A 2022. év igéje állt az idei országos evangelizáció középpontjában október 8-án Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Az igehirdetések és a közös éneklések mellett személyes bizonyságtételek formájában is átélhették a jelenlévők Istennek az ember felé tanúsított szeretetét, hűségét.
Az evangelizáció szervezésén a szokásokhoz híven ezúttal is egy csapat munkálkodott Szeverényi János országos missziói lelkész koordinálásával. A gazdag zenei szolgálatról a Hermons Hammond Halleluja csoport énekesei és muzsikusai gondoskodtak. A délelőtti prédikáció üzenetében való elmélyüléshez a tizenegy bibliakör valamelyikét választhatták a résztvevők. Győri János Sámuel és társai révén – tavalyhoz hasonlóan – ezúttal is élő online közvetítésben követhették a programot mindazok, akik nem tudtak személyesen jelen lenni.
Az evangelizáció délelőtti programját Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke igei köszöntője vezette fel, igehirdetéssel pedig Győri Gábor Ádám szolgált. Jézus mondata – „Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el” (Jn 6,37) – szélesre tárja a kaput, és sok kérdést vet fel – fogalmazott a nyugalmazott esperes. Kiemelte, hogy Jézus mindenkinek a rendelkezésére áll, s ha Pál azt mondja, „mindeneknek mindenné lettem”, akkor Jézus ezt ezerszer inkább elmondhatta. A Jézushoz való eljutás fontosságáról szólva beszélt arról, hogy mit jelent Jézusban megmaradni: „Ha őt megeszem, ő bennem van. Ha ő kenyér, akkor éltet engem. De ez igaz fordítva is, ahogyan az apostolok rámutatnak: Krisztusban van az üdvösség, Krisztusban lehet örök élete az embernek.”
Isten hűségéről, kegyelméről és szeretetéről tett bizonyságot özv. Széll Bulcsúné Győri Éva. „Egyre inkább észreveszem – tekintett vissza életére –, hogy az Isten milyen hűségesen mellettem volt akkor is, amikor nagyon nehéz időket éltem, és azt gondoltam, Isten nem is törődik velem. De Isten hűsége tökéletes és örök, soha meg nem szűnik, ő soha el nem hagy.” Elmesélte azt is, hogyan találkozott Jézussal, és ez a találkozás hogyan hat ki az életére azóta is: „Egyszer a sötét udvaron kellett átmennem, amitől nagy félelem fogott el. Akkor hirtelen, egy pillanat alatt ott volt mellettem az Úr Jézus, mint az egyedüli, aki meg tud őrizni ebben a helyzetben. Ha Jézus velem van, akkor nem történik bajom.”
Szorongáscsere – ezt a címet adta bizonyságtételének Győri János Sámuel, aki szerint szorongást nem lazulással, hanem csak szorongással lehet felváltani. A nyugalmazott lelkész Siklós József költőt idézve mutatott rá, hogy „nem lehet megszabadulni a bűnös pohártól az áldás kelyhe nélkül”. Jézus arra bátorít minket, vegyük fel az ő igáját, tanuljuk meg tőle, hogy szelíd és alázatos szívű, és akkor nyugalmat találunk a lelkünknek (vö. Mt 11,29). Ha így teszünk, akkor már nem a mindennapi nehézségek miatt nyugtalankodunk, hanem a misszió tölti ki a gondolatainkat. „Jézus igája páros iga, ha felvesszük, ő is ott van mellettünk. Így szorongat minket a lélekmentés csodálatos szorítása” – mondta Győri János Sámuel.
„Én pedig feltámasztom őt…” – olvashatták a jelenlévők a kivetítőn is a János evangéliumából (6,39–40) idézett részt, amely Győri Gábor Dávid prédikációjának alapjául szolgált. A pestszentlőrinci evangélikus oktatási intézmény iskolalelkésze az alkalom zárásaként arról szólt, hogy ugyan a tömegmédia azt sugározza felénk, el vagyunk veszve, a végtől való félelem azonban csapda, mert a véget egyikünk sem kerülheti el. Az igehirdető hangsúlyozta: „Ennek az ellentmondásnak a feloldásához nézőpontváltásra van szükségünk, miszerint a vég nem végleges elmúlás, hanem megérkezés a célba. Jézusra kell tekintenünk, aki nem rettegett a haláltól, nem menekült a halál árnyékától, hanem egyenesen szembenézett vele, és az örök haza felé tartott.”
