Bár Békéscsaba csendes utcájában található, az Isteni Gondviselés gyógyszertár ritkán mondható csendesnek. A betérő vásárlókat szorgos kezű eladók szolgálják ki, akik nemcsak munkahelyük névadójának mennyei gondviselésére számíthatnak, hanem a patika tulajdonosának, dr. Melczer Mária Ágnes gyógyszerésznek a támogatására is. A patikus ősi evangélikus család sarja, így aztán nem véletlen, hogy irodájának falán – a vásárlók által is jól látható helyen – „Luther-polcot” rendezett be. Többek között erről is kérdeztük a csabai gyülekezet jegyző-presbiterét.
– A felmenői között számos evangélikus lelkész is volt. Meddig tudják ezt a családfán visszavezetni?
– A kezdetekig. Apai ágon az őseim Luther idején jöttek el Németországból, evangélikus lelkészek voltak, és szétszóródtak a világban. Ameddig vissza tudunk nézni, anyai ágon is csak evangélikusokat találunk a felmenőim között. Én erre nagyon büszke vagyok.
– Édesapja azonban más foglalkozást választott.
– Mint minden családban, egyszer csak itt is azt mondták a gyerekek, hogy szakítani szeretnének a hagyománnyal, és polgári foglalkozást választanak. Attól kezdve a família minden férfi tagja műbútorasztalos lett – így nagyapám és apám is. Ám édesapám idővel még ezt a sort is megtörte, ugyanis neki kellett átvennie egy haláleset miatt vezető nélkül maradt csabai családi éttermet.
– És hogyan lett önből gyógyszerész?
– Szüleimnek egyetlen gyermeke vagyok, édesapámnak az volt minden vágya, hogy tanuljak, de nem tudtam eldönteni, mi legyek. Minden érdekelt. Nyelveket tanultam, zenéltem, sportoltam. Minden tetszett az orvosláson kívül, mert úgy éreztem, a halállal nem tudnék szembenézni. A szomszédunkban lakott egy orvos házaspár, Szentkeresztyék, a gyerekeik is az orvosi egyetemre mentek. András fiuk hívott, hogy menjek én is. „Nem muszáj orvosnak lenned, lehetsz gyógyszerész is” – mondta. Így lettem gyógyszerész. 1971-ben vettem át a diplomámat.
– Nem bánta meg ezt a döntését?
– Egy percig sem! Sőt nagyon kiteljesedtem. A szegedi egyetem elvégzése után egy ideig Sarkadon dolgoztam, de hamar visszajöhettem Csabára. A főtéri patikában ugyanis megüresedett egy hely. Emellett úgynevezett pendlizést is vállaltam, azaz sokat eljártam a vidéki patikák gyógyszerészeit szabadságuk idején helyettesíteni. Ezt néhány évig csináltam, majd Jaminába, Békéscsaba nyugati városrészébe kerültem, ahol körülbelül tíz évig voltam gyógyszertárvezető. 1987-ben aztán megüresedett a Deák utcai patikában egy hely, és azóta is itt dolgozom.
– Az Isteni Gondviselés gyógyszertára elnevezés honnan ered?
– Ez az eredeti neve. Dr. Varga Antal – Mezőberényből származó evangélikus család tagja – alapította ezen a néven a gyógyszertárat 1936-ban. Az ötvenes évekbeli államosítás idején természetesen átnevezték – ez volt a „14/9”-es. Abban az időben ugyanis nem voltak nevek, csak számok. Békés megye volt a 14-es számú, abban pedig ez volt a kilencedik. Azonban még az állami időben visszakaphattuk a nevet.
– Ön ma már tulajdonosa az egykori munkahelyének.
– Még Jaminában dolgoztam, amikor nagyon szerettem volna ebbe a patikába kerülni, ugyanis ettől csak két utcára laktunk. Amikor nyugdíjba ment az itteni gyógyszerész, ez nagyon kis forgalmú patika volt. Az igazgató úgy helyezett engem ide, hogy a gyógyszertár be fog zárni. Mondtam, hogy nem baj, én akkor is ide szeretnék jönni, majd megemelem a forgalmat.
– Sikerült a terv?
– Igen. Májusban kerültem ide, októberben már pluszmunkaerőt kellett kérni. Sokat köszönhetek ebben is édesanyámnak, aki ebben a kerületben lakott, így mindenkit ismert. Akivel csak találkozott a boltban vagy az utcán, mindenkinek azt mondta, hogy ebbe a patikába jöjjön vásárolni, mert az ő lánya dolgozik itt. Ez még az az időszak volt, amikor két forint volt egy doboz gyógyszer, én pedig idekerülésem után egy-két hónappal huszonnyolcezer forintos forgalommal zártam a hónap végén. Októberre aztán közel százezer volt a forgalom – ezért kellett új munkaerőt felvenni. Mindig is nagyon szerettem ezt a patikát. Amikor 1996-ban a privatizáció során lehetőségem nyílt rá, megvásároltam. Az üzlet melletti kis lakás azóta az otthonom.
– Ön nemcsak patikatulajdonos, hanem a Magyar Gyógyszerészi Kamara Békés megyei szervezetének elnöke is. Munkásságát már eddig is számos díjjal ismerték el: 2007-ben megkapta az egészségügyi miniszter által adható életműdíjat, a Batthyány-Strattmann László-díjat, két évvel ezelőtt pedig önnek ítélték oda a Magyar Gyógyszerészi Kamara aranyérmét, amely a magyar gyógyszerészetért kifejtett kimagasló tevékenységért, példaértékű aktivitású életmű elismeréseként adományozható.
– Nagyon büszke vagyok ezekre az elismerésekre. 1994-ben, amikor a gyógyszerészkamarai törvény megszületett, és tisztségviselőket kellett választani a megyében, én lettem az elnök. Azóta is én töltöm be azt a posztot. Minden gyógyszerészkamarai rendezvényt itt, Csabán, az evangélikus gyülekezeti teremben tartunk. Nagyon szeretünk ott lenni.
– A gyülekezetben nemcsak presbiter, hanem jegyző is. Két alapítványnak – köztük az evangélikus szeretetszolgálat Békés Öregség Alapítványának – az elnöke. Köztudottan focirajongó, így felajánlásaival nemcsak az egyházi rendezvényeket támogatja rendszeresen, hanem a békéscsabai sportklubot is. Milyen érzés adni?
– Nagyon jó. Ezek csak pici gesztusok, de számomra fontosak.
– A gyógyszertári irodahelyiségében, jól látható helyen egy úgynevezett Luther-polcot alakított ki. Mi ennek a története?
– Számomra nagyon könnyű a hitem gyakorlását összekötni a szakmámmal. Ahogy már említettem is, a családunk evangélikus öntudata mindig is nagyon erős volt. Otthon még a legvadabb történelmi időkben sem volt olyan időszak, amikor a nagymamám vasárnaponként, az ebéd utáni mosogatás után ne vette volna elő a szlovák nyelvű evangélikus énekeskönyvet, az úgynevezett Tranosciust, és ne énekelt volna belőle. Édesanyámék a körgátnál laktak, és ahogy ő elindult a templomba, sorban csapódtak hozzá a lányok. Így aztán nekem annyira könnyű evangélikusnak lenni! Azt szoktam mondani, hogy minden porcikámban ágostai hitvallású evangélikus vagyok. Számomra fontos, hogy az irodámban is jelen legyenek ennek a jelei. Az első perctől kezdve, hogy idejöttem, volt velem Biblia. Idővel kikerült a polcra a régi és az új énekeskönyv is, majd egy kis Luther-szobor. Ezeket a gyógyszertár árusítóterében nem helyezhetem el, de az irodám „semleges terület”, oda már kitehetem. És olyan helyre tettem – szemben a pénztárral –, hogy aki ide benéz, láthassa…
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–21-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
