Milyen reménység fűződhet másfél ezer ember megvendégeléséhez? Az evangélikus presbiterek országos találkozója (EPOT) után a program két fő „hajtómotorját”, Gáncs Péter nyugalmazott püspököt és Mészáros Tamást, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelőjét, valamint az országos iroda gyülekezeti és missziói osztályának a rendezvény szervezéséért-koordinálásáért felelős munkatársát, Tornay András gyülekezeti referenst kértük értékelésre.
Gáncs Péter: Az egész alkalomnak nagyon pozitív légköre volt, kezdve azzal az alaphangoltsággal, amelyet Prőhle Gergely a hálaadással megadott. Látni lehetett, hogy az emberek igazán örülnek egymásnak. Leszámítva a Szélrózsát, amely elsősorban a fiatalokat célozza meg, a gyülekezetek „kemény magjaihoz” tartozóknak a járvány óta ez volt az első ilyen nagy találkozási lehetőségük.
Az EPOT-ot annak idején azért hívtuk életre, hogy a hatéves presbiteri ciklusok közepén legyen egy-egy ilyen találkozó, melynek fontos része az önvizsgálat is. 2009-ben a Pestszentimrei Sportcsarnokban, hat évvel később a Tüskecsarnokban voltunk. Tavaly a járvány megakadályozta, hogy megszervezzük az alkalmat, így csúszott mostanra. A Hungexpo mint helyszín minőségi előrelépés volt, és Tornay András főszervezőnek és csapatának az érdeme, hogy pontosan ment az egész napirend, mindennek tere és ideje volt. Azt mondhatjuk, szintet léptünk a lebonyolításban.
Fábri György, az Északi Egyházkerület felügyelője, Gáncs Péter nyugalmazott püspök és Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
A korábbi tapasztalatokra építve a mostani EPOT-ot már úgy szerveztük, hogy a presbiterek mellett hangsúlyosan hívtuk a lelkészeket, intézményvezetőket, gyülekezeti munkatársakat is. Egy tágabb ölelésű és a csapatmunkát jobban segítő találkozót terveztünk – és ez meg is valósult.
A presbiter szó elöljárót jelent, olyasvalakit, aki a gyülekezet építésében elöl jár. Így nem csupán azokat nevezhetjük így, akiket ténylegesen megválasztanak erre. Ideális esetben a presbiterek mind munkatársak is lennének, de egy munkatárs nem feltétlenül presbiter. Most azokkal találkoztunk, akik az egyházban valamit felelősen fölvállalnak és elvégeznek. Hogy melyik az a terület, amelyet valaki a magáénak érez, az a szekcióválasztásban is kifejeződhetett.
Igen ütősnek éreztem az istentisztelet igei üzenetét: „Ti adjatok nekik enni!” [Mk 6,30–44] Egy olyan helyzetben, amikor mindenki valahonnan máshonnan, leginkább kívülről várja a segítséget, akkor Jézus máshova helyezi a súlypontot, és rámutat arra, hogy a mi kezünkben is vannak eszközök, tudunk másokon segíteni. Ha innen úgy mentek haza a kedves testvérek, hogy nem is vagyunk olyan szerencsétlenek, szegények meg lebénultak, mint amilyennek a mostani krízisben sokszor érezzük magunkat, akkor ez az igei csattanó célba ért. Akkor az, amivel indultunk a találkozó elején, hogy „elfogadtál és elhívtál”, tartalmat kapott. És mindazt – a népszámlálási adatok szerint a külvilág számára minden bizonnyal „keveset” –, amink van, megoszthatjuk egymással. Ebben mindenkinek megvan a lehetősége és felelőssége.
*
Mészáros Tamás: Kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptunk. Legfőképp azt, hogy az alkalom profi és lelkes, lélektől átitatott volt.
Mindegyik szekcióbeszélgetésbe belehallgattam. Azzal az izgalommal, hogy tudtam, egész másra kell készülni, mint egy egyházmegyei vagy szakmai konferencián, ahol kis csoportokban lehet együtt dolgozni. Itt a legkisebb csoport is közel háromszáz fős volt. Ráadásul két szekció olyan teremben kapott helyet, amely a plenáris terem két leválasztott része volt. Mégis úgy tapasztaltam, mindegyik szekcióvezető nagyon kreatívan tudta mozgatni a hallgatóságot.
Az, hogy a digitális táblák, a színpad mögötti hatalmas LED-fal ilyen vizuális élményt tudott adni, többünknek kellemes meglepetés volt. Kérdésként merült fel ugyanis a találkozó előtt, hogy vajon mennyire vonja majd el vagy épp erősíti meg a figyelmet a homokanimáció a prédikáció alatt. Ezzel kapcsolatban többféle visszajelzést kaptunk: volt, aki azt mondta, a képek nyomatékosították, mélyítették számára az igei üzenetet, mástól pedig azt tudtuk meg, hogy az első pillanattól csak a képekre tudott figyelni – erre mondhatjuk, hogy azok a tartalom látható megformálásai voltak, úgyhogy az üzenet így is célba érhetett.
*
Tornay András: A találkozó szervezése több mint egy éve kezdődött. A tartalmi összeállítást Gáncs Péter nyugalmazott püspök, Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő, Krámer György országosiroda-igazgató és osztályunk csapata állította össze. Én a velük való kapcsolattartáson, munkájuk segítésén kívül a helyszínért, foglalásokért, a technikai előkészítésért, valamint az egész napos rendezvény koordinálásáért voltam felelős.
Az, hogy az EPOT ilyen színvonalon és precizitással valósult meg annak is köszönhető, hogy nagy csapat – tapasztalt külső partnerek és számos önkéntes – segítette a nap lebonyolítását. Utóbbit külön is köszönöm az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatóinak, akik a helyszínen végeztek önkéntes szolgálatot.
Különböző munkahelyeken sok hasonló méretű rendezvény megszervezésében vettem már részt. Ennek fényében is mondhatom, hogy az EPOT a találkozások napja volt egyházunkban. Nagyon jó látni, hogy itt a jelenlévők mosolyogtak, örültek egymásnak. Abban bízom, hogy az előadásokon elhangzó gondolatok, az istentisztelet igei üzenete, a közösség élménye beépülnek majd a gyülekezetek életébe.
