Sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház intézményeiben szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ezúttal Kimle Mária Emíliát, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium matematika–fizika szakos tanárát kérdeztük a tanári pályáról és a tehetséggondozásról.
– Hogyan választotta a tanári hivatást?
– Édesanyám tanítónő volt. A diákok, szülők, pedagógustársak nagyon megbecsülték, szerették. Már gyermekként az volt a vágyam, hogy magam is a nyomdokába lépjek, és én is pedagógusként szolgálhassak. Az általános iskola felső tagozatától kezdve érdekelt a matematika, majd fizika tagozatos gimnáziumba járva emelt szintű matematikát és heti nyolc órában fizikát tanultam. Gimnáziumi osztályfőnököm, Kertes Lázár is olyan példa volt a számomra, aki tovább inspirált arra, hogy tanár legyek. Abban is bizonyos voltam, hogy felső tagozatosokat és gimnazistákat szeretnék tanítani. Számomra a tanítás nem munka, hanem a hobbim.
– Tíz éve dolgozik egyházunk bonyhádi iskolájában. Miként látja a különbséget a világi intézményekhez képest?
– Igazából sem a matematika-, sem a fizikaoktatás nem különbözhet egyik iskolatípusban sem, sokkal inkább abban érzem az eltérést, hogy más a szemlélet, melyet leginkább a gyermekek magatartásán tapasztalok meg. Ráadásul itt sosem hagyjuk magukra a gyerekeket, akár szakmai, akár magánéleti, akár anyagi gondjaik vannak. Örömmel élem meg azt is, hogy mind a matematika-, mind a fizika-munkaközösség nagyon jól összedolgozik, kölcsönösen segítünk egymásnak.
– Már korábbi munkahelyein is rangos országos versenyeken vettek részt a növendékei. A tehetséggondozást bonyhádi diákjaink között is végzi, tanítványai számos meghatározó versenyen érnek el kiváló eredményeket.
– Emelt szintű gimnáziumi osztályba járva abban nőttem fel, hogy fontos a tehetséggondozás és a megfelelő pályára irányítás. Célommá vált, hogy minden gyermekből kihozzam a maximumot. Ezt nemcsak a kimagasló tehetségekre értem, hanem minden tanítványomra. A tehetségeseket pedig még versenyekre is viszem, hogy ott is megméressék a tudásukat. Előző munkahelyemen öt év alatt harminckét gyermekem jutott országos döntőbe fizikából. Bonyhádon emelt szintű csoportokat tanítok, itt tanítványaimmal főként matematikaversenyekről vannak nemzetközi, országos és megyei szintű rangos eredményeink, de fizikából is számos kimagasló elismerést szereztünk már.
– Miként zajlik a hétköznapokban az iskolán belüli tehetséggondozás?
– Növendékeink emelt szintű képzésben vehetnek részt. A hatosztályos képzésünk fele matematika tagozatból áll, valamint van matematika–fizika specializációs osztályunk is. Matematikából a tehetséggondozás hagyományait dr. Katz Sándor vezette be ebben az iskolában. Feladatsorai, könyvei nagy segítséget jelentenek. Az iskolánkban kidolgozott Csillag programban a délelőtti foglalkozásokon egyénileg, illetve kis csoportokban oktatjuk a legtehetségesebb tanulókat. A jó eredmények eléréséhez a szülői hozzáállás is segít, hiszen számos esetben ez adja meg ahhoz a hátteret és biztatást, hogy a pedagógusok segítségével a gyermek tényleg ki tudja bontani a tudását.
– Kapnak ehhez akár anyagi, akár más támogatást is?
– Iskolánk Bonyhádi Matematikai Tehetségfejlesztő Közhasznú Alapítványa anyagilag támogatja a diákok versenyeken, szakkörökön, szaktáborokban való szereplését, és a jó eredményeiket jutalmazza. Ezeken túl intézményünk hagyománya az őszi és a tavaszi matematikatábor Lókúton. Ott a különböző programok mellett napi nyolc órában tanítjuk matematikára a résztvevőket. A tábor különlegessége, hogy ezt a lehetőséget iskolánk volt növendéke biztosítja a számunka, aki intézményünkben szerzett ismeretei alapján tudott karriert befutni.
– Eddigi munkáját számos díjjal jutalmazták. Mit jelentenek önnek ezek az elismerések?
– Két díjra vagyok a legbüszkébb. A Jedlik Ányos Társaság részesített Jedlik-díjban az említett fizikaversenyeken jól teljesítő tanítványaim eredményes felkészítéséért. Ősszel pedig a Bolyai János Matematikai Társulattól Beke Manó-emlékdíjat kaptam az eredményes matematikai nevelő-oktató munkámért. A többi díjam főként megyei elismerés. Ezek is igen jólesnek, fontos visszajelzések a munkámat illetően.
