Temploma tetőszerkezetének megújulásáért adott hálát július 4-én a Duna Televízió által is közvetített istentisztelet keretében a lovászpatonai evangélikus gyülekezet. A keresztelővel is gazdagított ünnepi alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese és Farkas Ervin helyi lelkész működött közre.
A lovászpatonai egyike a Magyarországi Evangélikus Egyház legrégebbi templomainak; a legősibb részei az Árpád-korból, a 12–13. századból valók. A fallal körülvett erődtemplomok sorában pedig Magyarországon az egyetlen olyan, ahol evangélikus istentiszteleteket tartanak. A templom tetőszerkezete a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kezelt pályázati forrásból, a Gustav-Adolf-Werk, az egyházkerület és az egyházmegye, valamint a helyi önkormányzat és a Lovászpatonai Baráti Kör Közhasznú Egyesület támogatásával újulhatott meg. A munkálatok költsége mintegy tizenkilencmillió forint volt.
Az épület hosszú, gazdag történelmére is utalt Szemerei János az Lk 19,40 alapján tartott prédikációjában. A kövek némák, néha mégis megszólalnak – hangsúlyozta a püspök. „A kövek nemcsak az egykori fizikai hatásokat őrzik, de beszélnek az előttünk járók lelki, hitbeli szemléletéről is. Elbeszélik az előttünk járók reményét, hogy mibe kapaszkodtak, miben bíztak a legnehezebb időkben” – fogalmazott. A legnagyobb ajándék az – tette hozzá –, hogy ebben a templomban is rendszeresen szólhat Isten élő igéje, és hirdethetjük azt, amit Isten tett Krisztusban értünk – ez igazi távlatot nyit számunkra, törékeny és halandó emberek számára.
Az igehirdetés után keresztelő következett. Farkas Ervin Ézs 49,15–16 alapján szólt a szülőkhöz és a keresztszülőkhöz. Arról beszélt, hogy Isten nem egyszerűen csak a „tenyerén hordozza” az övéit, hanem még ennél is mélyebben szeret, a „tenyerébe vés”. Mélyen, bele a húsba, a vérét adva. „Isten szeretete annyira mély, hogy nem lehet mélyebbre esni a tenyerénél!” – emelte ki a lelkész. Ezek után Farkas Ervin a keresztség szentségében részesítette Nagy Csabát, majd Isten áldását kérte a kisfiú szüleire és keresztszüleire.
Az istentisztelet végén elhangzott a gyülekezet egykori lelkészének, Szalai Mihálynak a költeménye az „A csitári hegyek alatt…” kezdetű népdal dallamára. A verset Farkas-Recse Dóra énekelte, citerán kísérte Sebestyén Péter. Utolsó strófája jól összefoglalta a hálaadó ünnepség lényegét: „Patonai öregtorony kilátszik a határba, / Harang szava a környéket reggel, este bejárja, / Belever a szívembe, mintha az ég üzenne: / Balsorsban is bízva bízzál, nagy az Isten kegyelme!”
* * *
Az istentisztelet felvétele megtekinthető a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) internetes oldalán.
