„Sokan a pénzen vett csillogás hivalkodó bemutatására használják a közösségi média felületeit, én viszont meg vagyok győződve róla, hogy az életben csak fontosabb dolgok vannak annál, mint hogy milyen autód van, mekkora a házad, milyen luxuskörülmények között nyaralsz” – mondta el lapunknak Antal Adrián. Magyarország futballal foglalkozó legnépszerűbb oldalának, a TrollFocinak az evangélikus szerkesztője beszélt arról is, hogy keresztényként jóban van Istennel, és mint hívő ember kifejezetten kedveli az olyan helyzeteket, amikor normális mederben zajló vitákat folytathat ateistákkal Isten létezéséről.
– Mi az első emléke az evangélikusságával kapcsolatban?
– Nem szeretnék mindjárt az elején trollkodni, szemtelenkedni, de gyerekkoromban, ha sokfélét és sokat ettem, azt mondták rám, hogy lutheránus gyomrom van. Nem tudom, pontosan honnan hagyományozódik ez a kifejezés, de tudomásom szerint Luther Márton is szeretett jókat enni. Az csak később tudatosodott bennem, épült be az evangélikus identitásomba, hogy a szüleim egy kicsi észak-baranyai sváb faluból, Mekényesről származnak. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint az ezerkétszázharminc lakosból ezeregyszáztizenhat volt a német, és még ennél is több, ezeregyszázötvenegy az evangélikus. Itt keresztelt meg Krähling Dániel – aki később a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese is volt –, és innen húsz kilométerre, Hőgyészen nőttem fel, ahol viszont csak a katolikusoknak van templomuk, az evangélikusoknak „csak” egy pici imaházuk, így ez a templomérzés a lakhelyemen kimaradt a gyerekkoromból. A templom nekem vagy a mekényesi, vagy a gyönki evangélikus templomot jelentette, ahova a maroknyi hőgyészi evangélikus is tartozott.
– Ezzel a háttérrel nem meglepő, hogy evangélikus iskolában tanult tovább.
– Az evangélikusságommal összefüggésben az már tudatos döntés volt, hogy a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumba jártam. Érdemes még elmondanom azt is – mert az evangélikus identitásom megerősödésében nagy szerepet játszott –, hogy az általános iskolában Cselovszky Ferenc volt a hittanárom, aki most Budapesten, a Deák téren lelkész, esperes.
– Vallásos családba születni, részesülni a keresztség szentségében, aztán egyházi iskolába járni adottság és döntések kérdése, de mindezekből még nem feltétlenül következik, hogy az ember hitre jut. A hitélete hogyan alakult, milyen a kapcsolata Istennel?
– Jóban vagyok Istennel. Mivel meglehetősen racionálisan gondolkodom, egy időben kerestem a rációt, szerettem volna mindent értelemmel felfogni és megmagyarázni. Ebbe beletartozott az is, hogy tinédzserkoromban Isten létezésére is innen kiindulva próbáltam válaszokat találni. Amikor azonban nem találtam olyan logikus érveket, amelyekkel meg tudtam volna magyarázni egy mindenható transzcendens lény létezését, nem rendült meg a hitem. Inkább odavezetett ez, hogy a húszas éveim második felében eljutottam arra a felismerésre: Istent egyáltalán nem szükséges és nem is lehet tudományos alapon megmagyarázni, és – talán furcsán hangzik, de – éppen ez benne a racionalitás. Ez a felismerésem jól jön például olyankor, amikor a közösségi média felületein ateistákkal vitatkozom Isten létezéséről. Ha normális mederben zajlanak, én kifejezetten szeretem az olyan jellegű vitákat, amikor nem hívőkkel vagy Isten létezését kategorikusan tagadókkal beszélhetek. Isten egyik lényege, hogy a tudomány eszközeivel bebizonyíthatatlan a létezése, vagyis ha képletekkel, egyenletekkel be lehetne bizonyítani, akkor éppen az Isten-jellegét veszítené el, ezáltal elveszne a megmagyarázhatatlanra való rácsodálkozás, annak megtapasztalása.
– A hit megélése mellett sem magától értetődő, hogy az ember bizonyságot is tud tenni róla mások előtt.
– Néha nagyon „lehetetlen helyeken” is beszélek Istenről, amit kifejezetten izgalmasnak tartok. Például egyszer egy budapesti szórakozóhelyen valamikor a hajnali órákban történt ilyen. Érdekes – és hasonlóról mások is beszámoltak nekem –, hogy nem tudom felidézni, hogyan terelődött a beszélgetés ebbe az irányba, de egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy Istenről beszélgetünk. Persze ez nem jelenti azt, hogy egy szórakozóhelynek vagy egy vidéki kocsmá-nak kéne az ember életének a centrumában lennie, de kétségtelenül a része lehet. Emlékszem rá, amikor Hőgyészen a bácsik elmentek misére, utána beültek a presszóba pár fröccsre, kártyáztak, aztán kimentek a meccsre. A hitélet is a színes közösségi lét megélésének egyik formája.
– Foci, presszó, falu – ezzel már el is érkeztünk a majdnem félmillió követővel rendelkező TrollFoci oldalhoz, hiszen éppen az említett közeg az egyik lényege Magyarország labdarúgással foglalkozó legnépszerűbb közösségi oldalának.
– A vidéki meccsek látogatása nemcsak arról szól a TrollFocival, hogy iszogatunk, szórakozunk a helyiekkel, hanem igyekszünk bemutatni az adott település értékeit, tehát a magunk módján ezzel a hozzáadott értékkel színesítjük a videós anyagainkat. A falusi élet egyébként is közel áll hozzánk, a munkatársaim is vidékről származnak, én pedig külön hálás vagyok azért, hogy jó pár év multiknál eltöltött mókuskerék után a helyemre kerülhettem a TrollFocival, a vidékkel, az ottani közösségek megismerésével. A közelmúltban elhunyt Csíkszentmihályi Mihály kifejezésével élve flow-élményben érzem magam, és ezért nagyon hálás vagyok.
– Hogyan látja általában a közösségi lét megélésének különböző formáit, mondjuk, az Instagramtól a hepehupás falusi focipályák széléig?
– A társasági élet terei folyamatosan és gyorsan változtak meg az elmúlt évtizedekben. Ma már ott vannak a Facebook-csoportok, a különböző csevegőprogramok felületein létrehozott baráti társaságok, általában a közösségi média, amelyekkel önmagában nincsen gond, mégis azt érzem, hogy megnőtt az értéke az igazi, fizikailag megélt közösségi életnek. Mindemellett törekszem arra is, hogy ha például az Instagramra posztolok, az is hordozzon magában értéket.
– Miért tartja ezt fontosnak? Van erre egyáltalán igény?
– Azért érzem fontosnak, mert sokan a pénzen vett csillogás hivalkodó bemutatására használják ezeket a felületeket, én viszont meg vagyok győződve róla, hogy az életben csak fontosabb dolgok vannak annál, mint hogy milyen autód van, mekkora a házad, milyen luxuskörülmények között nyaralsz. Talán elcsépelt és közhelyes, de a járványhullámokban élve az életünket talán még inkább érvényes, hogy az élet, az egészség megbecsülése mennyivel fontosabb, és erre már önmagában is ajándékként érdemes tekinteni. Persze nem kell álszentnek sem lenni, örülhet az ember annak, ha jól él, például én sem szeretek spórolni azon, hogy a családommal milyen ételeket együnk, de azt hiszem, hogy hittel, ezzel az életfelfogással ugyanilyen boldog lennék a világnak egy szegényebb szegletében is – mint ahogyan erre utalnak az országok boldogságindexei: az anyagi jólét, a gazdagság nem feltétele a boldog életnek.
– A boldog, lelkileg kiegyensúlyozott élet eléréséhez ön szerint hogyan tudnak hozzájárulni az egyházak? Egyáltalán mennyire szükséges haladnia az egyháznak a korral, reagálnia a társadalmi változásokra, akár médiafelületeken keresztül is?
– Azt sem tartom jónak, ha egy egyház nem veszi figyelembe a gyorsuló világot, az ahhoz alkalmazkodni próbáló közösségek igényeit, lehetőségeit, és valahol évszázadokkal ezelőtt leragad. Ugyanakkor szerintem az sem szerencsés, amikor az aktuális korszellemhez mindenáron és gyorsan igazodni akar egy egyház, mert akkor könnyen meginoghatnak az alapjai. Úgy látom, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház jól eltalálja azt a mezsgyét, amelyiken járnia érdemes, ahol az evangélium hirdetése összhangban van azzal a gyakorlati küldetéssel, amit egy keresztény egyháznak be kell teljesítenie az emberek között, akár a közösségi médiafelületeken is.
– Végezetül hadd kérdezzem a házasságáról: mit jelent önöknek az, hogy a kapcsolatuk Isten előtt lett megerősítve a házasság által?
– Érdekes helyzetben vagyunk, de nem egyedüliként. A világjárvány sokunk életébe beleszólt: a mi életünkből is legalább ugyanannyit elvett, mint amennyit hozzáadott. Minimalista polgári esküvőnk volt a Covid kellős közepén, az egyházi szertartás a járvány miatt elmaradt eddig, hiszen azt mégis a nagy családdal, barátokkal szeretnénk megélni.
– Mi kell ahhoz, hogy a házasság több legyen, mint hogy hivatalosan is együtt élnek, illetve hogy adott esetben a feleség felveszi a férj nevét?
– Itt is modernebbül jött ki a lépés: a feleségem nem vette fel a nevem. Minek is? Gyönyörű név az övé, számára ez is egyfajta kapcsolódás az őseihez, nem szerette volna elhagyni, és ezt tiszteletben tartottam. Számomra nem egy ilyen formaság jelenti azt, hogy egymáshoz tartozunk. A humor, a hit, a közös összekacsintások, együtt megélt helyzetek, a tolerancia, a kitartás az, ami a szerelem mellett a kovász. Amikor egy összekacsintásból, egy félmondatból kitaláljuk, mit szeretne a másik mondani. Jó megélni ezt a harmóniát. Persze olaszosan élünk, ezt semmiért nem adnám oda. Néhanapján megállok, és elgondolkozom: „Atyaég, ez tényleg az én életem?!” Van egy eleven, egészséges kislányunk, egy szerető feleségem, az életünk harmonikus, és ezt semmiért nem cserélném el. Ezen azonban dolgoznunk kell, de nemcsak mi munkálkodunk, hanem érezzük a „fölső” segítséget is.
– Ökumenikus házasság az önöké, hiszen a felesége római katolikus.
– Az ökumené is erősen jelen van az életünkben, hiszen valóban, a feleségem katolikus. Egy-egy istentisztelet vagy szentmise után azért jólesik rácsodálkozni az eltérő vagy éppen a közös dolgokra, de a végén mindig arra jutunk, hogy a különböző és hasonló dolgok is visszakanyarodnak, visszavisznek minket a Jóistenhez. Amiben nagyon egyetértünk, az a kislányunk lelki nevelése: semmiképpen nem fosztanánk meg azoktól az élményektől, amelyekre mi is nosztalgiával emlékszünk a gyerekkorunkból: a templomi illatok, fények, a hittanórák érdekes tanításai, a közösséghez tartozás érzése, a saját hitünk útjának megtalálása – ettől nem szabadna megfosztani senkit sem.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. február 13–20–i, 87. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
