Életének 77. évében, súlyos betegséget követően október 30-án elhunyt Lukáts Miklós evangélikus lelkész, építészmérnök, az Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalának egyházi kapcsolatokért felelős politikai államtitkára. Alább Aradi György lelkész rá emlékező sorait olvashatják.
Lukáts Miklós 1946. március 27-én született Szombathelyen Lukáts Rezső közgazdász és Medveczky Borbála statisztikus második gyermekeként. Családjuk mindkét ágon hitét aktívan gyakorló evangélikusokból állt. Az édesapa tisztviselőként előbb a Közellátási Minisztériumban tevékenykedett, majd a Vas Megyei Közellátási Hivatal helyettes vezetője lett. Amikor édesapjukat a tébécé harminchét évesen elragadta, Miklós mindössze négyéves volt. Ekkor édesanyjával és Kati nővérével Budapestre költöztek, ahol támaszt jelentett és otthont kínált számukra a Medveczky nagyszülők befogadó szeretete abban a Stefánia úti házban, ahol máig a család ötödik generációja él.
Megélhetésüket a nyomorúságos 1950-es években édesanyjuk, Bori néni – statisztikusi munkája mellett – szakfordításokból biztosította példás hittel és szorgalommal. A fasori hitélet aktív részesei lettek, lelki otthonuk szolgáló közösségébe is természetes módon nőtt bele Miklós.
Középiskolai tanulmányait az I. István Gimnáziumban végezte; innen a Budapesti Műszaki Egyetemre vezetett az útja, az Építészmérnöki Karon szerzett diplomát. Ebben az időszakban ismerkedett meg későbbi feleségével, az ugyancsak építészhallgatónak készülő Juhász Ágnessel, különleges módon éppen annál a baráti családnál, ahol annak idején Miklós szülei is megismerkedtek. 1970-ben házasodtak össze, hogy aztán mindenben egymást támogató boldog házasokként éljenek ötvenkét éven át. A teremtő Isten házasságukat két fiúgyermekkel, Péterrel és Tamással ajándékozta meg. Családi életüket tapintható szeretet, hitüket a családi ökumené jegyében kölcsönös tisztelet hatotta át; a családba az évek alatt négy unoka és egy dédunoka érkezett.
Lukáts Miklós világi hivatásában és egyházi szolgálataiban is a rendszerváltás évei hoztak átrendeződést. A mérnökként végzett aktív tervezői és kivitelezői tevékenység után 1974-től az Építésgazdasági és Szervezési Intézetben munkálkodott egészen 1990-ig, ezzel párhuzamosan egyre aktívabban vállalt szerepet közéleti kérdésekben a változásokat katalizáló hazai értelmiség köreiben.
Többedmagával megalapította a Márton Áron Társaságot, amely az előszobája, majd a szellemi műhelye lett a Kereszténydemokrata Néppártnak (KDNP). A párt alapító tagjaként országos titkár, az országos elnökség tagja, majd a Protestáns Műhely alapító elnöke. Nyílt politikai szerepvállalásával aktív szerepet játszott a szocialista alapokon nyugvó egypártrendszer lebontásában és a többpárti parlamentáris demokrácia hazai kiépítésében.
1990 májusában a KDNP országos listájáról jutott képviselőként a szabadon választott parlamentbe, ahol a környezetvédelmi bizottság elnöki tisztét kapta. Az Antall-kormány megalakulásától a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára, majd a Miniszterelnöki Hivatalban az egyházi ügyekért felelős politikai államtitkárként csúcsosodott ki kormányzati megbízatása. Egyebek között kiemelt feladata volt az egyház és az állam szétválasztásának jegyében az államosított egyházi ingatlanok tulajdonrendezésének felügyelete, az egyházi kárpótlás előmozdítása. Mindezek alapján elévülhetetlen szerepet vitt a békés, demokratikus átmenet formálásában, az egyházakat érintő történelmi igazságtétel méltányos levezetésében.
Lukáts Miklós egész életében aktívan kapcsolódott a fasori evangélikus gyülekezet közösségéhez, ahol 1971-től vállalt presbiteri szolgálatot, később ugyanitt jegyző, másodfelügyelő, majd tiszteletbeli presbiter. A nyolcvanas években levelező tagozatos teológiai képzésre járt, majd a rendszerváltást követő egyházkormányzat kiépülésekor az országos presbitériumnak is tagja lett. A kilencvenes években belépett a karitatív Szent Lázár Lovagrendbe, később a rend országos priorja. Egyházi szolgálatainak betetőzését mégis az jelentette, amikor 2001-ben végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetem lelkész szakos hallgatójaként, és kérte lelkésszé szentelését. Dr. Harmati Béla püspök 2001-ben a fasori templomban ordinálta.
Lelkészként önzetlenül vállalt helyettesítő szolgálatokat saját gyülekezetében, a Pesti Egyházmegyében, illetve a Somogy-Zalai Egyházmegyében: balatonföldvári nyaralójuk körzetében több közösségben (Kötcsén, Balatonszárszón, Siófokon) rendszeresen hirdette Isten igéjét. A vele egy napon született Szirmai Zoltán nyugalmazott lelkész-esperes halálakor, 2021 decemberében hálával emlékezett egykori lelkészére, a fiatal munkatársaknak bizalmat szavazó gyülekezetépítőre, akinek hívására indult öt évtizedes egyházi szolgálata.
2019-ben az egyház és az állam kapcsolatának új alapokra helyezésében, valamint az egyházi ingatlanok tulajdonrendezésének elindításában vállalt szerepe elismeréseként megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést. Erre kifejezetten úgy tekintett, mint a huszonöt évvel korábbi tevékenységének elismerésére.
Életének hetvenhetedik évében súlyos betegséggel diagnosztizálták. A kórházba az Úr szent vacsorájával megerősítve indult el. Néhány napon belül szenvedések nélkül, csendesen hunyt el a reformáció ünnepének előestéjén, október 30-án.
Temetése népes gyülekezet jelenlétében a Fiumei Úti Sírkertben volt november 22-én, örök élet vasárnapjának hetében. A szolgálatokat fasori gyülekezeti lelkészei, Magyarkuti Gyuláné Tóth Katalin és Aradi György végezték. Lukáts Miklós kérésére a vigasztalás evangéliuma Jób 19,25–27 alapján hangzott: „De én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára a por felett megáll. S miután bőröm lehullik rólam, testem nélkül látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más.”
Életútjának vezérelvét édesapjának konfirmációs emlékkötetéből Kapi Béla püspök néhány sora adta: „Haszonért elvet, előnyért meggyőződést soha fel ne áldozz. […] Ne felejtsd az igazságot: boldog ember, ki Isten törvényét hordozza szívében! Légy áldás!”
Lukáts Miklós testvérünkre, sokakat gazdagító életútjára Isten előtti hálával emlékezünk. Emlékezete legyen áldott közöttünk!
