A teológia az egyház tudománya. Művelése nemcsak lelkészekre, professzorokra, hanem az egyház egész népére tartozik. Ezt a reformátori felismerést követve indult el csaknem másfél évtizede a révfülöpi Luther-konferenciák sorozata. Öröm, hogy a pandémia miatti tavalyi kényszerszünet után idén január 28–30. között újra összegyűlhettek a résztvevők az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban, Hafenscher Károly szervezésében, természetesen a járványügyi előírások megtartásával.
A kétnapos rendezvény sajátossága, hogy Luther Márton teológiai örökségét sokszínűen, különböző aspektusokból megközelítve igyekszik közkincsé tenni és aktualizálni. Ennek jegyében az idei konferencia nyitó előadása olyan kérdést érintett, amely egyházunkban a 2022. esztendő egyik fő témája: a gyónást.
Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy az idei Evangélikus naptár tizenkét részes sorozata is segítheti a mindannyiunk személyes hitéletét érintő kérdéskör egyéni és gyülekezeti feldolgozását.
Gyónás és a cethal
Hafenscher Károly, az oktatási központ igazgatója, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológia Tanszékének tanszékvezető professzora szellemes címmel – Gyónás és a cethal – vezetett be a gyónás lutheri és mai értelmezésébe, gyakorlatába. Rámutatott a veszélyre, hogy a lelkigondozásnak, a lelki egészségnek ezt a fontos területét mintha egyre inkább „átengednénk” a pszichológusoknak, pszichiátereknek, mentálhigiénés szakembereknek. Sajnos gyakran hiányzik az, aki gyóntatni akar és tud. Hiányzik az, aki gyónni akar és tud. Továbbá hiányoznak a mindehhez szükséges külső körülmények: megfelelő helyszín és idő.
Pedig Luther egyértelműen hangsúlyozta, hogy miközben meg kell szüntetni a gyónás kötelező jellegét, annak áldásait nem nélkülözhetjük. A gyónás segít rendezni kapcsolatunkat Istennel és embertársainkkal. Ebből a szempontból még a Miatyánk is naponkénti gyónóimádságunkká válhat: „…bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is…” Luther eleinte harmadik szentségként akarta megőrizni a gyónást, amelyről az Ágostai hitvallás is világosan tanít: „…a magánfeloldozást meg kell tartani…” (XI. cikk). A hozzászólások ugyanakkor figyelmeztettek arra, hogy gyónás nem válhat rutinos kézmosássá, „mosógéppé”, amely automatikusan eltünteti a lelki szennyeződéseket…
Morus egyházképe és apokrif prófécia
Igencsak aktuális témába, igazi darázsfészekbe nyúlt bele Reuss András előadása. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa Luther Mártonnak a házaséletről szóló írásaiban tallózott. A reformátor ugyan nem tekintette szentségnek a házasságot, mivel azt nem Jézus rendelte el, és az örök élet ígérete sem kapcsolódik hozzá, ugyanakkor a Teremtő ajándékát látta benne. Az Asztali beszélgetésekben így vall erről: „Ez Isten rendelése, és e nélkül a világ már réges-rég puszta és lakatlan volna…”
A Luther korabeli hitviták tartalmát és stílusát hozta közel a hallgatókhoz Morus Tamás alakját bemutató előadásában Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, világi teológus. Az angol humanista szent, aki vértanúságot szenvedett egyháza függetlenségéért, az európai kereszténység egységét féltve vált Luther ádáz kritikusává, akit éppen házasságkötése miatt „parázna állatnak” titulált… Ugyanakkor biblikus egyházképe, egyházféltése ma is figyelmet érdemel.
Izgalmas vizuális és történelmi kalandozásra hívott meg Ittzés Gábornak, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docensének előadása. Conrad Grahle Bölcs Frigyes álma című fametszetének (1617) születési és értelmezési történetén keresztül egy apokrif prófécia, a „megálmodott reformáció” józanul kritikus szemlélőivé válhattunk.
Tóparti történetek
A Luther-konferenciáknak szerves részét alkotják az igei sorozatok. Ezúttal a „helyszín szellemében” tóparti evangéliumi történetek szólaltak meg az igehirdetők tolmácsolásában, Korzenszky Richárd tihanyi emeritus perjelnek, Németh Szabolcs mencshelyi evangélikus lelkésznek és e sorok írójának a szolgálatával. Ebbe a sorozatba illeszkedett a tenger lecsendesítéséről szóló Luther-sermo csoportos feldolgozása Bácskai Károlynak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docensének vezetésével.
A záró úrvacsorai istentisztelet igehirdetésében, a Tibériás-tavi nagy halfogás hajnali világosságában (Jn 21,1–13) visszaköszönt a konferencia nyitótémája, a gyónás. A talán legtömörebb jézusi gyóntató kérdés: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” És az őszinte, egyszavas válasz: „Nincs.”
Azzal a hálás örömmel indulhattunk haza Révfülöpről, hogy újra tele a hálónk: van mit továbbadnunk. A kapott lelki, szellemi kincsekből igyekszünk minél többet megosztani a közeljövőben egyházunk nyomtatott és elektronikus sajtóján keresztül.
A szerző nyugalmazott püspök
