Az evangélikus presbiterek szeptemberi országos találkozóján elhangzottakat gondolták tovább a felügyelők idei országos konferenciájának résztvevői november első hétvégéjén Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A hagyományos találkozó célja – a presbitertalálkozó tapasztalatainak összegzésén túl – az egyházunk előtt álló feladatok áttekintése volt.
A konferencia nyitó előadását Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter tartotta Magyarország Európában címmel. A politikus, aki egyben a térség országgyűlési képviselője is, arról beszélt, hogy Európát Ázsiától a kultúra, a kereszténység, a görög, római, zsidó örökség, a történelem, Magyarországot az európai nemzetektől pedig nyelve és kultúrája különbözteti meg.
A 18. század végén megfogalmazott herderi jóslat, hogy eltűnünk a szláv tengerben, megalapozta a jövőtől való rettegést, és a nemzethalál lehetőségét vizionálta. Vajon a jövőben eltűnünk-e mi, magyarok, vagy megmaradunk? – ez a kérdés azóta is erősen foglalkoztat minket.
Egység és sokszínűség
Navracsics Tibor szerint a problémáinknak két oka van: egyrészt egy szentimentális, vagyis hogy mindent érzelmi alapon fogunk fel, másrészt egy intellektuális restség, nevezetesen hogy nem vagyunk hajlandók megtanulni az Európai Unió állította szabályokat. Előbbihez hozzátartozik a magyarok alapélménye, a magányosság. Azt érezzük, hogy fogyunk, zsugorodunk, egyre kisebb területen értetjük meg magunkat, és mindaz, ami a nyelvi és kulturális határainkon túl van, ellenséges, ott vigyáznunk kell. Emellett a megcsalatás érzése is bennünk van: úgy érezzük, Európa cserben hagyott bennünket 1848–1849-ben, 1918-ban, 1920-ban, 1945-ben és 1956-ban is.
A miniszter hangsúlyozta: meg kell határoznunk, mik a nemzeti érdekeink, mit akarunk Európában, hogyan akarjuk azt elérni. Komoly hagyományokkal, megkülönböztető vonásokkal rendelkező nemzet vagyunk, és egy olyan Európában hiszünk, amely tudja tolerálni a kulturális egységet és sokszínűséget.
Az előadás után a résztvevők az ország aktuális helyzetéről, pártpolitikai kérdésekről, a nemzeti konzultációról faggatták Navracsis Tibort, és kérdéseikben kitértek arra is, hogy a kormány számít-e az evangélikus egyházra, elismeri-e a munkáját. Emellett szóba került az is, hogy a mai fiatalokban nincsenek görcsök, félelmek, kisebbségi érzések, a különféle pályázati és ösztöndíj-lehetőségek által sokan eljutottak külföldre, kinyílt számukra a világ.
Az esti áhítaton Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a 108. zsoltár alapján arról beszélt, hogy a háború sötétségében szükség van a hajnal keresésére. „Mikor ér véget az éjszaka, hol kezdődik a reggel?” – tette fel a kérdést, majd a választ is megadta: „Mikor a másik ember vonásaiban észreveszem a felebarát vonásait. A világban uralkodó sötétséget úgy tudjuk eloszlatni, ha Jézus Krisztusról tanúskodunk.”
Több kell belőle!
Szombaton a résztvevők a presbiterek szeptemberi országos találkozójának (EPOT) tapasztalatait összegezték, a szekcióbeszélgetések témáit gondolták végig. Prőhle Gergely, egyházunk országos felügyelője kiemelte: szükségünk van a hálaadásból fakadó erőre, arra, hogy hitvalló keresztyének legyünk, korszerű nyelven fogalmazzuk meg és adjuk tovább azt, ami számunkra fontos. Köszönetet mondott az EPOT szervezőinek, amiért olyan fantasztikusan készítették elő az alkalmat.
Mészáros Tamás, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület felügyelője, az EPOT egyik szervezője a tanulságok, reflexiók kapcsán kiemelte: ez egy szakmai továbbképző nap volt, lelki útravalóval. A találkozón ezerhatszázötvenen vettek részt, a legtöbben – összesen százhatvanketten – a Győr-Mosoni Egyházmegyéből, ugyanakkor volt olyan egyházmegye is, ahonnan összesen öten érkeztek az alkalomra. A résztvevők fele a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületből jelentkezett a programra.
Az utólagos értékelés során több mint négyszázan küldték vissza a kérdőíveket, és ezeken döntően pozitív visszajelzéseket fogalmaztak meg; a jelenlévők úgy érezték, hogy az alkalom profi, lélektől átitatott volt. Csupán egy-két kritika érkezett, például arról, hogy a szekcióüléseket miért egy időben tartották. Azt is többen kifejezték – magán az EPOT-on és a révfülöpi felügyelői konferencián is –, hogy fontos a rendszeresség, gyakrabban kellene hasonló rendezvényt szervezni.
Segít a továbblépésben
A konferencián az EPOT öt szekciója közül négyet idéztek fel az előadók, így utólag mindegyiknek részesei lehettek a felügyelők. Sefcsik Zoltán, a Szekszárd és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze, a Spirituális források elnevezésű szekció egyik vezetője a különböző – karizmatikus, fundamentalista, kapcsolatközpontú, intellektuális, misztikus – istenélményekről beszélt. Mint mondta, a Krisztus-központú igére figyelés minden elakadásunkból segít továbblépni. Elhangzott az is, hogy egy gyülekezetben többféle irányzat élhet együtt, ezek egymást kell, hogy erősítsék, kiegészítsék.
A Látni, látszani, láttatni szekció egyik vezetője, Szabó B. András pestújhelyi lelkész azt elemezte, hogyan tudjuk az egyház kisebbségi helyzetéből a legtöbbet kihozni, hogyan tudunk a valós méretünknél nagyobb hatást kifejteni. Szólt a misszió jelentőségéről, mert ahhoz is misszió kell, hogy szinten tudjunk maradni. Gyűjtsük össze a jó gyakorlatokat egymástól, tanuljunk a másiktól! – bátorította a felügyelőket.
Mindenkit alkalmassá tesz
Heinczinger Orsolya budavári gyülekezeti felügyelő, az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának vezetője, a Működjünk együtt, mint egy test tagjai című szekció vezetője megkérdezte a felügyelőket, vajon fülnek, szájnak, lábnak vagy kéznek tartják-e magukat a gyülekezetben. Kiből van a legkevesebb? A legtöbb? Melyik nélkül nem működik a gyülekezet? Mi történik, ha a lelkész más feladatban szeretne bennünket látni? Mindannyian Krisztus testének tagjai vagyunk – hangsúlyozta –, mindegyikünknek megvan a helye, Isten mindenkit képessé tesz arra, hogy elvégezze azt a feladatot, amellyel megbízta. A felügyelői hozzászólásokból kiderült: minden gyülekezeti tag alkalmas valamelyik szolgálati területen, fontos a munkamegosztás, a munkák delegálása, ne a felügyelő végezzen mindent egyedül.
Fábri György, az Északi Egyházkerület felügyelője a felelős gazdálkodásról, egyház-finanszírozási kérdésekről beszélt, arról, hogy az áldozatvállalás nem anyagi kérdés, hanem elszántság kérdése. A számokat elemezve elmondta: nagyon sok gyülekezetben emelkedett a saját áldozatvállalás mértéke. Adójuk egy százalékát nyolcvanötezren ajánlották fel az evangélikus egyháznak, közülük nagyon sokan nem evangélikusok, akiket mi tudtunk megszólítani.
A gazdálkodás témájához kapcsolódóan Krámer György, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatója a Covid-válság és a háború hatásait ismertette. Az energiaárak emelkedése kapcsán elmondta: a gyülekezetek élhetnek a pályázati lehetőségekkel, az energiahatékonyságot mindenhol növelni kell, az országos iroda szakemberei a projektek megfogalmazásához, kérelmekhez tanácsokat is adnak.
A vita gazdagít
Valamennyi előadást élénk vita követte; a felügyelők a véleményükkel, a gyülekezetekből hozott jó tapasztalatokkal gazdagították a konferenciát. Erre nemcsak az előadások utáni hozzászólások kínáltak lehetőséget, hanem a szünetekben zajló és a késő esti órákba nyúló beszélgetések is; a program fontos része volt a találkozás, a véleménycsere, akár a balatoni séta, akár étkezés közben.
Az idei programon a Luther Otthon – Evangélikus Diákotthon szeptemberben felavatott új épületének három fiatal lakója is részt vett. Szunyoghy Dóra mesterszakos villamosmérnök-, Ferenczi Sándor alapszakos gépészmérnök-, Takács László alapszakos mérnök-informatikus hallgató a Műegyetemen, utóbbi szakkollégiumi bizottsági tag, a mentori szolgálat tagja. A szünetekben arról beszéltek, mennyivel többet jelent evangélikus szakkollégiumban lakni, mint egy világi intézményben.
Az áhítatok és az istentiszteletek a lelki feltöltődést, gazdagodást segítették. Áhítatot tartott Kondor Péter, a Déli, illetve Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. A vasárnapi istentiszteleten a házigazda, a révfülöpi oktatási központ igazgatója, Hafenscher Károly lelkész Kol 1,3–6 alapján hirdette Isten igéjét, a hála és a reménység jelentőségét hangsúlyozva.
