Egy történet. Ez a címe annak a remekműnek, amelyet a két írózseni, Esterházy Péter és Kertész Imre jegyez.
Egy könyv. Két szerző. Két novella. De valahogy mégis egy történet, amelyek egymásra mutatnak, sőt bizonyos pontokon egymást értelmezik. Szinte elkezd élni az egyik a másikban, hat rá, provokálja őt. Sokat segíthet nekünk ez a módszertani, szerkezeti paradigma, hogy megértsük, mit is akar üzenni a Kolossé-levél szerzője. A szentíró arra a Krisztusra mutat, akit a levélben említett tévtanítók nem fogadnak el az egész kozmosz, az egész világ urának, és ezzel bomlasztják, félrevezetik, megosztják az alakulófélben lévő, identitását kereső keresztény gyülekezetet. A szövegben egy egyedülálló, de minden tekintetben biztos alapokon álló solus Christus-kép bontakozik ki. Egyedül Krisztus. Egyedül a krisztusi életszemlélet és etika felvállalása, egyedül az új életbe vetett hit mint fundamentum.
És hogy honnan ered ez az új élet? Elég egyértelmű az üzenet: az új élet Krisztus közelségéből ered, az ő halálából-feltámadásából, amely benne van a keresztség szentségében is, minden egyes keresztelő tartalmi közepében.
„A keresztségben vele együtt voltatok eltemetve, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak közül.”
A levél szerzője rámutat a csodára, titokra, misztériumra, hogy a keresztségben ott a víz, ott az ige, és ott van Isten ígérete az üdvösségről, de benne ott van Jézus halála és feltámadása is. Csakúgy, mint másik szentségünkben, az úrvacsorában, ahol az ige, az ostya és a bor mellett jelenik meg ez a szent tartalom. És az örök élet reménysége. Micsoda ajándék ez! Micsoda lehetőség ez mindannyiunknak, hogy végiggondoljuk saját keresztségünk jelentőségét, örök érvényességét és áldásait. Ézsaiás próféciájában olvashatjuk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)
Ez azt is jelenti, hogy az Örökkévaló azt üzeni: az ő története és a mi történetünk közös. Egy történet. Az Istené és az emberé, mely az istenemberben, az emberistenben, Jézusban teljesedett be, és nyert értelmet. Az ő adóslevele a keresztfán nem más, mint ennek a történetnek a fókuszpontja, ahonnan az üres sírral együtt minden megérthető. Így maga a keresztség, de az úrvacsora szentsége is.
Hálásak lehetünk és legyünk is, hogy ebben a történetben benne lehetünk. De kérdem én: benne vagyunk? Ez egy történet, melyben ott rejtőzik a végső jó ígérete, ahogyan Jürgen Moltmann német református teológus is fogalmaz: „A keresztény reménység egy végső újra vonatkozik: az az Isten, aki Krisztust feltámasztotta, minden dolgot újjáteremt.”
„A Szentlélek írja újra az életünkben a Jézus-történetet” – fogalmaz Orosz Gábor Viktor egy írásában. Óriási evangélium ez. Mindannyiunknak. A szövetség, az új szövetség – melyre utal is a levél szerzője a körülmetélkedés képével – Jézusban megköttetett, éppen ezért lehet közös a történetünk Istennel. Egészen a világ végezetéig. Egy történet, amely magában a Messiásban, a Felkentben, a Názáretiben válik teljessé. Ő az, akiben el van rejtve a bölcsesség, de aki a békesség fejedelme is, akivel újat kezdhetünk. Egy új történetet. Talán radikálisan újat, talán olyat, amelynek ajándéka, hogy a helyére kerülhet sok minden az életünkben.
A vele való közös történetünk következményeként tiszta lappal, de önazonosan indulhatunk el új utakon. Őmiatta lehet meg bennünk az igazi, hiteles szeretet, amely az alapja lehet az új útnak. Szeretet, amely befogad és nem megbélyegez. Szeretet, amely képes elfogadni a másikat úgy, ahogy van.
Mert egy az asztal, és egy az Úr, és benne lehetünk – ahogyan Lackfi János, a kortárs költő fogalmazott egy júliusi, a Facebookon publikált írásában – Isten irgalmának világválogatottjában, amely „tele olyan figurákkal, akikről nem is gyanítottuk volna”. Majd a végén így zárja: „A legcsodásabb az lesz, hogy még mi is ott leszünk, ha ott leszünk.” Egy a történet. Vele. Amelyben ott vagyunk. Amelyben ott lehetünk. Amelyben, hisszük, ott leszünk.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. szeptember 19-26-i, 86. évfolyam 37–38. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
