Cantate rovatunk ezúttal egy nagyszerű muzsikust, egyházzenészt mutat be, mégpedig jeles és örömteli alkalomból: Németh Zsuzsa 2023 márciusában védte meg doktori értekezését a Zeneakadémián. Beszélgetésünk betekintést enged a műhelymunkába is: hogyan készül egy disszertáció, és milyen módon alakul ki egy hangverseny műsora.
– Hogyan találkozott a zenével, közelebbről az orgonával?
– Gyermekkoromtól fogva meghatározó számomra, hogy családom minden tagja foglalkozott zenével. Édesanyám ének-zene–történelem szakos általános iskolai tanár, aki aktívan hegedült a gyöngyösi kamarazenekarban. A próbákra gyakran elkísértem, ennek hatására hatéves koromban hegedülni kezdtem. Az idősebb bátyám több zenekarban tubázott,a fiatalabb pedig orgona szakos konzervatóriumi hallgató volt kisgyermekkoromban. Jártunk istentiszteletre, így az orgona ezen a módon is a látóterembe került. Tízéves lehettem, amikor felmerült bennem, hogy zongorázni szeretnék. Édesanyám javasolta, hogy ne hagyjam félbe idő előtt a hegedülést, ezért a két hangszerrel párhuzamosan foglalkoztam. A zongora kedves hobbivá vált, sok időt töltöttem a blattolással a magam örömére, de nem akartam zenész lenni. Kecskemétre kerültem a református gimnáziumba, mellette zeneiskolában orgonát tanultam Révész Lászlónál. Az ő emberi és szakmai hatásának köszönhető, hogy végül az orgona felé fordultam. A második középiskolai évemtől kezdve már a konziba jártam, onnantól egyértelmű az utam.
– Csak az orgona? Vagy az egyházzene is?
– Még általános iskolás koromban részt vettem Miskolcon a református kántorképző tanfolyamán. Itt a kórus és az orgona is nagy hatással volt rám, de csupán a nyári tábor szintjén, nem életformaként. A középiskolás éveim végén beteg lett a gyöngyösi kántorunk, és helyettesítettem őt, de akkor még főleg kötelességtudatból. A Zeneakadémia első évében érlelődött meg bennem, hogy az orgona számomra önmagában kevés, ezért 2010-ben beadtam a jelentkezésemet az egyházzene szakra is.
– És hogyan került az evangélikus egyház közelébe?
– Középiskolai szobatársam evangélikus volt, orgonatanárom baptista, így érdekelt más felekezetek gyakorlata. Ennél intenzívebb élmény volt az idősebb bátyám hármas ikreinek keresztelője a – számukra otthont jelentő – debreceni evangélikus templomban, ahol keresztanyává váltam. A leginkább meghatározó pedig egyértelműen az evangélikus kántorképző volt: első egyetemi évem végén érkezett a megkeresés, hogy az egyik nyári tanfolyamon szükség volna orgonatanárra. 2010 nyarán így kerültem Fótra, a júliusi tanfolyamra. Bár előtte senkit nem ismertem, azonnal otthon éreztem magam a társaságban, a szellemiségben, a szakmai közegben egyaránt. Fótnak köszönhetem, hogy vendéghallgatóként egy évet Herfordban tanulhattam az Egyházzenei Főiskolán. Onnan hazatérve éreztem, hogy szeretnék állandó kántori szolgálatot. A Gyulai Pál utcai református gyülekezetben 2012 adventjében kezdtem; a budaörsi evangélikus templomban 2020 óta orgonálok rendszeresen.
– Milyen indíttatásból jelentkezett az egyházzenei doktoriskolába?
– Tanulni szerettem volna még, hiszen sok felfedezésre érdemes terület és téma várt rám. Olyan órákra is járhattunk, amelyek más tudományterületekre engedtek betekintést, és tágították a látóterünket.
– Mit választott a disszertáció témájául, és miért?
– A dolgozatom címe Korálelőjátékok J. S. Bach Klavierübung III. kötetében. Bach művei mindig meghatározóak voltak számomra, az említett gyűjtemény pedig összetettségével keltette fel az érdeklődésemet. Ekkortájt tanultam a kötetben szereplő Esz-dúr prelúdium és fúgát, amely nagy hatást tett az „orgonista énemre”, valamint Kamp Salamon Bach-órái is hatalmas indíttatást adtak,hogy errefelé induljak. A kötetben istentiszteleten alkalmazható orgonaművek követik egymást: prelúdium és fúga keretez gyülekezeti énekekhez kapcsolódó feldolgozásokat. A Kyrie és Gloria tételek után Luther Kis kátéjának felépítése szerint halad tovább a műalkotás: Tízparancsolat, Credo, Miatyánk, és így tovább. Az átgondolt szerkezeti felépítésen túl az egyes énekfeldolgozások is tele vannak szimbolikus utalásokkal; dolgozatom jelentős része ezek felfedezésére tesz kísérletet. Természetesnek tartom, hogy lehetetlen minden kérdést megválaszolni, ugyanakkor lenyűgöző sokszínűséget tapasztaltam, mikor a műveket Luther teológiai gondolkodásának tükrében elemeztem, mindig a korálok szövegéből kiindulva. Munkám közben nagyon sokat tanultam a zenéről, hitről és az emberi életről egyaránt.
– Azt volt-e a szándéka a dolgozattal, hogy magyar nyelven összegezze a Klavierübungról írott szakirodalmat? Vagy önálló meglátások is belekerültek a disszertációba?
– Menet közben alakult ki a munkamódszer. Először az volt a célom, hogy Luther Kis kátéjával és Nagy kátéjával vessem össze Bach opusát. De aztán inkább himnológiai irányból, az énekeken keresztül jutottam el az egyes tételekig, a korálfeldolgozásokig. A szakirodalom igen érdekes: nehéz két egyező véleményt találni a rendelkezésre álló anyagban. A hatalmas mennyiséget látva egyrészt pánikba estem, másrészt azt gondoltam: már az is óriási munka, ha ezt át tudom tekinteni. Próbáltam először magam elemezni a darabokat és csak utána elolvasni a szakirodalmi észrevételeket. Igen izgalmas volt, hogy először saját olvasatot alakítottam ki, de többnyire ezeket viszontláttam valamely más elemzésben. Egy ponton elengedtem a kényszert, hogy minden tételről mindenképpen újat kellene mondanom. Végül az utóbbi egy évnek számomra is meglepő gyümölcse, hogy tapasztaltam saját megfigyeléseim egyre intenzívebb megjelenését.
– Hogyan állt össze a disszertáció mellett az evangélikus egyházzene kincseit felmutató koncert műsora?
– Abban biztos voltam, hogy szeretnék a Zeneakadémia 2018-ban újraalkotott Voit-orgonáján játszani, hiszen nem mindennap adódik ilyen lehetőség. Nem terveztem, hogy előadom a teljes Klavierübungot, viszont részleteket szerettem volna belőle megjeleníteni. Koherens programra törekedtem, amely nem egyes darabok sorozata, hanem liturgikus megközelítésű, egyházzenészszemmel értelmes egység. A műsor végül egyrészt a Klavierübung szerkezetét tükrözi: az első félidőben a Kyrie és Gloria [EÉ 43] szólal meg – éppúgy, mint egy istentiszteleten –, a második félidőben pedig a katekizmus néhány tétele. Másrészt tekintettel van az orgonára, amely leginkább a német romantikus és 20. századi irodalom előadásánál teljesedik ki. Így került az első rész végére – mintegy prédikáció funkcióban – Sigfrid Karg-Elert Jesu, meine Freude [EÉ 357] szimfonikus korálja. Innentől kezdve már viszonylag könnyű dolgom volt. A Klavierübungból vettem a Tízparancsolat- és Credo-ének feldolgozását – Dies sind die heilgen zehn Gebot [EÉ 433] és Wir glauben all an einen Gott [EÉ 247] –; a Miatyánk-parafrázis pedig – Vater unser im Himmelreich [EÉ 72] – Georg Böhm műveként szólalt meg. Azt is tudtam, hogy szeretnék egy Mendelssohn-szonátát játszani a koncerten: erre legalkalmasabbnak az A-dúr szonáta bizonyult, amelyben megszólal Luther bűnbánati zsoltárparafrázisa, az Aus tiefer Not schrei ich zu dir [EÉ 402]. Zárásként örültem volna, ha Bach hálaadó kantátájának – Wir danken dir, Gott, wir danken dir, BWV 29 – nemcsak az első, Sinfonia tételét, hanem a nyitókórusát is elő tudjuk adni, de ezt végül nem sikerült megszervezni. Legutoljára a második részt indító Johannes Brahms-mű, a g-moll prelúdium és fúga került bele a műsorba – rímelve az első rész kezdetére, Bach g-moll fantáziájára.
– 2022 eleje óta a Magyarországi Evangélikus Egyház énekeskönyv-megújítási munkafolyamatában szakmai titkárként dolgozik. Mi indította arra, hogy elfogadja ezt a felkérést?
– Fontosnak tartottam, hogy az orgonálás mellett legyen más feladatom is: a himnológia pedig mindig érdekelt. Hosszú távú életformaként is arra törekszem, hogy a gyakorlat – koncertezés, tanítás – és az elméleti megközelítésű feladatok egyensúlyban legyenek a mindennapokban. Az is motivált, hogy olyan szakemberekkel dolgozhatom együtt, akiktől sokat tanulhatok; a munkakörömben alapvető a fejlődés lehetősége.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023 április 30. – május 7-i 88. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
