Báró Prónay Sándor királyi kamarás hajdani tóalmási könyvtárát ma a Podmaniczky–Degenfeld-könyvtár részeként őrzi a Magyarországi Evangélikus Egyház. 2022-ben a könyvtárat is magában foglaló Evangélikus Országos Gyűjtemény kapta egyházunk legmagasabb, nem lelkészeknek adható – a báróról, korábbi egyetemes felügyelőről elnevezett – kitüntetését. A 2017-ben alapított, az evangélikus könyvtárat, levéltárat és múzeumot összefogó intézmény korábbi és jelenlegi vezetőit kérdeztük.
– Dr. Hubert Gabriella irodalom- és könyvtörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény nyugalmazott igazgatója nyár közepén búcsúzott az intézmény vezetésétől. Múltunk ismerete és tanulmányozása nélkül jelenünk sincs, jövőnk pedig végképp. A régi könyvek miként segítik egyházunk közösségét?
– Azok a gondolatok, amelyeket ezekben a régi könyvekben leírtak, nagyon modern gondolatok. Mindenkinek szüksége van arra, hogy valamilyen identitással rendelkezzék, ebben a régi irodalom nagyon megerősít egy-egy közösséget. Sokat munkálkodtunk azon, hogy jelenvalóvá tegyük ezeket a régi könyveket, hogy megláttassuk: nem olyan távoli világ, amely bennük „írva vagyon”, hanem nagyon is előremutatnak. Tanítanak, szórakoztathatnak. Természetesen kell hozzá egy kis segédlet, hogy érthetővé váljanak a jövő nemzedékei számára is. Magyar nyelvünk, ne felejtsük el, olyan kincs, amelyet ezeken a műveken keresztül őrizhetünk meg igazán.
– Az értékek közönséghez való eljuttatásában milyen eszközei vannak egy egyházi gyűjteménynek?
– Fontos a közgyűjteményi szemlélet – és mindegy, hogy világi vagy egyházi –, nagy szerepe lett a közművelődésnek és annak, hogy a pedagógiával összefonódjanak a gyűjtemények. Olyan foglalkozásokat, tematikákat kell kitalálni, amelyekkel meg tudjuk mutatni az óvodásoktól kezdve az egyetemi hallgatókon át az idős korosztályig minden nemzedéknek a nálunk őrzött értékeket. Tapasztaltuk: megfogni egy régi bőrkötésű könyvet hallatlan élmény a gyerekeknek. Nem bezárkózott, hanem nagyon nyitott és mindenre reagáló intézménnyé kellett válnunk az elmúlt évtizedben ahhoz, hogy megfeleljünk az új kihívásoknak.
– Az ön szakterületét, a 16–17. századi énekeskönyveket tekintve igen gazdag az evangélikusság.
– Amikor a könyvtárba kerültem, minden utat megragadtam, hogy az evangélikus énekeskönyvek minél nagyobb tárházát megőrizzük, beszerezzük. Ehhez az elődeink is kitűnő alapot adtak: nagyon értékes az Evangélikus Országos Könyvtár énekeskönyv-gyűjteménye. Ezek a könyvek elvezetnek az élő, ma is énekelt gyülekezeti énekekig, ugyanis nem elég irodalomként forgatni: hozzátartozik az éneklés is. Esetemben a személyes és a kutatói érdeklődés ebben találkozott.
– Milyen tervei vannak a jövőre?
– Sok „adósságom” van: szeretném befejezni a könyvtár úgynevezett antik katalógusát: az 1600-ig megjelent könyvek katalógusát. Körülbelül ezer ilyen kötetet őriz a könyvtár. Zászkaliczky Zsuzsannával a Podmaniczky–Degenfeld-könyvtár történetét is szeretnénk megírni. Emellett egy új kutatást is tervezek, amely a 17. század első négy évtizedében működő csepregi iskola körül szerveződő evangélikus értelmiségi, lelkészi kör munkásságát dolgozná fel.
*
– Dr. Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök, egyháztörténész idén július 1-je óta igazgatja az Evangélikus Országos Gyűjteményt. Mikor találkozott először „evangélikus gyűjteményi” tárggyal, könyvvel?
– A múlt század hatvanas éveiben, jó néhány más papgyerekhez hasonlóan, engem is a Mária utcai szemészetre hoztak. A vizsgálatok után édesapám rendszeresen bejött ide, az Üllői útra. A levéltár ott volt akkor, ahol most az Evangélikus Élet szerkesztősége. Sólyom Jenő professzor vezette. Négy-öt éves koromban nagyon imponált az a könyvszekrény és a csigalépcső, amely most az irodámból nyíló régi gyűjteményben áll.
– Felbecsülhetetlen érték a gyűjtemény összessége. Hogyan hat a jelenünkre, amit őrzünk?
– Mint egyháztörténész azt gondolom: a régi tárgyak az önértékelésünk, önigazodásunk fontos pontjai, amelyek nélkül szegényebbek, gyökértelenebbek vagyunk. Ezek megőrzése, publikálása, közérthetővé tétele – ami többrétegű: turisztikai, gyülekezeti, tudományos szintek – egyházunk számára rendkívül fontos feladat. A díj pontosan ezt a tevékenységet ismerte el
– A nyáron került az intézmény élére. A folytonosság és megújulás, megújítás együttesen hogyan jelenik meg az országos gyűjtemény következő éveiben?
– Ez a kettősség minden közösség életében megvan. Az eddigi, jó színvonalon végzett munkát, tudományos tevékenységet folytatni kell, emellett pedig minden év elhozza a maga kerek évfordulóit és az azokhoz kapcsolódó új feladatokat. A közeljövőben nyílik a Petőfi Sándor-kiállítás, 2023-ban százéves az egyetemi szintű evangélikus lelkészképzés, de már készülünk – bár még távolinak tűnik – 2030-ra, az Ágostai hitvallás ötszázadik jubileumára és 2031-re, amikor az egyházszervezetnek lesznek kerek évfordulói: az artikuláris gyülekezetek háromszázötven, a Carolina Resolutio – III. Károly királynak a magyar protestánsok helyzetét rendező határozata – háromszáz és a türelmi rendelet kétszázötven éves jubileuma lesz ugyanabban az évben. Utána Gusztáv Adolfnak [II. Gusztáv Adolf (1594–1632) svéd király, a modern svéd állam megteremtője, a német protestánsok megsegítésére hadba lépett a harmincéves háborúban a Habsburgok ellen – a szerk.], majd Luther Mártonnak lesz évfordulója – tehát sok érdekes feladat elvégzése vár ránk. Mindig az adott évre fókuszálunk, de terveznünk kell a következő ciklusunkra.
– Számos szakmai elismerést kapott a gyűjteményi munka az elmúlt években. Milyen alapértékeinkre hívná fel a figyelmet a Prónay-díj átvétele alkalmával?
– Az evangélikus egyház kultúrára gyakorolt hatását mi természetesnek vesszük. Azt is el kell mondani, hogy milyen hatása volt a protestantizmusnak az európai iskolarendszerre. A régi értékek megőrzésekor a tárgyak, könyvek, iratok nem „ereklyékké” válnak, hanem a mindennapi életünk részei, vonatkoztatási pontok. A 2016-ban, Márton-napkor megnyílt állandó kiállításunk a maga idejében Magyarországon az egyik legjobb multimédiás felületeket alkalmazó gyűjtemény volt, és nem csak egyházi szinten. Több minden jelzi tehát, hogy kicsiségünk ellenére többféle területen is az élvonalban vagyunk.
*
– Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatóhelyettese a folytonosságot képviseli az intézmény élén állók között. Milyen érzésekkel fogadta a díjat?
– Nagyon nagy dolog, hogy azoknak a sorába kerültünk, akik intézményként kapták meg ezt a kitüntetést. Az elismerés annak a munkának szól, amely a zászlónkra van írva: az értékeinket gyűjtjük és őrizzük. S nemcsak a szorosan véve evangélikus értékekről van szó, hanem mindarról, amit az egyházunkon keresztül nyújthatunk a nemzetnek. Az Evangélikus Országos Gyűjtemény hat évvel ezelőtt még nem kaphatott volna díjat, hiszen így nem létezett. Az integráció nem egy tollvonással ment végbe, hosszas előkészítő munka előzte meg, és tulajdonképpen még ma is tanuljuk a tökéletes működtetését. Az őrzés, publikálás, bemutatás mellett újabb és újabb gyűjteményegységekkel gyarapítjuk a meglévő értékeket. Az elismerés nyilván nem az elmúlt öt évnek szól, még ha ez is van írva az oklevélre, hanem annak a több mint kétszáz éves munkának, amely az 1810-es években alapított levéltárral kezdődött, és a talán legszélesebb közönséghez eljutott „reformációbuszig” tart.
– Ha az elmúlt egy évet tekintjük, melyek voltak a legkiemelkedőbb események?
– Az evangélikusságon belül a Szeretetnek eledele című kiállítást említeném a múzeumból, amelyhez katalógus is készült. Sokoldalú, ökumenikusan is kitekintő tárlat volt; viszont még nagyon éreztük a járvány utóhatásának tekinthető látogatóhiányt. Szintén emlékezetes, igazi szellemi felüdülés volt a Magyarországi Luther Szövetséggel közös sorozatban Galavics Géza előadása a necpáli [ma Necpaly, Szlovákia – a szerk.] oltárról Csepregi Zoltán egyháztörténész korreferátumával. Sikeres volt a Vallásos giccs – az érték alulnézetből című kiállításunk is. Ami pedig a legtöbb embert mozgatta meg, s nem csak egyházunk keretein belül, az idén januárban az Esterházy Péter és Gitta Könyvtár avatása volt. Ez a kis közösségi tér, találkozási pont azóta is újabb és újabb csoportokat fogad: most is folyamatban vannak egyeztetések.
– Mit jelent az ön számára az Evangélikus Országos Gyűjtemény?
– Elsősorban otthonosságot. Nekem ez az első munkahelyem. Az egyetem után a dr. Fabiny Tibor igazgatta Evangélikus Országos Múzeumban kezdtem dolgozni, s most is itt vagyok. Immár három szál fűz ide: a szakmai elköteleződés, az evangélikus identitás és sok baráti, szakmai kapcsolat.
