„Megható az a nyitottság és vendégszeretet, amellyel magyarországi evangélikus testvéreink a menekülteket fogadták” – mondta Ireneusz Lukas. A Lutheránus Világszövetség háromfős delegációja április 6–8. között tartózkodott Magyarországon, hogy tájékozódjon a Magyarországi Evangélikus Egyház által az ukrajnai menekülteknek nyújtott humanitárius segítségről. A szövetség európai régiójának titkárával magyarországi tapasztalatairól, Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról és az igazságos béke fogalmáról is beszélgettünk.
– Magyarországi tartózkodásuk alatt betekintést nyerhettek a Magyarországi Evangélikus Egyház menekültmissziójába. Milyen tapasztalatokat szereztek?
– Fabiny Tamás elnök-püspök meghívására érkeztünk Magyarországra. Itt-tartózkodásunk alatt lehetőségünk volt többekkel konzultálni, így széles körű áttekintést kaptunk arról, hogy milyen sokrétű munkát végez a Magyarországi Evangélikus Egyház az Ukrajnát elhagyni kényszerülő menekült testvéreink megsegítéséért. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen találkoztunk azokkal a nigériai és ghánai születésű, Ukrajnából menekült egyetemistákkal, akik az egyetem kollégiumában kaptak menedéket. Rebekka Meissner, a Lutheránus Világszövetség [LVSZ] tagegyházi projektjeinek programvezetője és Josef Pfattner ukrajnai segítségnyújtásért felelős koordinátor velem együtt rendült meg azokon a személyes történeteken, amelyeket tőlük hallottunk. Elmondták, hogy milyen viszontagságos úton tudtak elmenekülni Ukrajnából, de arról is szóltak, hogy Magyarországon biztonságra és befogadásra találtak. Az egyik nigériai származású egyetemista azt mondta: tudja, hogy azt a fajta önzetlen segítségnyújtást, amit megtapasztalnak, nem kellene, hogy a befogadók megtegyék. „Ha nem tennék meg, azt sem lehetne számonkérni rajtuk. És mégis megteszik!” Magunk is ezt tapasztaltuk. Megható az a nyitottság és vendégszeretet, amellyel magyarországi evangélikus testvéreink a menekülteket fogadták és segítik. Hasonló benyomásunk volt a józsefvárosi gyülekezet Mandák-házában működő diakóniai központban is. Lenyűgöző volt látni, hogy a szerény körülmények ellenére milyen nagy és széles körű segítséget tudnak nyújtani az ott dolgozók és az önkéntesek. Mindezekért magam, valamint az LVSZ nevében is szeretnék köszönetet mondani a Magyarországi Evangélikus Egyháznak.
– Itt-tartózkodásuk alatt megismerték a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szolgálatát is.
– Kollégáimmal közel egy hónapja látogatjuk a kelet-közép-európai tagegyházakat. Voltunk Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában is. Egyedül Magyarországon találkoztunk olyan felekezetközi segítségnyújtást végző civil szervezettel, mint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Tudomásom szerint ez az egyetlen olyan egyházi alapítású szervezet, ami Ukrajnában is végez regisztrált humanitárius segítségnyújtást. Ezen túl Magyarországon is fogadják és segítik a menekülteket. Teszik ezt példamutatóan és professzionálisan. Az ő szolgálatukat az LVSZ is, és számos globális ökumenikus és tagegyházi szervezet is támogatja.
– Hogyan foglal állást az LVSZ Oroszország ukrajnai inváziójával kapcsolatban?
– Emberként, egyházként és az LVSZ részéről is az áldozatok oldalán állunk! Anne Burghardt főtitkár már az orosz invázió elején kijelentette, hogy Oroszország háborús cselekedete szembemegy az emberi jogokkal. Szervezetünk nevében az LVSZ főtitkára azt is hangsúlyozza, hogy a hadviselést a lehető legrövidebb időn belül be kell fejezni. Ezen túl az LVSZ is felszólította a keresztény világot, hogy imádkozzon a békéért és az áldozatokért. Személyesen beszéltem Pavlo Shvarts ukrajnai evangélikus püspökkel. Ő azt mondta, hogy „nekünk mint áldozatoknak jogunk van megvédenünk magunkat”. Ezt hallva csak csendben lenni tudtam és elfogadni a kijelentését.
– Az Ukrajnával határos tagországok, sőt egész Európa evangélikussága összefogott, hogy lehetőségeikhez mérten humanitárius segítséget nyújtsanak menekült testvéreinknek. Miképpen tud ebben részt venni az LVSZ?
– A Lutheránus Világszövetség elsődleges feladata, hogy aktív kapcsolatban legyen a tagegyházakkal. Egyrészt segítjük az ukrán egyházat, másrészt támogatjuk az Ukrajnával határos országok egyházainak menekültek között végzett szolgálatát. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával együttműködve a humanitárius segítségnyújtás és a diakónia területén nagyon szerteágazó munkát végzünk. Együttműködünk továbbá a Németországi Diakóniai Katasztrófasegéllyel is. Igaz, hogy az LVSZ-nek nagyon sok háborús tapasztalata van, hiszen jelen vagyunk azokban az országokban, ahol háború zajlik, de nincsenek kész válaszaink arra, hogy egyes esetekben hogyan tudunk valóban segíteni. Jelenleg azt látjuk, hogy nagy szükség van a segítségnyújtás koordinálására, hiszen ezáltal az Ukrajnát környező országok életét, szolgálatát is meg tudjuk könnyíteni. Ezen aktívan dolgozunk. Azt is tapasztaljuk, hogy tagegyházainknak a menekültek között szolgáló tagjai minden erejüket megfeszítve vesznek részt a segítségnyújtásban. Példamutató, hogy sokan rengeteg energiát és időt fordítanak erre. Ugyanakkor látjuk, hogy többen elfáradtak a szolgálatban. Az LVSZ abban is segít, hogy humán erőforrást nyújtson a tagegyházainak.
– Mit tudhatunk a lengyel, a szlovák és a román tagegyháznak a menekültek között végzett szolgálatáról?
– Lengyelországba mára több mint két és fél millió menekült érkezett. Ez drámai helyzet. A Lengyelországi Evangélikus Egyház mindössze hatvankétezer tagot számlál, ezért a menekültkrízisre reagálva LVSZ-irodát nyitottunk Varsóban. Így a helyszínről tudjuk koordinálni és segíteni a humanitárius segélyezést. Egyelőre más tagegyházban nem merült fel hasonló iroda felállításának a szükségessége. A közel öt és fél milliós népességű Szlovákiába több mint kétszázhatvanezer menekült érkezett eddig. Mivel az ottani egyház kiterjedt infrastruktúrát működtet, a meglévő egyházi rendszerben tudja segíteni az ukrajnai menekülteket. Romániába sokan csak átutazóban érkeznek, és más országban telepednek le. Az ottani evangélikus egyházak ettől függetlenül aktív részt vállalnak a menekültek megsegítéséből: szállást adnak számukra, és más módokon is támogatják őket.
– Ön 2008 és 2016 között a Lengyel Ökumenikus Tanács főtitkára volt, vagyis nemcsak elkötelezett, hanem aktív alakítója is a felekezetek közötti párbeszédnek. Az Orosz Ortodox Egyház részéről Kirill pátriárka több olyan háborúpárti nyilatkozatot tett, amelyekkel megpróbálta „legitimálni” Oroszország háborús agresszióját. Tervezi-e az LVSZ, hogy ezzel kapcsolatban teológiai állásfoglalást ad ki?
– Hadd kezdjem a személyes véleményemmel. Nem értem meg Kirill pátriárka megnyilvánulását, és nem értek egyet vele, sőt nagyon veszélyesnek tartom. A második világháború idején sajnos több protestáns egyház a náci Németország eszméit erősítette. Láttuk, hogy ez mennyire veszélyes. Már csak e múltbéli tudás alapján is kijelenthetjük: kártékony, ha az egyházak az országuk kormányait olyan módon támogatják, mint ahogyan ez most Kirill pátriárka által Oroszországban történik. Anne Burghardt LVSZ-főtitkár többször kifejezte, hogy az LVSZ az igazságos béke mellett van, és a háború minél gyorsabb befejezését sürgeti. Az LVSZ honlapján visszatérő gondolatként szerepel, hogy nemcsak általánosságban a békéről, hanem az igazságos béke fogalmáról szólunk. Ez a békekeresésen és a békehirdetésen túl az igazság érvényesülésének támogatását jelenti. A béke lehetetlen igazságosság nélkül. Ennek értelmében nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ki az agresszor, és ki az áldozat. Ezért ne csak általánosságban a békéért, hanem az igazságos békéért fohászkodjunk! Az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a humanitárius és diakóniai segítségen túl számos teológiai kérdés felmerült az orosz–ukrán háború kapcsán. Azt hittük, hogy a második világháború után már megvitattuk ezeket. Ám úgy tűnik, hogy szükség van újabb teológiai reflexióra. Meg kell fogalmaznunk, hogy miként olvassuk ebben a kontextusban a Bibliát, és hogy mit tegyenek ebben a helyzetben a keresztények. Arra is válaszolnunk kell, mit gondolunk a jelenlegi háborúról, hogyan beszéljünk róla a gyermekeinknek, vagy hogy joguk van-e az áldozatoknak megvédeni magukat. Támogatjuk, és dolgozunk rajta, hogy világ-, európai és tagegyházi szinten is megszülessenek ezek a teológiai munkák.
