Egyházunkban a húsvét utáni második vasárnapot sajtóvasárnapnak is nevezzük. Ennek apropóján ültünk le beszélgetni magazinunk főszerkesztőjével, Kézdi Beátával, Írónád díjas újságíróval, aki 2020 vége óta az Evangélikus Információs Szolgálat főszerkesztője is. Mivel közvetlen munkatársak vagyunk, az interjú tegeződős formában készült.
– Mielőtt az Evangélikus Élethez kerültél, a világi sajtóban dolgoztál. Hol szereztél újságírói tapasztalatokat?
– A Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarán, magyar–kommunikáció szakon végeztem, de megszereztem a pedagógiai diplomát is. Az egyik tanárom jóvoltából az egyetem alatt gyakornokként bedolgoztam a Petőfi rádió többféle magazinműsorába. Azonban mire visszatértem egy év berlini nyelvtanulás után, átalakították a rádiót, így nem tudtam folytatni az ottani munkát. Az Ökumenikus Segélyszervezetnél tettem egy kis, de annál hasznosabb kitérőt, ahol egy ifjúsági programban kamatoztathattam a kommunikációs és pedagógiai ismereteimet. Onnan kerültem a Heti Válasz újságíróműhelyébe, nem sokra rá pedig megpályáztam egy általuk meghirdetett állást, és a legnagyobb örömömre felvettek munkatársnak. Az online és a print szakma alapjait és fortélyait ott leshettem el, de azóta már dolgoztam a Mária Rádióban, a Klasszik Rádióban és a Kultúra.hu-nál is.
– Az Evangélikus Élet – akkor még hetilap – nagy átalakítás előtt állt, amikor 2015 novemberében az egyházi sajtóhoz kerültél.
– Az egyházvezetés és az illetékes médiavezetők a régi, berliner típusú, tizenhat oldalas, kihajthatós újságot 2016 januárjától fel szerették volna váltani egy korszerű színes magazinnal, ezzel is nyitva az idősebbek mellett a fiatalabb olvasók, a családosok felé. Ehhez a feladathoz kellett egy főállású újságíró, és rám gondoltak. Eleinte nemcsak a printbe írtam, hanem a Kötőszó evangélikus közéleti blog egyik szerkesztője is voltam.
– Aztán kineveztek magazinszerkesztőnek.
– Az újság átalakítása során az oldalak felére magazinos anyagok kerültek, egynegyedét a lelki útravalót nyújtó tartalmak tették ki, mint például A vasárnap igéje vagy az Új nap – új kegyelem és az Oratio oecumenica rovat, míg a fennmaradó negyedén az egyházi eseményekről szóló hírek és tudósítások anyagai voltak olvashatók. Ez utóbbiak hírszerkesztője lett T. Pintér Károly, a „magazinos” felület felelőse én lettem 2016 júniusában, a főszerkesztői székben pedig Illisz László ült. A megújulás egyik célja az volt, hogy modernebb, tetszetősebb kivitelben, minél színesebb formában mutassuk be egyházunkat, az egyházban élőket, közösségeinket, azokat, akikre büszkék vagyunk. Ugyanakkor az aktualitásokra is reagálva egyfajta kapaszkodót, iránymutatást adjunk. Az evangélikus nyitottságra jellemzően továbbra is fontos szerepet kaptak a kulturális tematikájú cikkek.
– Illisz László távozásával először megbízott felelős szerkesztő, majd az Evangélikus Élet főszerkesztője lettél. Mik a fő szerkesztői elveid?
– A kezdetek óta az a cél lebegett a szemem előtt, hogy egy olyan újságot csináljunk, amelyet örömmel vesz kezébe a középiskolás korosztálytól a százéves olvasóig minden evangélikus, mert talál benne legalább két-három olyan cikket, amely hozzá szól, amely által gazdagodik a személyes vagy a hitélete. A visszajelzések alapján nagyon sok esetben ez sikerül is. Külön öröm volt például, amikor pedagógusoktól, hitoktatóktól érkezett üzenet, hogy egy-egy cikket milyen jól tudtak használni a tanórán. A magazin másik fő feladatának az evangélikus identitás erősítését tartom, hiszen rólunk szól. Igyekszem ezt minden fórumon elmondani. Nagyon szeretném elérni azt, hogy a lelkészek ne csak hirdessék, hogy az iratterjesztésben kapható az Evangélikus Élet, hanem hívják is fel a figyelmet egy-két cikkre. Számos helyen javasoltam már azt is, hogy keresztelőkor, konfirmációkor vagy esküvők alkalmával az emléklapok mellé az EvÉlet aktuális számát is adják oda emlékbe, afféle „időkapszulaként”.
– Mennyire van erre nyitottság?
– Hát, kell még egy kis idő… Jó érzés tudni, hogy sok lelkészünk szereti és fontosnak tartja egyházunk egyetlen magazinját. Olvassák, ajánlják, bibliaórán is használják. Ugyanakkor szomorúan tapasztalom, hogy jó néhány gyülekezetben a gyülekezeti tagokhoz még mindig nem jutott el a híre annak, hogy van egy olyan evangélikus színes újság, amely talán egy-egy nehezebb élethelyzetben kapaszkodót nyújthat. Pedig például a pandémia idején kifejezetten ügyeltünk arra, hogy a magazin tartalma megerősítést hordozzon, hogy az akkor még egy teljesen ismeretlen világjárvány idején is tudjuk, kihez tartozunk, kinél van a menedékünk.
– Az újság magazinná válását megelőzte az egyházi sajtó átalakítása. Mérföldkőnek számít az Evangélikus Információs Szolgálat, röviden EISZ életre hívása. Mit kell tudni ennek működéséről?
– Az EISZ a Magyarországi Evangélikus Egyház médiamunkaágát, hivatalos kommunikációját és sajtómunkáját működtető, teljes körű médiaszolgáltató és újságíró-szervezet, amely egyházunk Luther Kiadójának egyik szervezeti egysége. 2015-ben alakult azzal a céllal, hogy az egyházban összehangoltan folyjon a sajtómunka. Munkaágai közé nemcsak a nyomtatott sajtó tartozik, hanem a Kossuth rádió Evangélikus félórájának műsortartalma, illetve az online felületek is – így egyházunk hivatalos honlapja és hírportálja, az Evangélikus.hu honlap, valamint a már említett Kötőszó blog is. Idén új területtel gazdagodtunk: elindult az evangélikus Spotify-csatornánk Kötőszó néven. Emellett mi kezeljük az egyház és a Kötőszó Facebook- és Instagram-oldalát, valamint a YouTube-csatornáját is.
– Csaknem két évvel ezelőtt lettél az EISZ főszerkesztője is. Milyen tapasztalataid vannak e területen?
– Nagyon pozitívak. A munkaágak vezetőivel és az újságíró munkatársakkal minden héten tartunk értekezletet, amelyen átbeszéljük az előttünk álló egyházi eseményeket, illetve az orgánumok készülő tartalmait. Összehangoljuk és delegáljuk a feladatokat, egyeztetjük a határidőket, ami a humán erőforrás szempontjából is nagyon fontos. Ugyanis sajnos még mindig nem vagyunk elegen. Hálás vagyok a munkatársaimért, akik egy-egy anyagot két-három felületünkre is elkészítenek, így például egy interjút nemcsak a Kossuth rádióban, illetve a Spotify-csatornán lehet rövidebben-hosszabban meghallgatni, de az írott változata is gyakran megjelenik az Evangélikus Életben, amelyet később átvesz az Evangélikus.hu vagy a Kötőszó blog. Tapasztalatunk szerint mindegyik felületnek többségében más a hallgató- vagy olvasóközönsége, így sokkal szélesebb körhöz eljutnak az anyagaink. Főként, ha világi médiumok is átveszik őket – erre is rendszeresen sor kerül.
– Az utóbbi években több személyi változás is történt az EISZ berkeiben. Vegyük sorra ezeket.
– A tévés műsorok szerkesztője, Nagy László 2021-ben ment nyugdíjba. Helyét Horváth-Bolla Zsuzsanna, az Evangélikus. hu korábbi felelős szerkesztője vette át, így ő most már a köztelevízió vallási műsorainak csapatát erősíti. Az új honlapszerkesztő Vitális Judit lett, aki azonban nemcsak az egyházi honlapért felelős, hanem az Evangélikus Élet hírszerkesztői feladatait is ellátja, mivel T. Pintér Károly szintén nyugdíjba ment. Az EISZ nyugalomba vonult operatőre, Győri András Timóteus utóda a fotósunk, Magyari Márton lett. Nemcsak azért vagyok hálás, mert nem maradtak betöltetlenül ezek a pozíciók, hanem azért is, mert olyan munkatársakal dolgozhatom akár az EISZ-en belül, akár a magazin szerkesztőségében, akik lelkiismeretesen, magas színvonalon, az ügy iránt maximálisan elkötelezve végzik feladatukat. Ezért is szomorít el az, hogy az egyházban sok emberhez nem jut el a munkánk gyümölcse. Fontos lenne felismerni és elismerni, hogy tájékoztatunk, identitást erősítünk, közösséget építünk, erre pedig az egyháznak szüksége van. Ha ezt a csatornát, munkaágat a közösség tagjai nem erősítik, azaz nem hirdetik, és nem szólnak egymásnak a megjelent cikkekről, utólag is meghallgatható, visszanézhető műsorokról, akkor a médiazajban elvész az üzenetünk. Az a közösség, amely nem tartja fontosnak az identitását, szétmorzsolódik.
– Nemcsak a magazin, de az Evangélikus Információs Szolgálat is a Luther Kiadó égisze alatt működik. Milyen kapcsolat van a könyvkiadás és a sajtómunkaágak között?
– E téren is a szoros együttműködés jellemez minket. Egyházunk egyetlen kiadója színvonalasabbnál színvonalasabb kiadványokat jelentet meg – nem csak teológiai témában. Bőséges a kínálat például a lelkiségi irodalom terén, az evangélikus hírességekkel készült interjúkötetekkel pedig a nem egyházhoz tartozók figyelmét is felkelthetjük. Nekünk pedig, akik nem a könyvkiadás területén dolgozunk, kötelességünk egyházunk könyvkiadójának termékeit a sajtó eszközeivel bemutatni, a szélesebb olvasóközönséggel megismertetni. Így nemcsak a Luther Kiadó közösségi felületein, hanem az egyház egyéb más sajtófelületein szintén láthatók a könyvbemutatóinkról készült videófelvételek, olvashatók a könyvajánlók és szerzőkkel készült interjúk. Kulisszatitok, de annyit talán elárulhatok az olvasóknak, hogy egy könyvet nem elég egyetlenegyszer ajánlani. Hiszen lehet, hogy a téma elsőre nem fog meg valakit, azonban a kötet szerzőjével vagy szerkesztőjével készített interjút olvasva máris újabb aspektusok mutatkoztak meg, és talán éppen ezáltal keltjük fel valakinek az érdeklődését a könyv vagy egyházunk iránt. Nem engedhetjük meg magunknak a „zárt kapus mérkőzéseket”, nem ez a feladatunk.
– A főszerkesztői feladataid mellett milyen sűrűn tudsz írni?
– Egyre ritkábban, hiszen a negyvennyolc oldalas magazin összeállításán túl a Kötőszó blog tartalmainak szerkesztése, a podcastadások lehallgatása és más EISZ-es teendők mellett ritkán jutok „terepre”. Bevallom, sokszor azért kell írnom, mert kiesik egy-egy anyag, vagy rövidebbet írt a szerző vagy nem olyan minőségűt, így az üres oldalra magamat „ugrasztom”. Ilyenkor rendszerint az én kedvenc témámmal, a színházzal, azaz annak ajánlójával gazdagodik a magazin. De természetesen csak olyan darabról írok, amelyet tényleg jó szívvel ajánlok. Nem az oldal feltöltése a cél, hanem az olvasóé.
– Melyik sajtóműfaj a kedvenced?
– Nagyon szeretem az interjú műfaját, hiszen mindig izgalmas egy-egy interjúalanyt, az ő ügyét, történetét érdekesen, új szempontokat megmutatva előhívni. Mégis a riport áll hozzám a legközelebb. Amikor úgy írjuk meg a „terepen” látottakat, tapasztaltakat, hogy az olvasó is azt érezze, velünk járta be az adott vidéket, ismerte meg a beszélgetőpartnereinket, az ott zajló eseményeket – legyen az éppen a háborús határ mentén evangélikusok által megszervezett segítőmunka vagy egy óraszíjkészítő manufaktúra, amelynek evangélikus házaspár a tulajdonosa.
– Ez utóbbi riportod Az Úr folyamatos iránymutatásával címet viselte, magazinunk 2021. szeptember 19–26-i számában jelent meg, de online is elolvasható az Evangélikus.hu honlapon. Egyházunk sajtóbizottsága idén másodszor osztotta ki a Bornemisza Péter-, illetve Írónád díjat. Az április 22-én tartott átadóünnepségen ezen írásodért te vehetted át az Írónád díjat, amelyre azokat az evangélikus egyházi médiafelületen 2021-ben közzétett írásokat lehetett jelölni, amelyek az evangélikusság és az evangélikus egyház pozitív megítélését, népszerűsítését vagy missziós tevékenységét segítették elő.
– Őszintén örültem életem első díjának. A riport során Magyari Márton fotós kollégámmal Dombóvárra látogattunk el Rózsai György bőróraszíj-gyártó manufaktúrájába. A Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye felügyelőjének és feleségének kisvállalkozása hazánk egyetlen – és egyben evangélikus kézben lévő – bőróraszíj-készítő cége, tíz család megélhetését biztosítja. Öröm volt ennek az elkötelezett evangélikus, hívő családnak a történetét megírni.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. május 8–15–i, 87. évfolyam 17–18. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
