Egy történet – Vele
Egy történet. Ez a címe annak a remekműnek, amelyet a két írózseni, Esterházy Péter és Kertész Imre jegyez.
Vigasztaló(k) névjegye
„De jó lenne valóban meg is tanulni ezt a titkot, a személyes megvigasztalódás és a másokat vigasztalni tudás titkát. De nagy szüksége lenne ennek a világnak olyan megvigasztalódott szívű emberekre, akik hitelesen tudnának másoknak is vigasztalást adni! Hiszen a kedvetlenség, a letörtség, a fásultság, a szomorúság olyan nagyon általános tünete ennek a modern kornak!” – hangzott el dr. Joó Sándor református lelkipásztor 1957 márciusában elmondott igehirdetésében.
Könyvbemutató életjelekkel
Az Evangélikus Országos Múzeumban mutatták be október 19-én Gáncs Tamás lelkész Negyvenkét életjel című kötetét. A könyvben olvasható, igeközpontú írások eredetileg az Evangélikus Élet magazinban jelentek meg, és most a Luther Kiadó gondozásában láttak újra napvilágot. Az est résztvevőit Kézdi Beáta, az Evangélikus Élet főszerkesztője köszöntötte, a szerzővel pedig Smidéliusz Gábor lelkész beszélgetett.
Amíg tart a ma
Bizalomjáték. Egyfajta hozzáállás az élethez és benne a hitélethez is. Bizalomjáték. Benne lenni az élet sűrűjében úgy, hogy a hit prizmáján keresztül látszik meg mindennek a valódi értelme. Erről vall a Zsidókhoz írt levél szerzője és természetesen az általa idézett 95. zsoltár is: „Mert nagy Isten az Úr, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta. Jöjjetek, boruljunk le, hajo…
Életben maradni, de milyen áron?
Mit jelent túlélni? Ha leírom ezt a két szót: „életben maradtak”, sokan az 1993-ban bemutatott azonos című amerikai filmdrámára (Alive) asszociálnak. A világsikerű film Piers Paul Read 1974-ben megjelent – magyarul Életben maradtak címmel 1976-ban kiadott – könyvének adaptációja, amely egy megtörtént légi katasztrófa művészi feldolgozása. Tizenhat túlélő életén keresztül tárul elénk, mit jelent mégis, csak azért is, minden külső és belső körülmény ellenére: életben maradni.
Áll az alku?
Mire elég hatvan másodperc? Vajon elég-e ahhoz, hogy az ember felírjon tíz nevet egy papírra? Vagy felírjon öt nevet egy papírra? Vagy felírjon egy nevet egy papírra? De ki az a tíz, öt vagy egy ember? Ki menekülhetne meg az ítélettől, ha rajtad állna? Te kiket, kit írnál fel, mentenél meg?
Titok, ami nem titok
A titok egy vágy, egy örök kihívás, egy megszerzendő zsákmány. Szeretjük a titkokat, szeretünk olyan titkokat birtokolni, amilyeneket más nem. Szeretünk belátni a kulisszák mögé. Szeretünk titkolózni. Legtöbbször boldogságot okoz nekünk, ha őrzünk egy titkot, ha ránk bíznak egy titkot, hát még ha megtudunk egy addig számunkra szigorúan elzárt titkot. Az élet titka, az élet értelmének titka után pedig mindennél jobban epekedünk. Újra meg újra.
Pilinszky igaza
„Létünk a kegyelem drámája. Minden lépésünkkel közeledünk vagy távolodunk a Központtól. Soha nem lehetünk közömbösek, és soha nem lehet számunkra közömbös semmi” – fogalmaz Pilinszky János.
Képmutatás elleni vakcina
A pandémia jelen szakaszában az egyik leggyakrabban hallott-használt kifejezés a védőoltás szó. Immunizálni azonban nem csak a fertőzések ellen szükséges. Erről szól – Lk 6,43–49 – alapján Gáncs Tamás jegyzete.
Találó, feltaláló, megtaláló (1Kor 10,15–17)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy feltaláló. Sokévi munka után felfedezte a tűzgyújtás titkát. Szerszámait elvitte a hóval borított északi területekre, és megtanított egy ottani törzset a tűzgyújtásra és annak előnyeire. Azok aztán annyira megörültek ennek az újdonságnak, hogy még csak eszükbe sem jutott köszönetet mondani a feltalálónak, aki egy nap szép csendesen továbbállt. Azok közül a nagy jellemek közül való volt, aki nem vágyott tiszteletre vagy h…
Boldogok a tiszta szeműek (Mt 6,22–23)
Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt Washington D. C.-ben egy metróállomáson, és hegedülni kezdett. Hat Bach-darabot játszott, összesen negyvenöt percen keresztül. Ez alatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.
Uff, én beszéltem! (Jer 31,31–34)
Gyerekkoromban nem voltam, hogy úgy mondjam, nagy olvasó. Míg öcsém szinte falta a Tarzan-könyveket, én szívesebben ütöttem el a szabadidőmet valami mással. Mindegy, csak olvasni ne kelljen! – gondoltam akkoriban, mígnem találkoztam a Nagy indiánkönyvvel. Szerelem volt első látásra, ahogy mondani szokás; szerelem volt első olvasásra, ahogy nem szokás mondani. Nem tudtam letenni, pedig a méretét tekintve igen súlyos könyvnek bizonyult. Bár néha csábított a gondolat, hogy abbahagyjam, nem tettem…