A humort sokan összekeverik a komolytalansággal, miközben a humor kiválóan alkalmas arra, hogy általa a hallgatóság könnyebben fogadjon be mély és nehéz tartalmakat, amelyek aztán idővel pozitív folyamatokat indíthatnak el bennük – mondta el lapunknak Kovács András Péter. A Karinthy-gyűrűs humorista beszélt arról is, hogy korábban hajlamos volt nagyobb keresztet venni magára, mint amekkora számára készült, most azonban kezd tisztában lenni saját keresztjének a méretével. Töltsd velünk! címmel podcastműsort indított, amelynek középpontjában a függőségek állnak.
– Hogy van?
– Remekül. Abban az életszakaszban vagyok, amelyben csak olyan dolgokat csinálok, amiket igazán élvezek, és olyan emberekkel, akiket értékelek. Ezt tudom is tartani a szokásos kötelező adminisztratív funkciókon kívül, amelyek néha még így is a fejemre nőnek. Mostanra higgadtam le annyira, hogy nagyon tudok örülni annak, ami az életben eddig megadatott, ebből igyekszem kihozni a legjobbat.
– Ez az élethelyzet, ahová eljutott, a döntésének az eredménye, vagy inkább a dolgok alakultak így?
– Mindkettő. A dolgok is alakultak, és én is megértem. Az emberek általában nem úgy élnek, ahogy én, hogy napközben eldönthetik, mivel foglalkozzanak, aztán este megtapsolja őket ötszáz ember. Ez egy elképesztően kivételezett állapot, aminek a tudatában vagyok, és ennek megfelelően igyekszem is maximálisan kiélvezni, ameddig megadatik. Remélem, minél tovább, de nem úgy, hogy közben büntessem, terheljem magam folyamatosan, ugyanis világéletemben hajlamos voltam rá, hogy nagyobb keresztet vegyek magamra, mint amekkora nekem szabatott. Most kezdek tisztában lenni a saját keresztem valódi méretével, ezzel függ össze az is, hogy az interjú előtt egy olyan podcast felvételének lett vége ebben a stúdióban, amit saját erőforrásokból, a társadalmi felelősségvállalás jegyében végzek. Nem a saját önzésem, kényelmem, hedonizmusom hajt tovább az életben, hanem éppen az olyan dolgokat szeretem, amelyek nekem is örömet okoznak, és a világnak is adnak.
– Természetesen hasznos az is, hogy a túlpörgetett, feszültségekkel teli mindennapokban megnevetteti az embereket, ugyanakkor azt is érezni, hogy mély üzeneteket juttat el a közönségéhez.
– Ez a szándék kifejezetten erősödött bennem az elmúlt időszakban. Én már annyi mindent kaptam, most már arról is kell szólnia az életemnek, hogy visszaadjak. Ez nyilván azzal is jár, hogy nem feltétlenül úgy segítek, ahogyan arra igény lenne, hanem úgy, ahogyan én gondolom, hogy igény van rá, mint amilyen ez a podcastsorozat is, amit elindítottam. Lehet, hogy valakinek nagyobb szüksége lenne a két kezemre, hogy téglát pakoljak, én viszont megengedem magamnak ezt a fajta önző altruizmust, hogy úgy segítsek, ahogyan az nekem a legjobban fekszik.
– Pál apostol a Korinthusiakhoz írt első levelében úgy fogalmaz [12,4–5]: „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.” Ön is szolgálatot végez, ráadásul több módon is.
– A „kegyelmi ajándék” kifejezéssel jó ideje nem találkoztam, magammal kapcsolatban pedig még soha nem is alkalmaztam. Jó, hogy említette, mert ezek után így fogok tekinteni mindenre, ami által adni tudok, így erre a helyre is, ahová emberek eljönnek beszélgetni velem a podcastműsoromba. Közben gyorsan fel is soroltam magamban a kegyelmi ajándékaimat, és valóban több van, bár gondolom, Pál apostol nem tartaná kegyelmi ajándéknak a 247 ezer követővel rendelkező Facebook-oldalamat.
– Talán annak a gyümölcsének tartaná, és ezt értékelné, hiszen Pál apostol sem egy kis közösséget épített a maga korában, ráadásul markánsan a valódi világban, sokszor az életét kockáztatva. Az ön kegyelmi ajándékai hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
– Érdekes kérdés, hogy egyik kegyelmi ajándék hogyan konvertálható a másikra: a viccességből hogyan lesz ismertség, az ismertségből hogyan következik az, hogy komolyan vesznek: hogy egy egyetemi tanár vagy egy pszichiáter szóba áll velem, partnernek tekint egy mélyebb beszélgetésben, majd ez a beszélgetés hogyan segít valakin, például egy táplálkozási zavar felismerésében és leküzdésében. És mindez onnan indult, hogy otthon a kanapén leírtam egy poént, és ott végződik, hogy valaki harminc kilóra lesoványodva végül szakemberhez fordul.
– Luther Márton egyszer azt mondta, ha azt képzelné, hogy az Úristen nem érti a tréfát, nem is akarna a mennybe jutni. Adódik a kérdés: a vallás, a hit is lehet tréfa tárgya? Ha igen, akkor van egy határ, ameddig el lehet menni ebben?
– Mindig tudom, hol a határ, mindig el is megyek addig. Sőt néha azon is túl, de az ilyen poénokat nem azért mondom, hogy egyházi dogmákat sértsek, vagy akárkit a vallásosságában megbántsak, hanem pont azért, mert olyan több ezer éves dolgokra akarom felhívni a figyelmet, mint amilyen például Szent József története. Sokáig okozott bennem dilemmát, hogy miközben a színpadon így artikulálom a véleményemet, méltó vagyok-e a szentáldozásra. Idővel azonban ezt is elengedtem, és ha valaki azt kérdezi, hogy mit gondolnak erről a papok, akkor azt mondom, szerintem az a pap tesz hasznos szolgálatot, aki az unalmas lózungok, vallási közhelyek pufogtatása helyett a maga lehetőségei és az egyházi keretek között közérthetően szól az emberekhez. A humort sokan összekeverik a komolytalansággal, miközben a humor kiválóan alkalmas arra, hogy általa a hallgatóság könnyebben fogadjon be mély és nehéz tartalmakat, amelyek aztán idővel pozitív folyamatokat indíthatnak el bennük.
– Ön római katolikus. A felekezeti hovatartozása mennyire lényeges az életében?
– Az most teljesen lötyög, pozitívan hozzáállva: erősen ökumenikus jellegű. Néha római katolikus misére megyünk, máskor pedig református istentiszteletre. Feleségem református, és bár reverzálist adtam az esküvőnkön, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy katolikusnak neveljem a gyerekeimet, sajnos minden erőm is kevésnek bizonyult a feleségemé mellett, ennek megfelelően a katolikusnak keresztelt fiam református iskolába jár. Minden felekezet tanítása ugyanazokra az ősi emberi problémákra keresi a válaszokat, vagyis a problémák, az ebből fakadó kérdések ugyanazok, az eltérés az emberi értelemmel adott válaszokban van. Megjegyzem, nem sokkal az interjú megbeszélt időpontja előtt odapillantottam a bejárathoz, és onnan tudtam, hogy még nem érkeztek meg, hogy a Dumaszínház ajtaján nem láttam kiszögelve Luther hittételeit.
– Nem vagyunk barbárok, üvegajtóba nem verünk szeget. Majd kifelé menet celluxszal megoldjuk.
– Akkor önök ilyen kulturált evangélikusok lehetnek.
– Kétségtelenül, ahogyan az is igaz, hogy közeledik a böjt ideje, amely a római katolikusoknál talán látványosabban jelenik meg, mint a protestáns hívők életében. Szokott böjtölni?
– Amióta ilyen hályogkovácsként foglalkozom az addikcióval, folyamatosan igyekszem teljesen józan, szenvedélyektől mentes életet élni. Fontos számomra, hogy friss, éber és erős legyek, mert napi tizenhat órában kell funkcionálnom humoristaként, családapaként, házastársként. Ez már eleve egy olyan kicentizett állapot, amelyben nem sok mozgásterem marad a böjtre. Amúgy is egyre kevésbé kívánom a húst, alkoholt pedig csak elvétve iszom, tényleg nagyon kevés dolog van, amiről látványosan le tudnék mondani negyven napig úgy, hogy az kihívást jelentsen. Márpedig a böjt egyik lényege az lenne, hogy azt annak is érezd. Ugyanakkor az is igaz, hogy jó lenne ebben az időszakban, a húsvétra készülve elcsendesedni, de erre jelenleg nincsen reményem. Nyáron van két hónapom, amikor nem lépek fel, akkor tudok elvonultabban létezni.
– Ilyenkor van arra is igénye, hogy – divatos szóval élve – teret adjon az énidőnek, és kicsit egyedül legyen pár napig?
– Sokszor érzem ezt. Aztán fél nap után rettenetesen elkezd hiányozni a családom.
– 2019-ben fellépett a ForrásPont – Még egy nap Jézussal elnevezésű ifjúsági eukharisztikus napon. A stand-up előadását ezzel zárta: „A gyerekeim úgy szólítanak, apa, és az ölembe másznak. Isten úgy szólít, fiam, és az ölébe vesz.” Ennek az atya-apa képnek a bemutatása összefüggésben van azzal, hogy édesapjával – akit az Ősök és utódok című önál-ló előadásában hangsúlyosan faterként emleget – milyen kapcsolatra vágyott gyerekként?
– Nagyon sok reakcióm a mai napig azé a kisfiúé, aki sokszor sikertelenül kereste az alkoholista édesapja figyelmét és szeretetét, és talán az sem véletlen, hogy ezt vadidegen emberek tapsában és nevetésében keresem. Esetemben ez a gyerekkorból táplálkozás annyiban artikuláltabb, hogy akkor nagyon sok olyan sebem keletkezett, amiket felnőttként próbálok befoltozni. Míg mások a gyerekkoruktól egyenletesen haladva élték az életüket, az én életem egy folyamatos keringés a gyerekkorom körül, ezért az átlagosnál több figyelmet is szentelek ennek a gyereknek, és talán a kelleténél többször is érzem magamban azt a kisfiút. Ugyanakkor azt is látom, hogy ez másokban is visszhangra talál, másokat is szíven tudok ütni azzal, ha az életkoruktól függetlenül felhívom a figyelmüket a bennük élő kisfiúra vagy kislányra.
– Az ön számára is terápiás jellegű, hogy mások előtt beszél ilyen nehezen letehető terhekről? Egy interjúban azt nyilatkozta, hogy sokáig még a nővérével sem beszélgettek egymással az édesapjuk alkoholizmusáról.
– A legfontosabb dolog, amit a stand-upos pályán megtanultam, hogy mindenhol nevetést és elismerést kapsz, ha igaz dolgokról beszélsz a nézőknek. Szerintem azért szeretnek engem, mert úgy tudok szólni a saját családomról, mintha az övékről beszélnék, és ezzel szolgálatot teszek nekik. Olyan dolgokat tudok megpendíteni, amelyek egyetemlegesek, és úgy tudom megpendíteni, hogy abban magukra ismernek. Ez a tapasztalat bátorított arra, hogy mindezt ne csak a színpadon tegyem, a viccek szintjén, hanem merjek belemenni a régebb óta bennem rejlő igazságok, valóságok kimondásába is. Azért is érzem szükségét ennek, mert vannak olyan adatok, amelyek szíven ütöttek. Magyarországon jelenleg mintegy négyszázezer gyerek nevelkedik szenvedélybetegséggel érintett szülők mellett, a már felnőttekkel együtt ez a szám pedig kétmillió. Ez sokkoló, ugyanakkor egy újabb terep arra, hogy a legmélyebben átélt dolgaimat kiadjam magamból a közönség jól érzékelhető fogadókészsége mellett.
(Kovács András Péter Töltsd velünk! című podcastsorozata elérhető az Apple, a Spotify, a Google és a YouTube felületein.)
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. március 5–12–i 88. évfolyam 9–10. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
