Kik voltak az őseim? Evangélikusok voltak? Ha igen, milyen szerepet játszottak az egyház életében? Hogyan hat az én evangélikus identitásomra, hogy a felmenőim mit csináltak? Ha valakiben megfogalmazódnak ezek a kérdések, választ is kaphat rájuk – erről beszélgettünk Czenthe Miklóssal, az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjével. Tapasztalata szerint aki egy ilyen kutatást elvégez, az jobban el tudja helyezni magát országának és egyházának a térképén.
„Az Evangélikus Országos Levéltárban elsősorban azoknak a személyi adatai lelhetők fel, akik szoros kapcsolatban álltak az evangélikus egyházzal, például lelkészként, egyházi tanítóként szolgáltak, vagy neves evangélikus családként patrónusai voltak az egyháznak. Ezt azért szoktuk hangsúlyozni, mert sokan azt hiszik, hogy nálunk szinte mindenre, ami evangélikus, találni adatot” – mondta el lapunknak Czenthe Miklós.
Ha valaki a családja történetének megismerésével szeretné felfedezni saját evangélikusságát, annak az elsődleges terepet a gyülekezeti anyakönyvek jelentik, amelyeket általában a lelkészi hivatalok őriznek. A kutakodást nagyban segítheti, hogy az evangélikus egyház Őskereső projektjének keretében – 2014 után mintegy öt év alatt – begyűjtötték a gyülekezetek anyakönyveit, majd az erre a célra létrehozott digitalizáló műhelyben feldolgozták, és az interneten az Oskereso.hu oldalon – megvásárolható szolgáltatás keretében – elérhetővé is tették őket.
Az Evangélikus Országos Levéltár segíteni tud annak kiderítésében, hogy hol működtek evangélikus anyagyülekezetek, hol voltak filiák, illetve szórványok, illetve ha valakinek az őse egy ilyen helyen született, annak az adatait hol kell keresni. Czenthe Miklós emlékeztetett: az evangélikus egyházigazgatás mindenkori állapotát az úgynevezett névtárak tükrözik, amelyeket 1820-tól adtak ki mintegy százhúsz éven keresztül. Ezeknek a jelentőségét többek között az adja, hogy rávilágítanak az evangélikus egyház szervezetére: kiderül belőlük, hogy az adott korban milyen egyházkerületek voltak, ezeken belül milyen egyházmegyék, gyülekezetek, és hozzájuk milyen leánygyülekezetek tartoztak.
Mint megtudtuk, a családkutatásoknak sokszor előre nem is remélt hozadékaik vannak: például a mai kutató megtalálja a nemzetiségi – német, szlovák vagy akár vend – gyökereit. A kutatás ugyancsak érdekes információkhoz vezethet el helytörténeti és gyülekezettörténeti szempontból: kiderülhet, hogy valakinek a felmenője milyen szerepet játszott a közösségének, például egy egyesületnek vagy más szervezetnek az életében.
„Ennek a munkának persze megvannak a maga nehézségei, sokszor olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Van, aki szerencsésebb, olyan családot kutat, amelyről több adat maradt fenn, más viszont hosszas kutatás után is csak egy-egy mozaikdarabot talál. Mindenkit bátorítok arra, hogy a kutatást a saját környezetében kezdje, szülők, nagyszülők, még szerencsésebb esetben dédszülők kikérdezésével. Talán nem is gondolnánk, hogy kérdéseinkre az idősebbek sokszor milyen sok érdekes és hasznos információval szolgálnak” – mondta Czenthe Miklós. A levéltárvezető rámutatott, hogy a családi múlt feltárása során előkerülhetnek hivatalos és nem hivatalos levelezések, iskolai bizonyítványok, személyes naplók, amelyek később aztán a memoárirodalom szép példáiként akár könyv formájában is megjelenhetnek, személyes perspektívából megvilágítva a történelmet – gondoljunk csak Sztehlo Gábor vagy Ordass Lajos naplóira.
Czenthe Miklós végül felhívta a figyelmet az interneten a Hungaricana.hu oldalon elérhető evangélikus gyűjteményre: a keresőjébe neveket, kulcsszavakat beírva rengeteg információhoz juthatunk.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. július 17–24–i 87. évfolyam 27–28. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
