„A világot látta vendégül” egyházunk február 19. és 24. között, hazánkban ülésezett ugyanis a Lutheránus Világszövetség szeptemberi krakkói nagygyűlésének istentiszteleti bizottsága. A testület vezetőjét, Pap Kinga Marjatta angol–észt szakos bölcsészt, ének-zene tanárt, az Evangélikus Hittudományi Egyetem doktoranduszát, a budapest-kelenföldi gyülekezet másodfelügyelőjét kérdeztük.
– Az a sokszínűség, amely a Lutheránus Világszövetséget [LVSZ] jelképezi, megmutatkozik a bizottság összetételében is. Hány helyről érkeztek a kollégái, és mik a feladataik?
– A világszövetség minden testületében hét régió képviselteti magát, így ezúttal tanzániai, brazil, kanadai, norvég, német, lengyel és hongkongi evangélikusokkal dolgozunk együtt. Lelkészek, teológiai tanárok, hangszeresek, énekesek és kórusvezetők is vannak köztünk. A 2021 nyarán megválasztott csapat feladata, hogy megtervezze és megvalósítsa a krakkói nagygyűlés liturgikus alkalmait. Félévente tartunk többnapos ülést, többnyire az online térben. Tavaly a bizottság egy része el tudott jönni Krakkóba, most pedig a Magyarországi Evangélikus Egyház nyújtott lehetőséget a fizikai találkozásra, ami kulcsfontosságú a zenei előkészítés szempontjából. Mivel a nagygyűlésen – néhány lengyel zenészkollégával és a nagygyűlési kórus tagjaival kiegészülve – egy héten keresztül hatszáz ember előtt fogunk zenélni, tudnunk kell egy kacsintásból érteni egymást.
– A nagygyűlés páli vezérigéje – „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást” [Ef 4,4] – alapján már tavaly összeállították a teljes igerendet, és ahogy elhangzott, hangszeres-énekes közreműködéssel a helyszínen is aktívan jelen lesznek. Milyen feladatai vannak a bizottságnak ezen túlmenően?
– Az ebéd előtti rövid imádságokat nem számítva tíz liturgikus alkalom, köztük két úrvacsorás istentisztelet liturgikus és énekrendjét kell kidolgoznunk több nyelven. A nagygyűlés nyitó istentiszteletét rögzíti a lengyel állami televízió, ami kiemelten fontos, hiszen a katolikus többségű országban élő házigazda egyház ezáltal is megélheti és megmutathatja a világméretű evangélikus közösséghez való tartozását. A legérzékenyebb feladat az auschwitz–birkenaui múzeum és emlékhely látogatásához kapcsolódó, szabadtéri lelki alkalom megtervezése – ennek előkészítésében együttműködünk az emlékhely, a házigazda egyház és az evangélikus–zsidó párbeszédbizottság képviselőivel. A reggeli és esti áhítatok, bibliatanulmányok a nagygyűlési mottó napokra lebontott témáihoz igazodnak. Az általunk összeállított igei ívhez illeszkednek a liturgiák szövegei és az evangélikusság világméretű repertoárjából választott énekek. Kiemelten fontosak a szimbolikus cselekedetek, hiszen az ige nemcsak szavakon, de minden érzékszerven keresztül szólhat hozzánk. A nagygyűlési logó színeit hordozó vásznak és a konferenciateremben kialakított „oltártér” lengyel mesterek által készített tárgyai – oltár, kereszt, keresztelőkút, úrvacsorai kiskelyhek – is a liturgikus tapasztalat részét képezik. Izgalmas feladat az énekelhető fordítások készítése, hiszen az énekgyűjtemény énekeit az eredeti mellett legalább az LVSZ négy hivatalos nyelvének egyikén – angolul, németül, franciául vagy spanyolul – is közöljük. Reménységünk, hogy az evangélium nyelvek fölötti üzenete egy profán térben, konferenciakörülmények között is képes betölteni a szíveket.
– Hogyan lehetne röviden összefoglalni, milyen üzenetet közvetítenek majd az igei alkalmak?
– Sokan vágyakoznak ma a reménység igéjére – erre is utal a nagygyűlés Egy test, egy Lélek, egy reménység mottójának harmadik eleme. Az egység megélése azonban még ennél is fontosabb: világviszonylatban és egyházainkon belül is kulcsfontosságú az evangélikus identitás és a megbékélt sokszínűség keresése. Az egység evangélikus körben és az LVSZ által gondosan ápolt ökumenikus párbeszédek folyamatában is kiemelt téma: a nagygyűlés zárónapján várhatóan a Vatikánnal közösen kidolgozott liturgia keretében reflektál a két egyház a reformáció korabeli kölcsönös kiátkozásra. A találkozó a világszövetség új elnökének és az új tanácstagoknak a beiktatásával zárul, akik emmausi tanítványokként indulhatnak tovább a szolgálat útjára.
– A hetet a fóti Mandák-villában, az Evangélikus Kántorképző és Egyházzenei Intézetben töltötték, és a programot egy nyilvános alkalom egészítette ki: február 23-án este soknyelvű zenés áhítatot tartottak Budapesten, a kelenföldi evangélikus templomban a bizottság tagjainak aktív részvételével. Egy konkrét, önök által összeállított rendet „próbáltak el”?
– A meglévő zenei anyagból állítottam össze egy jól befogadható, esti zsoltározó alkalmat, amelyen igyekeztünk minden régióból felmutatni egy-egy éneket. A keresztelési emlékeztető keretében személyes áldásra is lehetőségük volt a résztvevőknek. A liturgiában a bizottság tagjai mellett a házigazda gyülekezet mindhárom lelkésze, valamint Nagy Szabolcs budahegyvidéki beosztott lelkész vállalt szolgálatot, Molnár Lilla a nagygyűlés vezérigéjéről prédikált. Mindannyiuknak van aktív LVSZ-es kötődésük: Nagy Szabolcs a világszövetség tavalyi, Biblia éve projektjének volt a gazdája, Gáncs Tamás az evangélikus–pünkösdi dialógusbizottság tagja, Molnár Lilla a 2017-es namíbiai, windhoeki nagygyűlés istentiszteleti előkészítésében vett részt, Blázy Árpádnak az 1984-es budapesti nagygyűléshez van személyes kapcsolódása. A Fóton töltött hét során „kicsiben” megmutatkozott az istentiszteleti bizottság küldetésének teljes spektruma: istentiszteletek tervezése, megvalósítása és a testvéri közösség megélése a hétköznapokban és az úrvacsorában. Az előttünk jártak hitéből is épültünk, amikor a Mandák-otthonban az 1984-es LVSZ-nagygyűlésre készült úrvacsorai készletből vehettük magunkhoz a szentséget.
