Ritka alkalom, amikor az újságíró egyedi művészi alkotásoknak a születését követheti nyomon, meglesheti létrejöttük intim pillanatait. Miklós Rita ékszertervező és -készítő, a Ritka Ékszer alapítója kis újpesti műhelyében erre adott lehetőséget. Keze alól medálok, gyűrűk, fülbevalók, egyedi jegygyűrűk kerülnek ki. A fiatal evangélikus alkotó elárulja: legértékesebb, legszebb ihletőit és alapanyagait a természetben lelte meg. Isten ebben is felülmúlhatatlan: egy termés, kő, virág ékszerré válik, és hirdeti a nagy Alkotó dicsőségét.
– Evangélikussága örökség, mondhatjuk, úgy, mint egy féltett családi ékszer?
– Anyai ágról való, egészen a dédnagymamámig megy vissza, aki nagyon sokat vigyázott ránk. Ő vetette el a magot a szívünkbe. Gyermeki áhítattal mentünk vele a rákospalotai nagytemplomba. Néztem, hogy milyen gyönyörű kupolája van. Ott, Palotán nőttünk fel a húgommal. A dédimtől és nagymamámtól kis énekeskönyvet kaptunk, még olvasni alig tudtunk, de nézegettük. Hamisan énekeltünk a templomban, csodáltuk az orgonát. Bolla Árpád eskette édesanyámékat, konfirmáló lelkészem Veperdi Zoltán volt, őt Ponicsán Erzsébet lelkésznő követte. Dédim kívánsága volt: „Rituskám, ígérd meg: evangélikus esküvőd lesz, hogy a gyerekeid is ebben a hitben nevelkedjenek. Olyan kevés az evangélikus.” Megígértem, és a férjem, aki nem kötődött a katolikus hitéhez, nem állt ellen a kérésnek. Fóton éltünk egy ideig. Nagyon megszerettem azt a szép várost, így ott tartottuk az esküvőt Cserhátiné Szabó Izabella szolgálatával. Az egyik kislányomat is ő keresztelte. Néhány évre távolabb kerültem az egyházamtól – önmagamat, a hivatásomat kerestem –, aztán Darvas Anikó lelkésznő káposztásmegyeri missziói gyülekezetébe kapcsolódtam be; nagyon szerettem oda járni. Mióta áthelyezték, Solymár Péter lelkészhez tartozunk.
– A hitet, amelybe belenőtt, tovább is adja. Mit emelne ki, amiért jó evangélikusnak lenni?
– A mindenkori alapértékeket, az egész kereszténységben, de az evangélikusságban főleg. Szerettem volna, ha ezt megismerik a gyermekeim. Ennél jobb iránymutatás nincs az élethez. Ami nagyon vonzó számomra, az az emberközelsége. Gyakorlatias vallás, kevesebb a szabály, közvetlenül tudjuk megélni az istenkapcsolatunkat. Hálát adni, kérni mindig Istenhez fordulunk. Általában a saját szavaimmal imádkozom. Sokszor az is elég, ha istentiszteleten beszélgetek másokkal. A vírus idején Anikó szervezett egy csoportot, ha bárkinek bármi problémája volt, megoszthattuk egymással. Ez óriási segítség volt! Ezt az anyai ágon öröklődő hitet adom tovább a lányaimnak is, ők az iskolában evangélikus hittanra járnak, a kisebbik Tiborfi Mónihoz. Van családi bográcsozás, közösségi programok.
– Készített-e már ékszert evangélikusoknak?
– Ez egészen biztos, voltak baba-mama klubos vásárlóim. Darvas Anikónak pedig egy viaszvirág-medálos láncot készítettem búcsúajándékul.
– Egyenes, netán kacskaringós út vezetett eddig a kis műhelyig, ahol szárnyalhat a tehetsége, kreativitása?
– A kézművesség az életem. Már az óvodában felfigyeltek a jó kézügyességemre. Rajz tagozatos általános iskolába jártam, utána a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ötvös szaka következett, aranyműves a képzettségem, bár a szobrászat is érdekelt. Mivel a vágyott Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre évente csak hat hallgatót vettek fel, addig próbálkoztam, míg harmadjára sikerült. Fémműves formatervezőként végeztem, jelenleg ebben a kis műhelyben dolgozom. A vágyam egy tágasabb hely, ahol talán más kreatív tevékenységet végző emberekkel együtt alkothatok. Ami itt van, az egy kézműves-ötvös műhely alapfelszerelése, az esztergagép az extra.
– Mi volt az első ékszere, s ma mivel dolgozik a legszívesebben?
– Az első egy R betű volt: tanultuk olvasztani a fémeket, rézdrótra bogyót olvasztottunk. Rákötöttem egy bőrszárra, úgy hordtam, ma is megvan még. Tizenöt évesen felfedeztem az ördöglakat-gyűrűket, s annyira megszerettem, hogy csukott szemmel is elkészítem. Máig ezek a legsikeresebb termékeim. Három éve volt egy kiállításom, arra készülve sok mindent alkothattam, ami érdekelt. Kavicsmániás vagyok, volt, amit a kislányom talált, abból készült az Érintés gyűrű. Egy másikat, amit egy autó kettéhasított, medálba foglaltam, ebből lett a Belső szépség. Ha tudunk másként nézni a világra, mindenütt kincseket látunk.
– Az ékszerválasztásunk sokat elárul rólunk. Mit gondol a külső-belső szépségről?
– Az emberre is érvényes: nem mindig az van belül, amit kívül látunk. Vannak stílusos és kevésbé stílusos emberek. Aki mindent magára aggat, minél többet akar mutatni, az esetleg önértékelési problémával küzd. Fontos a ruha, az alkalom és az ékszer összhangja. De a fő szabály: a kevesebb több! Legyen több szeretett ékszerünk, hordjuk egyszer ezt, másszor azt. Ha túl sok van rajtunk egyszerre, az az emberről, a szépségéről vonja el a figyelmet.
– Az apró karcokat és töréseket is meg tudja javítani. Isten kezében is formálódunk, gyógyulunk egy életen át. Milyen érzéssel, szándékkal formálja meg a nemes anyagokat?
– Arannyal, ezüsttel, acéllal, titánnal dolgozom, ám a természeti formák a mindenem! Tujabogyókból alkottam gyűrűdíszeket, nyitva, zárva is gyönyörűek. Klasszikus eljegyzési ezüstgyűrűket készítettem belőlük, kiégetve, leöntve fémbe. Ugyanolyan értékes, szép, mint egy gyémánt. Isten alkotásai a legcsodálatosabb alapanyagok, megismételhetetlenek. Kókuszhéjjal, fával, bambusszal, korallal, kagylóval, borostyánnal is ezért dolgozom szívesen. Szebbet-jobbat tervezni nem lehet annál, amit Isten alkotott! Általuk mutathatom meg, hogy én milyen vagyok, ahogy ékszerré formálom. Ott van mindenütt a Teremtő, minden fűszálban. Ezt érzem ezeknél az anyagoknál: csak meg kell keresni hozzájuk a kulcsot. Kedves feladat az eljegyzési és jegygyűrűk készítése is. Jók a beszélgetések a párokkal, mielőtt elkészül az ékszer. Csináltam építész párnak ékszerbetonból karikagyűrűt, és titánból bálnás gyűrűpárt is, amelyet fémnyomtató gép készített. A modern technika az ékszeriparba is betör, de az emberi hozzáértés nem hagyható el soha. Szeretem, hogy milyen végtelenül szerteágazó ez a szakma, egy élet is kevés, hogy mindent megtanuljak róla! Szép, igényes dolgokat szeretnék készíteni és javítani. Boldog ember vagyok, ha az emberek értékelik, amit készítek.
– Precizitás és alázat is kell a munkájához.
– Az anyagok profilját is tudom változtatni egy eszközzel – hengerrel, húzóvassal –, kerekítem, forrasztom, végül polírozom őket, amitől szép fényesek lesznek. Kis edényben gyűlik az arany- és ezüstreszelék: tisztának kell maradnia a nemesfémnek. A porból, tört aranyból aztán újra ékszer lesz.
– Mi most a büszkesége?
– Például az a medál, amit egy újdonsült apuka rendelt meg. Decemberben születtek ikerlányaik, ennek örömére lepte meg a feleségét egy medállal. Két kis kővel díszítve az emlék ékszerben megörökítve. Hozott egy képet a velencei nászútjukról, ennek alapján kezdtem tervezni, több vázlatot készítettem, és annyira megtetszettek nekik, hogy aztán fülbevalót és a két kislánynak apró medált is rendeltek. Ritkán van ilyen szép feladatom. Minden személyes megrendelés sok érzelmet vált ki belőlem.
– Nem fáj kicsit a szíve, mikor sok-sok hét munkája után oda „kell” adnia a vásárlónak a kész ékszert?
– Ismerem ezt a kettősséget. Az említett velencei ékszerszettnél elmorzsoltam egy könnycseppet, mikor átadtam: hiszen olyan sokat dédelgettem, az utolsó tizedmilliméteres részletig mindent kidolgoztam rajtuk. Ez az egy darab készült belőlük – nem is biztos, hogy még egyszer ugyanígy el tudnám készíteni.
– A vallási szimbólumokat megjelenítő ékszerek mindig fontosak voltak a viselőiknek: a felekezeti kötődésükről üzennek. Szebbnél szebb keresztmedálokat találunk az ékszerboltok kínálatában.
– Nagyon szépekkel lehet találkozni valóban, csillogó kővel a keresztben, vagy művészi Jézus-ábrázolással. A feszület vagy sima kereszt azt is elárulja, hogy katolikus vagy protestáns-e az illető. De sokan pusztán divatból hordanak keresztet a nyakukban, úgy, hogy egyáltalán nem vallásosak. A vallási szimbólumokat megjelenítő ékszerek sosem fognak kimenni a divatból. Az ember mindig szereti megmutatni, ki ő valójában, s egy ilyen ékszerrel máris sokat elárul magáról. Ezért legyen ízléses, mértéktartó. A dédnagymamám a zománcképeket, a Szűz Mária-ábrázolásokat szerette nagyon. Ma ilyen aprólékos ábrázolást már csak kevesen készítenek.
– Az ékszer túléli a viselőjét.
– Sokan hoznak családi gyűrűt, hogy alakítsam át, vagy olvasszam be, és készüljön új ékszer. Ha lehetséges, akkor a régiből új születik. Egy házaspár a huszonötödik évfordulójukon modern gyűrűt szeretett volna a régi, vékony vörös arany gyűrűjük mellé. Széles fehér arany karikagyűrűbe bemartam a vékony, csillagvésett gyűrűt, erre a mai napig büszke vagyok.
– Hívőként ön bizonyára másként tekint a munkájára is, mint azok, akik más világnézettel gyakorolják…
– Gyakran gondolok arra: mi Isten kezében vagyunk az agyag vagy a nemesfém. Amikor az ember hevíti, formálja, forgatja, fényesíti ezeket, a Teremtő műhelyére asszociálhat: minden darab egyedi és értékes, megismételhetetlenül szép.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet 2022. február 27. – március 6–i 87. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
