Portrésorozatunkban az egyházunk budapesti Üllői úti országos székházában szolgálatot végzőket szólaltatjuk meg indíttatásukról, munkájukról, céljaikról. Ez alkalommal Mészáros Attilával, a diakóniai osztály menekültügyi és intézményi referensével pályaválasztásáról, az integrációról és a segítségnyújtás lehetőségeiről is beszélgettünk.
– Hogyan került az országos irodába, és mi a feladata?
– A vajdasági Bajsáról származom, amely szlovákok, szerbek és magyarok által lakott, részben evangélikus település. Magam is migránsként érkeztem Magyarországra. Először Sopronba jártam felnőttképzésre, majd a fővárosi Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakán tanultam. A kilencvenes évek közepén a menekültek nagy része délszláv és vajdasági magyar volt. Mivel szerbhorvátul is beszélek, fordítóként, tolmácsként kezdtem el a Magyar Helsinki Bizottságnál dolgozni, majd a Menedék Egyesületnél szociális munkás és PR-koordinátor voltam. Később az Oltalom Karitatív Egyesülnél és a Menhely Alapítványnál foglalkoztam hajléktalanellátással. 2015 tavaszán mint külső alkalmazott csatlakoztam a diakóniai osztálynak ahhoz a nagy programjához, aminek egy kis szelete a menekültügy, annak fejlesztése volt; a tanulmányt erről én állítottam össze. 2015 nyarán nagy változást éltünk meg, hiszen akkor napok alatt több tízezren léptek be Magyarországra. Ekkor egyházunk is csatlakozott a menedéket kereső emberek segítéséhez. Azóta koordinálom egyházunk menekültügyi programját, valamint intézményi referens is lettem.
– Mi szükséges ahhoz, hogy integrációról tudjunk beszélni?
– Ez kétirányú folyamat. Egyrészt a menekülteknek kell képessé válniuk arra, hogy be tudjanak illeszkedni a fogadó ország társadalmába. Ehhez fontos, hogy megismerjék az adott ország nyelvét, jogrendszerét és kultúráját, valamint az is, hogy munkát és lakhatást találjanak maguknak. Ugyanakkor a fogadó országnak is nyitottnak kell lennie, és biztosítania kell azokat a feltételeket, amelyek a beilleszkedést lehetővé teszik. Csak így alakulhat ki a békés együttélés. Ezért nemcsak a menekülteket segítjük, hanem arra is törekszünk, hogy befogadóbbá tegyük a fogadó társadalmat. Intézményeinkben és gyülekezeteinkben is számos előadást tartottunk. Ezeken az alkalmakon bemutattuk, hogy kik is a menekültek, hogy milyen értékeket hoznak magukkal, valamint arról is szóltunk, hogy milyen kockázatot jelent, ha az ő társadalmi beilleszkedésük nem sikeres.
– Az Evangélikus Diakónia a németországi testvéregyházak anyagi támogatásával a józsefvárosi gyülekezet Mandák-házában tart fenn integrációs irodát. Mi a feladatuk?
– Olyan embereken igyekszünk segíteni, akik nem gazdasági okokból, hanem kényszerűségből hagyták el a hazájukat. Az ő beilleszkedésükkel foglalkozunk. Két szociális munkással üzemeltetjük irodánkat. Évente közel kétszáz menekültet érünk el. Személyes tanácsadással, lakhatási támogatással, gyógyszerellátással és – élelmiszerjegyeken keresztül – élelmezéssel is segítjük a hozzánk fordulókat. Szolgálatunk fő célja, hogy együttműködő partnereinkkel karöltve elősegítsük a menekültek önálló életvitelének a kialakítását, sikeres társadalmi beilleszkedését.
– A református egyház menekültmissziót működtet, a római katolikus egyház többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálaton és a Jezsuita Menekültszolgálaton keresztül vesz részt az otthonukat kényszerűen elhagyók segítésében és integrációjában. Miért tartja fontosnak, hogy a felekezetek is jelen legyenek ebben a szolgálatban?
– A perifériára szorultak, üldözöttek megsegítésének nagy hagyománya van az evangélikus egyházban. Elég, ha Sztehlo Gábor szolgálatára vagy a kilencvenes években az erdélyi magyarok megsegítésére gondolunk. A Krisztust követő élet azt is jelenti, hogy komolyan vesszük az irgalmas samaritánus példázatát. Meg kell látnunk az embert a migránsban is és odafordulni hozzá. Így tekintve egyértelmű, hogy dolgunk van a fogyatékkal élőkkel, a hajléktalanokkal, az üldözöttekkel. Szociális oldalról nézve az, hogy erre a célra a felekezeteknek kiépített hálózataik vannak – mind a gyülekezetek, mind az intézményrendszer szintjén –, azért is örvendetes, mert pótolni tudják a természetes segítő környezetükből kiszakadó menekültek támogató közegét, biztonságát, segítik a tájékoztatásukat, problémáiknak a hatékony kezelését.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 31. – november 7-i, 86. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
