Portrésorozatunkban az egyházunk budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ez alkalommal Somogyvári Júliával, a gyülekezeti és missziói osztály Szélrózsa-referensével beszélgettünk.
– Hogyan vezetett az útja Tabról az országos irodába?
– Tabi származásom nemcsak a szerető családot, a közösség élményét jelenti a számomra, hanem evangélikus identitásomat is meghatározza. Szigethy Szilárdnál kezdtem a gyülekezeti ifjúság alkalmaira járni, a hittant már Pablényi Edina és Szigethyné Szenteczki Katalin tanította, majd Arató Lóránd lett a lelkészünk, jelenleg pedig Endreffy Máté szolgál nálunk. Az ő egyházépítő szolgálatuk biztonságérzetet és közösség-élményt adott. Örülök, hogy egyházi környezetben nevelkedhettem. Ezt éreztem gimnazistaként is, amikor egyházunk Rózsák terei kollégiumában laktam, és a BudapestFasori Evangélikus Gimnáziumban tanultam. De hasonló közösség és istenélmény kötődik egyetemi éveimhez is. Akkor a Mandák Mária Evangélikus Gyülekezeti Házban, majd a Melanchthon Evangélikus Szakkollégiumban laktam, miközben az Eötvös Loránd Tudományegyetem lengyel alapszakán tanultam. A diplomaszerzés után kezdtem állást keresni, és nagy örömömre éppen volt egy lehetőség az országos irodán. 2021. szeptember 1-jétől dolgozom a székházban.
– Mit jelent az ön számára az evangélikussága?
– Minden említett közösségben megtapasztaltam, hogy mi, evangélikusok sok mindenben különbözünk, de mindvégig tudjuk, hogy ugyanabban hiszünk, és ez összeköt és összekovácsol minket. Ennek a megélése örömforrás a számomra. Egyházi kötődésem közben családi szinten tovább mélyült, hiszen nővéremet, Somogyvári Flórát július 8-án szentelték lelkésszé.
– Mi pontosan a feladatköre Szélrózsa-referensként?
– Az osztály ifjúsági munkaágának vagyok tagja. Fő feladatomként a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozó adminisztratív háttérmunkájával foglalkozom; idetartozik az előkészítés, a lebonyolítás, majd a találkozó után a lezárás. Ez nagyon sok feladatkört jelent: beletartozik a szerződések előkészítése, az egyeztetés a munkaágvezetőkkel, a kapcsolattartás a külső partnerekkel. Ezeket Szidoly Roland munkaágvezetővel szoros együttműködésben végzem. Feladatköröm kiterjed osztályunk ifjúsági munkaágának a további rendezvényeire is. Így a bábfesztiváltól az országos evangélikus hittanversenyekig számos területnek vagyok a helyszíni segítője, egyúttal a rendezvények adminisztratív hátterének biztosítója.
– A pandémia miatt négy évvel ezelőtt volt a legutóbbi találkozó. Mit vár az idei Szélrózsától?
– Ez a találkozó a közösségről, Isten megélésének közös ünnepéről szól. A Szélrózsán hatványozottan megélhetjük az evangélikusságunkat is. A nagy létszámú világi fesztiválokhoz hasonlóan itt is megvan a fesztiválélmény, de azoktól eltérően itt jobban figyelünk egymásra. A Szélrózsán felismerik egymást az emberek, egyegy sátornál köszöntik a visszatérő vendégeket. Annak örülnék a legjobban, ha azok a diákok és ifisek, akik most vesznek részt először egyházunk legnagyobb ifjúsági találkozóján, ugyanazt vinnék tovább a találkozóról, mint amit én az első Szélrózsám alkalmával. 2014ben Soltvadkerten megtapasztalhattam az Istennel és a jelenlevőkkel való közösség örömét, és a fesztivál után alig vártam, hogy újra mehessek. A következő találkozókról is így mentem haza, kíváncsian vártam, hol és milyen témában lesz újra Szélrózsa.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. július 17–24-i 87. évfolyam 27–28. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
