Az Egyházak Világtanácsának tizenegyedik nagygyűlésén a tanács központi bizottsága dr. Heinrich Bedford-Strohmot, a Bajorországi Evangélikus Egyház püspökét választotta meg új elnökének.
– A központi bizottság elnökeként mi a legfontosabb szerepe?
– Elnöki feladataimat elsősorban a következők határozzák meg: teológiai és spirituális vezetés, kapcsolatok felépítése egy nagyon sokrétű közösségben és a nyilvános teológia. Ami annyit tesz: a világ nyilvánossága előtt az egyházak hangjának lenni, vagyis a nagygyűlés vezérgondolatának szavaival élve feladatom Krisztus világot mozgató, kibékítő és egyesítő szeretetéről tanúskodni.
– Hogyan tekint a saját egyházi szolgálatára a tizenegyedik nagygyűlés fényében?
– Már régóta szívügyem az Egyházak Világtanácsa. A 2006-ban Porto Alegrében tartott kilencedik és a 2013-ban Busanban rendezett tizedik nagygyűlés után most harmadjára vettem részt a világtanács munkájában. Sok energiámba került a két fontos bizottságban is folytatott munka és egy plenáris ülés elnöki tisztének ellátása most Karlsruhéban. Azonban a gyönyörű és vidám istentiszteletek és az inspiráló találkozások a világ minden tájáról érkező résztvevőkkel még több energiával töltöttek fel. Megélni azt, hogy sokféle háttérrel és néha erősen eltérő nézetekkel érkező emberek mindezek ellenére is kölcsönösen tisztelik, sőt Isten gyermekeként szeretik egymást, reménnyel tölt el, és megerősít abban, hogy olykor valóban a föld sója és a világ lámpásai lehetünk.
– Miért imádkozzon a világtanács közössége, amikor ön megkezdi az elnöki munkáját?
– Hálásan veszem a 2Tim 1,7 értelmében születő imádságokat: „Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Ez az, amit meg szeretnék élni.
– Miként látja a fiatalok szerepét, hangjának a felerősítését az ökumenikus mozgalomban?
– Sokkal jobban meg kell hallanunk, hallgatnunk a fiatalokat, és mindenekelőtt ki kell terjeszteni a részvételüket a mozgalomban. Püspökként munkám egyik legbátorítóbb élménye az volt, amikor egyházunkat fiatalok inspirálták új és kreatív ötleteikkel, megmozdulásaik alkalmával elhagyták a hagyományos, régi utakat. Ebből kívánok többet az ökumenikus mozgalomban világszerte.
