„Istennek azt az igényét, hogy az életem része szeretne lenni, nemcsak a szószéken, hanem a katedrán is megtapasztalom” – mondta lapunknak Szomju Tamás. A Vasi Evangélikus Egyházmegye beosztott lelkésze tavaly októberben kezdte meg szolgálatát, miután az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás képzésének elvégzése után Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke ordinálta Celldömölkön.
– „Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” – ez az ön által választott igeszakasz [Ézs 41,13], amelynek alapján Szemerei János püspök az igét hirdette az ordinációján, tavaly október 1-jén. Beszélgetésünkkor több mint három hónap telt el a celldömölki ünnepi alkalom óta. Hogy érzi: Isten valóban fogja kezét a lelkészi szolgálatban?
– Folyamatosan ezt érzem, és nemcsak az alig három hónapos lelkészi szolgálatomban, illetve a szószék felé vezető úton, hanem világi állásomban, a lassan két évtizedes pedagóguspályám során is. Az Úr végig fogta a kezemet, hullámvölgyek idején, amikor nagy szükségem volt rá, de mindig ott volt az örömömben is, ekkor is tapasztaltam a keze érintését. Ez a kézfogás nemcsak azt jelenti, hogy megragad a mélységben, a kezemet erősen megszorítva kiemel valami rossz helyzetből, hanem meg nem szűnő biztatást ad az életemben. Jó arra gondolni, hogy annál mélyebbre nem eshetünk, mint az Isten tenyerébe. Ilyenkor erősen ragad meg bennünket, amikor pedig jó helyzetben talál, akkor ez a kézfogás biztatást jelent, és érezhetővé válik az atyai simogatás is. Amikor imára kulcsoljuk a két kezünket, ott van az Isten keze is, aki segít. És ha egy imában nem is mindig találjuk a legjobb szavakat, neki elég, ha elindulva felé megnyitjuk a szívünk ajtaját, mert ő folyamatosan bebocsáttatást kér, és jelen szeretne lenni az életünkben. Rajtunk múlik, hogy befogadjuk-e.
– Az Istenhez való közelítésnek megvan a helye a világi állásában, tanárként is?
– Istennek azt az igényét, hogy az életem része szeretne lenni, nemcsak a szószéken, hanem a katedrán is megtapasztalom. Ez pedig arra indít engem, hogy mint pedagógus, akire gyermekek bízattak, hidat képezzek a diákjaim és Isten között: biztassam őket a mindennapokban, és biztatom őket a vele való találkozásra is. Természetesen semmiképpen sem erőszakos módon, hanem – ahogy Jézus is tette – szeretettel, példamutatással.
– Egyházunkban az idei esztendő a konfirmáció és az elköteleződés éve. Önben mikor született meg a gondolat, hogy lelkész szeretne lenni?
– Már a 2000-es években éreztem elhívást a komolyabb egyházi szolgálatra, de akkor még nem volt lehetőség a teológiát másoddiplomás képzés keretében elvégezni. Elfogadtam, hogy más szolgálati területen is hasznára lehetek az egyháznak, a gyülekezetemnek, így választottak meg presbiternek. Aztán 2018 őszén az Evangélikus.hu oldalon olvastam egy cikket arról, hogy elindult a posztgraduális teológiai képzés. Azonnal be is adtam a jelentkezésemet, mégpedig a biblikum szakirányra. Végül a Győr-Moson-Sopron megyei Ágfalván ádvent első vasárnapján végzett első szuplikációs szolgálatom erősítette meg azt az egyébként is érlelődő elhatározásomat, hogy a biblikumról a lelkészi szakirányra váltsak.
– A tanári munkában is meg lehet jeleníteni azt az elköteleződést, lelki töltöttséget, ami végül a szószékig vezette?
– A kollégáim előtt már a teológiai tanulmányaim előtt is ismert volt az egyházhoz való kötődésem. Celldömölkön, kisváros lévén, általában sem volt titok, hogy hívő vagyok, az evangélikus gyülekezet tagja. Amikor közöltem a tanárkollégáimmal, hogy a teológiára megyek, egyáltalán nem csodálkoztak, az iskola vezetése pedig teljes mellszélességgel támogatott. A diákjaim is tudják és elfogadják ezt a kettős szolgálatomat, az osztályom ott is volt a lelkésszé szentelésemen. A mindennapi munkában, az iskolában, tanórákon és azokon kívül is igyekszem azt a lelkületet átadni számukra, amiben Krisztus urunk tanítása által részem lehet.
– A német mellett kémiát tanít. Utóbbival összefüggésben nem kerülhetjük meg azt a kérdést, hogy a tudomány és a hit hogyan fér meg egymás mellett ön szerint és az ön életében.
– Elsőként talán érdemes azt felidézni, hogy a történelem számos olyan tudóst adott már az emberiségnek, akik mélyen hívő emberek voltak. De hogy ne csak a múltról beszéljünk, elég megemlíteni a másoddiplomás lelkészképzésen csoporttársamat, Csermely Péter akadémikust, Széchenyi-díjas biokémikust, aki tavaly óta ugyancsak lelkészként is szolgál. Meggyőződésem, hogy a természettudomány és a hit nagyon szépen megfér egymás mellett, hiszen velünk együtt a körülöttünk lévő világ a tudományos vizsgálódásaink tárgya, és maga az anyag is Isten által teremtetett.
– A Vasi Egyházmegye esperese, Rostáné Piri Magda mellett lett beosztott lelkész. Ebben a munkakörében hogyan telt lelkészi szolgálatának első három hónapja?
– Állandó helyettesi státuszban vagyok, ami azt jelenti, hogy ha az egyházmegyén belül egy lelkésznek szüksége van helyettesítésre, akkor ezt az igényét a helyszín, az időpont és az alkalom jellegének megadása mellett egy online táblázatban rögzítheti, én pedig állok rendelkezésre az egyházmegyén belül. Illetve arra is volt már példa, hogy más egyházmegyében szolgáltam helyettesítő lelkészként.
– Mikor és hol hirdetett igét először lelkészként?
– Mindjárt a szentelésem másnapján, október 2-án, vasárnap tartottam úrvacsorai istentiszteletet Celldömölkön. Nagyon felemelő szolgálatom volt, hiszen egy kisgyermeket és a nyolcéves unokatestvérét is megkeresztelhettem. A rákövetkező hét is emlékezetes: Alsódörgicsén egy volt kolléganőm unokáit magyar és német nyelven kereszteltem meg. Erre azért volt szükség, mert az édesapa német. Még a mesterszakot végeztem, amikor az édesanya felhívott azzal, hogy az akkor öt- és hétéves gyermekeit megkeresztelném-e két nyelven. Igent mondtam azzal a kiegészítéssel, hogy még nem vagyok lelkész. Azt mondta: ha a gyermekei nem csecsemőként részesültek a keresztség szentségében, akkor ezt az egy évet már szívesen megvárják.
– Hogyan biztatná azokat, akik azt fontolgatják, hogy az Evangélikus Hittudományi Egyetemre adják be a jelentkezésüket? Mi az a plusz, amelyet egyházunk egyeteme más felsőoktatási intézményekhez képest tud adni a hallgatóknak?
– A családias légkört mindenképpen kiemelem, tapasztalataim szerint ez a környezet előnyt jelent a nagyobb intézményekkel szemben. Ugyancsak pozitív élményként éltem meg a tanáraink segítőkészségét, a hallgatók felé tanúsított közvetlen stílusukat, azt, hogy partnerként tekintenek rájuk. A családias légkörből fakad, hogy az évfolyamokon átjárva is közeli, jó kapcsolatok alakultak ki közöttünk, így a lelkésszé szentelésemen több évfolyam hallgatói is jelen voltak, akikkel azóta is megosztjuk egymással a szolgálat örömeit és kihívásait. Ezt erősíti továbbá, hogy Bácskai Károly tanár úrral kéthetente online formában többekkel továbbra is olvassuk az Újszövetséget ógörög nyelven, így is szinten tartva az elsajátított ismereteinket.
– Az első istentisztelete előtt volt önben különleges izgalom?
– Folyamatosan van, ebben nem tudom megkülönböztetni az elsőt a többitől. Hafenscher Károly professzor mondta is a teológián, hogy az emberben mindig ott van az izgalom, amikor halad a szószék felé igét hirdetni. Még benne is, pedig több évtizedes igehirdetési szolgálatot tudhat már maga mögött. Nem tudom nem izgatottsággal megélni azt, hogy az Úr szavát közvetítem – úgy, hogy az mindenki számára érthető és átélhető legyen.
Szomju Tamás 1976-ban született Celldömölkön. Kisgyermekkorától az evangélikus egyházközség aktív tagja. Tizenhét éves korában elveszítette édesapját, ezután édesanyja egyedül nevelte bátyjával együtt. Az érettségi után, 1997-től a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán tanult tovább kémia–német szakon. Mesterdiplomáit munka mellett szerezte meg: német nyelvből a Károli Gáspár Református Egyetemen, kémiából pedig az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen. Első diplomájának megszerzése óta – több mint húsz éve – szülővárosában tanít, jelenleg az ottani Berzsenyi Dániel Gimnáziumban. Hivatásválasztásában fontos szerepe volt a gyülekezetében működő ifjúsági körnek, amelynek egykori tagjai közül előtte már többen lettek lelkészek. 2006-ban presbiterré választották, 2007 és 2018 között az egyházközség főgondnoki tisztét látta el. 2019-ben kezdte meg tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetem másoddiplomás lelkészképzésén. Gyülekezeti gyakorlatát Bobán végezte Rostáné Piri Magda es-peres mentorálása mellett.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 5–12–i 88. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
