzottan a kárpátaljai magyaroknak és az ott rekedt menekülteknek szánt adományokat oda tudják eljuttatni.
Elhúzódó krízis
Laborczi Géza arra kér mindenkit, akinek lehetősége van rá, hogy pénzadománnyal nyújtson támogatást, mert hosszú távon az a célirányos. A szeretetszolgálatnál arra is törekednek, hogy időről időre beszámoljanak, milyen célra fordították a kapott összegeket. A Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye összefogását pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy az adománygyűjtési akció meghirdetését követő kilencvenhat órán belül a gyülekezetek és magánszemélyek hárommillió forintot gyűjtöttek össze.
Segíteni pedig tényleg bárhonnan lehet. A minap valaki felhívta Laborczi Gézát. A vonal túlsó felén egy nyugati határszélen élő, idős evangélikus asszony volt. Azt kérdezte, hogy ha az Oltalom Szeretetszolgálat segíti a menekülteket, ő hogyan tud ebben részt venni – arra gondolt, hogy bankszámla híján a postán feladna százezer forintot, annyi elég lesz-e. Az igazgató lelkész szava is elakadt a nagylelkű felajánlástól. A hölgynek és lapunknak is elmondta: ekkora összeget visznek ki a három településnek – Barabásnak, Kölcsének és Lónyának – célzott adományként mindennap. Tehát az idős asszony egy felajánlásával az egyik település aznapi munkáját támogatta.
Hosszú távon nagyon nehéz most tervezni, elhúzódó folyamattal és krízissel számol mindenki. Már most annyi kár keletkezett, hogy ezek helyreállítása és az újraindulás hosszú időt vesz majd igénybe – mondja lapunknak Laborczi Géza. Ő arra készül, hogy jó ideig ezzel a helyzettel kell együtt élni. Fontos tehát, hogy figyeljük evangélikusként, hívő emberként, hogy az idejövőknek, az itt rekedteknek vagy épp a visszamenőknek hogyan tudunk a lehető leghatékonyabban segíteni. Végezetül az intézményvezető úgy fogalmazott, hogy a legkisebb adomány is sokat ér, mert szó szerint életeket menthet. „Nem tudjuk az életüket megoldani, de életben tudjuk őket tartani, és ez a mi feladatunk.”
* * *
Jótékonysági hangversenyt szervez a Magyarországi Evangélikus Egyház az Ukrajnából menekülők megsegítésére március 6-án, vasárnap este 19.30-kor kezdődően a Deák téri evangélikus templomban. Az ott befolyt adomány összegével az Oltalom Szeretetszolgálat koodinálásával zajló segítségnyújtást támogatják.
