A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, Adorjáni Dezső Zoltán szolgált igehirdetéssel böjt negyedik vasárnapján a pestszentlőrinci evangélikus gyülekezetben. Az egyházvezető Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, valamint Korányi András püspökhelyettes meghívására érkezett Budapestre Koszta István püspökhelyettes kíséretében. Az istentiszteletet követően Adorjáni Dezső Zoltán részletesen beszámolt az erdélyi egyház életéről. A vendégek és a vendéglátók megegyeztek arról, hogy testvérkerületi kapcsolatok kiépítését kezdik el, hiszen – ahogy Erdély evangélikus püspöke fogalmazott – „ezer szállal kötődünk egymáshoz”.
Adorjáni Dezső Zoltán püspöktől még január végén kért interjút az Evangélikus Információs Szolgálat. Akkor azt a visszajelzést kapta tőle szerkesztőségünk, hogy előbb a saját, Evangélikus Harangszó című lapjuknak szeretne nyilatkozni, mivel az általunk megküldött kérdések részben lefedik azokat a témákat, amelyekről ott szólni akar. Ezzel párhuzamosan az újság szerkesztői felajánlották, hogy a beszélgetés során egyúttal a mi kérdéseinket is érintik majd. A válaszokat így munkatársuk, Ambrus Attila jegyezte le, és a héten küldték meg részünkre.
– Március közepén népszámlálás kezdődött Romániában. Buzdítják az egyháztagokat, hogy vallják meg nemzetiségüket, vallási hovatartozásukat?
– Igen, van erre vonatkozó kampányunk. A sajtóban és mindenhol, ahol lehetőségünk nyílik erre, biztatjuk híveinket, hogy vallják meg bátran nemzetiségüket, felekezeti hovatartozásukat. Azon vagyunk, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetünk, az is, hogy mi az egyházunk pontos megnevezése. A lelkészi értekezleteken feldolgozzuk a vonatkozó előírásokat, fontos tudnivalókat. Felelős lelkészeink jelen vannak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szakpolitikai előadásain és felkészítőin. Tisztában vagyunk vele: jövőnk attól függően alakul, hányan valljuk magunkat magyarnak, evangélikusnak. Ettől függ, hogy élhetünk-e majd a jogainkkal akár a nyelvhasználat, akár a képviselet terén.
– Hány tagja van jelenleg a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyháznak? Hol helyezkedik el ezzel a lélekszámmal a romániai vallási palettán?
– A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház jelenleg a saját statisztikájából indul ki. Nyilván a népszámlálási adatokat is figyelembe vesszük, de ezek rendkívül megtévesztőek, mert a híveinket félrevezetheti az, hogy több, a miénkhez hasonló elnevezésű egyház létezik. A belső adatainkra támaszkodva mi huszonötezerre tesszük egyházunk nyilvántartott híveinek számát, a népszámlálási adatok ennél valamivel több evangélikust említenek. A kis egyházak közé tartozunk, lélekszám tekintetében a negyedikek vagyunk a négy magyar történelmi felekezet közül.
– A demográfia kapcsán fontos kérdés, hogy miként alakul a keresztelések, konfirmálások, házasságkötések száma.
– Sajnos nem úgy, ahogy szeretnénk. Valóban vannak demográfiai problémáink, de azon vagyunk, hogy a magyarországi családtámogatási koncepciót komolyan véve arra neveljük a fiatalokat, hogy vállalják a gyermekáldást. Mi is igyekszünk a fiatal családoknak segíteni abban, hogy minél több gyereket neveljenek. Az ifjakat arra biztatjuk, hogy tartsanak egyházi esküvőt. Szerencsére Romániában a házasságkötések kilencvenkilenc százaléka templomi esküvő. A megszületett gyermekeket ugyanilyen arányban meg is keresztelik, és döntő százalékuk konfirmál.
– Mekkora állami támogatást kapnak a román kormánytól? És milyen más forrásokra támaszkodhatnak az egyház tagjainak hozzájárulásán kívül?
– A román kormánytól a hívők számának arányában kapunk támogatást, ezzel kapcsolatban úgy fogalmazhatnék: jó, hogy van, viszont semmire sem elég. Ugyanakkor a magyar kormány támogatása, az európai uniós projektek és a nyugati testvéregyházak alkalmi segítsége révén az elmúlt években olyan esélyt kaptunk az építkezésre, amilyenre Trianon óta nem volt példa. Olyan beruházásokat sikerült eszközölnünk, olyan infrastruktúrát sikerült kialakítanunk, amilyenről azelőtt legfeljebb csak álmodhattunk. Számos parókia, közösségi ház és szociális intézmény, iskola, óvoda újult, illetve újul meg részben vagy egészben a magyar kormány támogatásával. Kolozsvárott restauráltatni tudtuk a templomot és a püspöki palotát, Sepsiszentgyörgyön Down-szindrómával élő gyerekeknek rendeztünk be speciális oktatást biztosító óvodát, Brassóban épül a magyar közösségi ház.
Az utóbbi időben sokat foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy nem megy-e a fizikai építkezés a lelki élet rovására. De azt gondolom, ez hamis megközelítés. Amíg nem volt például templomunk és lelkészünk Csíkszeredában, addig széteső kis szórvány volt az ottani evangélikusság. Amikor megépült a templomunk és a gyülekezeti központ a város központjában, lett közösség is, és most egy életre kelt, erős gyülekezetről beszélhetünk. Ahol van infrastruktúra, arra ráépül a szellemi, lelki építmény is.
– Említett egy óvodát. Mekkora intézményhálózatot tart fenn az egyház?
– Igyekszik részt venni az oktatásban, a diakóniában. Nem nagy a hálózat, amit fenntartunk, mert azt a román törvénykezés nem teszi lehetővé. Nálunk nagyon nehéz állami támogatást kijárni a diakóniai, szociális munka esetében. Ahhoz képest, hogy mekkora a lélekszámunk, idősotthont működtetünk, meg más intézményeket is, de csak óriási kínlódással tudjuk fenntartani őket, mert nem olyan mértékű a normatív támogatás, mint Magyarországon. Sőt számos területen nincs is normatív támogatás.
– Milyen lehetőségek vannak a missziói munkára? Mi a helyzet a hitoktatással a román oktatási rendszerben?
– A misszió nem lehetőség, hanem az egyház alapvető feladata, kötelessége, amit végeznie kell, alkalmazkodva a kor kihívásaihoz és az adott helyzethez. A missziót végezni kell az iskolában, a szeretetintézményekben, a kórházakban, a börtönökben és a kulturális intézményekben, jelen kell lenni ezeken a helyszíneken. A hitoktatás pedig kellőképpen meg van szervezve.
