Új sorozatunkban a Magyarországi Evangélikus Egyház budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Dr. Hubert Gabriella irodalom- és könyvtörténésszel, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatójával a múlt értékeinek megőrzése iránti elkötelezettségről is beszélgettünk.
– Tudományos munkáját Szegeden kezdte, de már akkor is egyházi vonatkozású területtel foglalkozott.
– Ragaszkodom az adatokhoz, struktúrákhoz. Ezzel is kezdtem a munkásságomat, amikor a szegedi József Attila Tudományegyetemen a magyar verstörténeti adatbázist kezdtük el építeni az 1970-es évek második felében. Az 1600-ig írt mintegy ezerötszáz régi magyar vers adatait gyűjtöttük össze és rendszereztük. Megelőztük a korunkat, hiszen nem papíron dolgoztunk, hanem az egyetem szobányi méretű számítógépét használtuk. Megjelent az anyag nyomtatásban is – franciául Párizsban –, de jó ideje az interneten is elérhető, immáron a hetedik verziójánál tartunk. Mivel engem a régi magyar irodalom érdekelt, ebben a munkában a gyülekezeti énekek feldolgozásával bíztak meg.
– 1988 óta a Magyarországi Evangélikus Egyház gyűjteményében dolgozik. Hogyan került egyházunk könyvtárához?
– Miután megszülettek a gyermekeink, nehézséget jelentett a Szeged és Budapest közötti ingázás. Id. Fabiny Tibor egyháztörténész-professzor hívott a könyvtárba. 1988-ban még részmunkaidőben, 1989 őszétől főállásban dolgoztam az Evangélikus Teológiai Akadémiával [ma Evangélikus Hittudományi Egyetem – a szerk.] közös egységet alkotó országos könyvtárban. Az akkori könyvtárvezetőnek, Papp Ivánnénak az elhivatottságát jelzi, hogy amikor kórházba került, elküldte hozzám a lakásunkra a fiát: adja át az Üllői úti könyvtár kulcsát, hogy ne legyen gazda nélkül a könyvtár, a későbbi főnököm ugyanis akkor éppen a teológián dolgozott. Magda néni számára még betegsége idején is az olvasók voltak az elsők! Ez a szemlélet nagy hatással volt rám. A két könyvtár szétválása óta már csak az Üllői úton dolgozom. Az évtizedek alatt rejtett kincseket sikerült feltárni, kutathatóvá tenni. Ehhez az kellett, hogy a rendszerváltás után egyházunk több alkalmazottat bízzon meg a könyvtári szolgálattal, így lehetőségünk lett rendszerezni, bemutatni és kutathatóvá tenni azt a szellemi és kulturális örökséget, amelyet egyházunk őriz, gyarapít és szolgáltat.
– Gondolhatunk az impozáns Podmaniczky–Degenfeld-könyvtárra, számos lelkészi és professzori hagyatékra, de a 15–16. századból származó, több mint ezerkötetnyi régi magyar irodalmat tartalmazó állományra is.
– Utóbbi nemcsak az unikális értéke, hanem a kutatási területem miatt is kedves a számomra. A bibliográfiai szintű feltárásnak – mostani vezetői feladataim mellett – még nem értem teljesen a végére, de reményeim szerint a jövőben el tudom majd végezni. Az értékmentés mellett fontos szempont az ablaknyitás a világ felé. Ezért is öröm, hogy hozzánk került az Esterházy Péter- és Gitta-könyvtár, az írónak és feleségének a saját könyvgyűjteménye. Ez a mintegy tizenháromezer kötetes állomány tágabb közönséget is vonz, amelynek meg tudjuk majd mutatni gyűjteményünk régebbi évszázadokból származó darabjait is. Az alapot azonban gyűjteményi kincseinknek a jövő számára való megőrzése jelenti.
– Mit üzen nekünk az évszázadokat összekötő evangélikus gyűjtemény?
– A gyűjteményi értékek minden korban az evangélikusságról tesznek tanúságot, identitásunkat erősítik. Arra is figyelmeztetnek, hogy mindebből semmi sem maradt volna meg, ha nincs mindig olyan intézmény vagy ember, amelynek vagy akinek ez a szívügye. Munkatársaimmal együtt a folyamatos megújulás mellett elkötelezett könyvtár-, levéltár- és múzeumőrök vagyunk. Ha nem törekednénk folyamatosan erre, akkor evangélikus múltunk egy-egy darabja veszne el.
– Mit jelent az ön számára az evangélikusság?
– Nem evangélikusnak születtem, ez a választott otthonom. Ennek egyik oka édesanyám mellett ez a gyűjtemény, amelynek köszönhetően meg akartam ismerni az evangélikus egyházat. Másrészt lelki otthont is kerestem. Tudatos döntés volt, hogy a gyermekkori áldozás és bérmálás után konfirmáltam, és áttértem evangélikusnak a kilencvenes évek második felében. A Deák téri gyülekezethez tartozom. Mostanában ért meg bennem a szolgálat jelentősége – ez már talán az evangélikusságomból is fakad. Lelki és szellemi hazámmá vált az evangélikusság.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. július 11. – július 18-i, 86. évfolyam 27–28. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
